189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz
1 189.308 % a magyarázat lehetséges és könnyebben követhető legyen. A 35 tengely révén biztosítható tehát a 36 hajtöblokk hajtása, amelyben a 26 tengely és a 30 üreges tengely felső vége van csapágyazva. Lényegében kétféle módosító hajtómű foglal helyet a 36 hajlóblokkon belül, mégpedig úgy, hogy a 35 tengely révén biztosított hajtást két különböző fordulatszámra alakítva lehessen közvetíteni, ill, továbbítani, A kétféle fordulatszámú hajtás a vázolt példaként kivitel esetében úgy történik, hogy a 35 tengely révén biztosított hajtás a 36 hajtóblokkon belül 37 kúpfogaskerék révén van továbbadva az ennél nagyobb átmérőjű 38 kúpfogaskeréknek, A 38 kúpfogaskerék biztosítja a 26 tengely forgatását és lényegében ezen keresztül a 24 forgókés hajtását, Ha például a 37 és 38 kúpfogaskerekek által biztosított módosítás 1 : 2, akkor a 24 forgókés fordulatszáma fele a 35 tengely által biztosított fordulatszámnak. A 38 kúpfogaskerék alatt a 26 tengelyen van kiképezve a 39 fogaskerék, amely viszont a 40 előtét tengelyen lévő 41 fogaskerékkel kapcsolódik. Ha ez utóbbi fogaskerekek módosítása 1:5, akkor az így létrejövő fordulatszám a 42 fogaskerék és 43 fogaskerék révén biztosított további 1 : 4 módosítás eredményeként a 30 üreges tengelyre rögzített 43 fogaskerék révén végső fokon a 12 forgótest fordulatszámát biztosítja. Ha a példa esetében a 35 tengely 1000 ford/perc fordulatszámát vesszük alapul, akkor a példaként megadott módosítások figyelembe vételével a 24 forgókés fordulatszáma 500 ford/perc, míg a 12 forgótest fordulatszáma 25 fordulat percenként, ami azt jelenti, hogy a fordulatszámok viszonya 1 :20-hoz. Amint a 4. ábrán látható, a két 7 és 9 terelő-vágó szerkezet hajtását biztosító 35 tengelyek a 44 hajtómű révén vannak hajtva. A 44 hajtómű a 45 csuklós tengely közvetítésével csatlakozik az 1 szecskázódob 46 tengelyéhez, így a 45 csuklós tengelye és a 46 tengely fordulatszáma azonos. A 35 tengelyeket a 47 csövekkel szükséges burkolni, és ebben az esetben a 47 csövek, valamint a 44 hajtómű burkolata az elhelyezésükből eredően a terményszárakat ferdén kismértékben előre döntik, miáltal a metszés utáni továbbítást elősegítik. A 47 csövek valamint a 44 hajtómű háza egyébként felső támasztóhidat is képeznek, a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek számára, amelyek merevítő hatása a 48 kereszttartókkal együtt igen jól érvényesül. A 48 kereszttartók egyébként - amint az a 6. ábrán látható - alul vannak elrendezve. A 4. és 6. ábrán látható, hogy a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek a hátsó oldaluknál, azaz az F haladási iránnyal ellentétes oldalukon, az 1 szecskázódobot is részben fedő 50 házzal vannak legalább részben körülfogva, és ez az 50 ház a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetet oldalról is még részben mintegy körülöleli, és a két szélénél az 51 csúcsokban végződik. Tulajdonképpen a két 51 csúcs egymástól való távolsága határozza meg a berendezés B teljes munkaszélességét, Ezen a teljes munkaszélességen belöl mindegyik 7 és 9 terelő-vágó szerkezet 52 osztóesúcsókkal rendelkezik, amelyek a 27 csúszólaphoz vannak oldható kötéssel rögzítve, A merevség biztosítása végett a 27 csúszólap és a 48 kereszttartó merev kapcsolatban áll egymással, A szerelés egy példaként! kivitelét láthatjuk a 6, ábrán, ahol fel van tüntetve a 27 csúszólaphoz tartozó 27’ félgyűrű, és ehhez az 53 tartórudat 53’ gyűrüszeletei csatlakoznak. Az 53 tartórudak tartják egyébként az 52 osztócsúcsokat. A 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek között az 54 osztócsúcs van alkalmazva, amelynek a hátsó része célszerű módon a levágott terményszárakból az 1 szecskázódobhoz továbbítást biztosító 3 tolóhengerhez történő juttatás 55 vezetőfelületét képezi. Az 51, 52 és 54 osztócsúcsok - éppúgy mint az 1-3. ábrák szerinti példakénti kivitel esetében - egymással párhuzamosan a gép F haladási irányában vannak beállítva, és ehhez képest egyenlő b egyedi munkaszélességet meghatározó távolságban vannak felszerelve. Az osztócsúcsok közötti b egyedi munkaszélességek összege adja ki a berendezés B teljes munkaszélességét, A 4. ábra szerinti kivitel esetében összesen tizenegy osztócsúcs és tíz b egyedi munkaszélesség teszi ki pl. a B — 2,40 m teljes munkaszélességet, amely esetben a b = 0,24 m-rel. Éppen úgy, mint az 1. és 3. ábra szerinti gépnél, itt is valamennyi 52 osztócsúcs - eltekintve a két szélső 51 csúcstól - a terményszárak részére meghatározott 56 behúzási-vágási helyet határoz meg, míg a középső 54 osztócsucs kettőt, egyet a 7 terelővágó szerkezetnél, egy másikat pedig a 9 terelővágó szerkezetnél. Ilyen esetben az 52 osztócsúcsok egyik felülete párhuzamos a gép F haladási irányával, míg a másik - a középső 54 osztócsúcs esetében mindkét felület - a forgótestek forgásirányába álló 57 vezető felülettel olyan szöget zár be, hogy az 56 behúzási-vágási hely körülbelül b/2-nél található. Továbbá, éppen úgy, mint az 1. és 3. ábra szerinti gépnél, itt is érvényes, hogy minél több terelő-vágó szerkezet van alkalmazva, illetve minél több a vágási hely, annál egyenletesebb a tarló, különösen széles vetésben alkalmazva a berendezést. Amíg azonban az 1-3. ábrák szerinti gép esetében az egyes vágási helyek az állókések helyzetével egyértelműen meghatározottak, a 4-7d. ábráknak megfelelő gép alkalmazása révén - ahol csak a 24 forgókések vannak alkalmazva - különleges intézkedések és különböző szerkezeti elemek szükségesek ahhoz, hogy az ilyen kivitel esetében is a kívánt helyen és időben történjen meg a növény szárának elmetszése. Amint az 5. és 6. ábrán látható az 52 és 54 osztócsúcsok a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek felé eső hátoldalai lényegében függőleges helyzetű 57 vezető felülettel vannak ellátva. Mindegyik 57 vezető felület a 12 forgótest palástja felé közelít a 12 forgótest forgásirányában. A jelzett ábrákból kitűnik továbbá az is - különösen a 6. ábrából - hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6