189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz
1 189.308 2 A találmány szerinti berendezést a csatolt rajzokon szemléltetett kiviteli ulukok kapcsán ismertetjük részletesebben, A rajzokon az > I, ábra a találmány szerinti berendezés egy példaként! kiviteli alakját szemlélteti, perspektivikusan, A 2. ábra az 1. ábrán szemléltetett berendezés egy részletét mutatja fetülnézetben és az 1. ábrához képest kissé nagyítva. A 3. ábra a 2. ábrán bejelölt III-III sik mentén vett metszet. A 4. ábra a találmány szerinti berendezés egy másik példakénti kiviteli alakját mutatja perspektivikusan. Az 5. ábra a 4, ábra szerinti berendezés egy részletének felülnézeti képe a 4. ábrához viszonyítva kissé nagyítva, A 6. ábra a 4. ábrán bejelölt VI-VI sik mentén vett metszet, szintén nagyítva. A 7a-7d ábrák a berendezés egy részletének működés közbeni folyamatát szemléltetik, a növény szárának behúzását, ill. metszését mutatva. Az 1. ábrán szemléltetett találmány szerinti berendezés üzem közben az F haladási irányban megy előre. A berendezés hatásos szélessége a B teljes munkaszélesség. A F haladási iránnyal párhuzamos tengely körül forgathatóan foglal helyet az 1 szecskázódob, amelyet a 2 tartókerethez kell rögzíteni. Az 1 szecskázódob üzemeltetését biztosító hajtómű a rajzon nincs feltüntetve. Az 1 szecskázódobnak a haladás irányában vett oldalánál, vagyis az 1 szecskázódob menetirány szerinti értelemben elülső részénél foglalnak helyet a 3 tolóhengerek, amelyek a levágott terméknek a továbbítását biztosítják az 1 szecskázódob felé. A 3 tolóhengerek között alakulnak ki a 4 behúzórések, amelyek célszerűen változtatható méretűek, a tolóhengerek legalább egyikének helyzetváltoztatása révén. Lényegében tehát a 3 tolóhengerek között lévő behúzórésen keresztül történik a levágott növény továbbítása az 1 szecskázódobba, amely a növényt felaprítja, majd a felaprított növényrészek az 5 kidobócsatornán keresztül felfelé elhagyják a berendezést. A növények levágását majd a 3 tolóhengerek felé történő továbbítását a 6-9 terelő-vágó szerkezetek biztosítják, amelyekből az 1. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alak esetében négy van alkalmazva. Ezek úgy vannak elhelyezve, hogy a saját egyedi munkaszélességük összegeződjön és meghatározza a B teljes munkaszélességet. Mint az 1. ábrán látszik a 3 tolóhengerekhez közelebb álló 7 terelő-vágó szerkezet és 9 terelő-vágó szerkezet van, míg a kijjebb lévő 6 terelő-vágó szerkezet és 8 terelő-vágó szerkezet a széleken van elhelyezve. Mint a későbbiekben majd kitűnik, a belső 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek ilyen elrendezés mellett a külső 6 és 8 terelő-vágó szerkezetek által levágott növényrészek továbbítását is biztosítják. Az 1-3. ábrákon szemléltetett berendezés esetében, amint az különösen a 2. és 3. ábrán jól látható, az egyes 6-9 terelő-vágó szerkezetek a lényegében függőleges - vagyis mindenképpen vertikális - 10 középvonalú tengelyek körül forgó 12 forgóteste* két foglalják magukba. Egy*cgy 12 forgótesthez 11 továbbitó karokkal vagy 21 továbbitó karokkal ellátott koszorúk tartoznak. Amint a 3, ábrán látható, egy-egy 12 forgótesthez egymással párhuzamos síkokban vannak kialakítva a 11 továbbító karok, ill. 21 továbbító karok. A 11 továbbító karok és a 21 továbbító karok által alkotott koszorúk síkjai között vannak elhelyezve azok a vezetőlapok, amelyek a levágott termény szárának a terelését, továbbítását szolgálják. Ezek a veze főlapok Ivalakú hajlított lapokat képeznek és többé kevésbé meghatározott csatornákat fognak közre. A 2. és 3. ábra figyelemmel kísérésével látható, hogy a 6 terelő-vágó szerkezet egy szakaszán a 13 vezetőlap, továbbá a 13' vezetolap van alkalmazva, míg az ugyanezen terelő-vágó szerkezet másik oldalán a 13” vezetőlap ván elhelyezve. A 7 terelő-vágó szerkezet esetében szintén felismerhető a 13 vezetőlap, valamint a 13’” vezetőlap. A vezetőlapok említett elrendezése mellett kialakul a 23 továbbító csatorna, ami lényegében biztosítja, hogy a példakénti esetben külső 6 terelő-vágó szerkezet által levágott termény átjusson a 7 terelővágó szerkezet hatáskörzetében, de ott ez utóbbi által levágott termény-részektől elkülönítve kerüljön továbbításra a 3 tolóhengerek felé. Célszerű a 12 forgótesteket felülről zárt harangszerű üreges testté kiképezni. A 12 forgótestek alsó részénél a 11 továbbító karok, ill. 21 továbbító karok számának megfelelő számú, a 12 forgótestek palástjához képest kifelé álló, előnyösen cserélhető módon felszerelt 14 forgókések vannak, amelyek a helytálló 15 állókésekkel tudnak együttműködni és együttesen metszőhatást kifejteni. Az 1-3. ábrákon személtetett példakénti kivitel esetében tehát négy 6-9 terelő-vágó szerkezet van alkalmazva, amelyek közül a két szélső előrébb áll és mintegy külső szerkezetnek tekinthető, míg a középhez közelebb álló másik két terelő-vágó szerkezet a berendezés belseje felé beljebb foglal helyet, a 3 tolóhengerek közelében. A 2. ábrán látható, hogy az egyes 6-9 terelő-vágó szerkezetek a 16 terelőközök mellett három-három 15 állókést tartalmaznak mégpedig a haladási irányban elül lévő részeiknél, és így lényegében mindegyik terelő-vágó szerkezetnél három-három vágási hely alakul ki. Ilyen kialakítás mellett a berendezés B teljes munkaszélességén belül (pl. 2,7 m-es szélességen belül) történő alkalmazás esetén is viszonylag egyenletes tarló marad vissza a berendezés mögött. Természetesen minél több vágási hely van kialakítva egy-egy terelő-vágó szerkezetnél, annál egyenletesebb lesz a berendezés mögött maradt tarló. Különösen a 3. ábrán szemlélhető jól, hogy a 6-9 terelő-vágó szerkezetek esetében a 12 forgótestek az alsó részeiknél 18 karos lapok segitségével van5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
