189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz

1 I 39.308 2 forgásiránya egymással ellentétes legyen. Nyilván­való, hogy a belső terelő-vágó szerkezetek forgás­irányát úgy kell megváltoztatni, hogy azok közvet­lenül a tolóhengerek irányába juttassák ki az álta­luk továbbított terményszárakat. A találmány szerinti berendezés egy újabb alap­vető kiviteli alakját lehet elérni az olyan megoldás­sal, amelynél a forgótest alatt csak forgókést, illetve forgókéseket alkalmazunk. Ennél a megoldásnál elmarad az állókés, illetve állókések és ebből eredő­en lényeges szerkezeti egyszerűsítés biztosítható az egyes terelő-vágó szerkezetek tekintetében. Az ilyen megoldásoknál elmaradhat a terelő-vágó szerkezetek között a csapágyazás bonyolult állítási lehetősége annak érdekében, hogy a forgókés és az állókés megfelelő helyzete mindig biztosított legyen a tökéletes metszés végett. A most tárgyalt kiviteli alaknál - ahol tehát álíókés egyáltalán nincs eleve szükségtelenné válik az említett beállítás szerkezeti biztosítása. További előny származik az ilyen kiala­kítású berendezéseknél abból a körülményből, hogy a szerkezet egyszerűbb, mert így a karbantar­tási és javítási igény nagymértékben csökken. Az ilyen kialakításnál az is előnyös, hogy a növény szárának vágása a talajfelszínhez közelebb történ­het, ennek megfelelően a növény szárából több jut a berendezésbe. A találmány szerinti berendezésnek az állókések nélküli kiviteli alakjánál olyan hajtóművet kell al­kalmazni, amely a forgótest fordulatszámútól elté­rő fordulatszámot biztosít az egy vagy több forgó­kés számára. Az ilyen megoldásnál ugyanis a hatá­rozott metszés érdekében nagyobb sebességgel kell a forgókésnek a metszést végeznie, mint az ellenké­ses megoldásoknál. Gyakorlati megfontolások alapján előnyös, ha a forgótest palástjának kerületi sebessége legalább akkora, mint a tolóhengerek kerületi sebessége. A találmány szerinti, utóbb említett kiviteli ala­koknál a berendezés haladási irányban előreálló osztócsúcsokat célszerű alkalmazni, amelyeknek olyan vezető felületei vannak, hogy a forgótesttel együttforgó fogaskoszorúk és fogak az említett ve­zető felületekkel a forgásirányban szűkülő réseket fognak közre. Ezek a szűkülő rések a gép haladása közben az álló növényszáraknak a vágási helyhez való irányítását, továbbítását szolgálják igen hatá­sosan. Előnyös, ha úgy van kialakítva a berendezés, hogy egy-egy osztócsúcshoz tartozó, a forgótest forgásirányában ez utóbbi középvonala felé közelí­tő legyen a vezető ujjak helyzete. Az osztócsúcsokat alsó tartórudak révén lehet merevíteni és biztonsá­gosan hordani. •. Tekintettel arra, hogy az utóbb említett, vagyis állókés nélküli kiviteli alaknál lényegében semmifé­le korlátozás nincs a forgótestek átmérője tekinte­tében, ki lehet alakítani a berendezést úgy, hogy mindössze két forgóteste legyen, amelyek a haladá­si irányhoz képest keresztben egymás mellett van­nak. Ilyen esetben egy-egy terelő-vágó szerkezethez legalább négy osztócsúcsot célszerű alkalmazni. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a talál­mány szerinti berendezést úgy alakítsák ki, hogy egyetlen terelő-vágó szerkezete legyen. Ebben az esetben ezt úgy kell elhelyezni, hogy a tolóhenge­­rekhez képest aszimmetrikus helyzetet foglaljon el a terelő-vágó szerkezet, vagyis a haladási irányban azok haladási iránnyal párhuzi s középvonalai ne essenek egybe. Mint már korábban említettük az ellenkés nélkü­li, csak forgókést tartalmazó berendezések esetében szükséges, hogy a kések kerületi sebessége nagyobb legyen, mint a forgótest palástjának kerületi sebes­sége. Általában az szokott a gyakorlati helyzet len­ni, hogy a forgókések kerületi sebessége legalább tízszer nagyobb, mint a forgótest palástjának kerü­leti sebessége. A találmány szerinti berendezésnél lehetővé vá­lik. hogy egy-egy terelő-vágó szerkezet és a vele kapcsolatos forgókések forgórészeinek meghajtá­sát egyetlen hajtóblokk biztosítsa. Ha a berendezés több terelő-vágó szerkezetet tartalmaz, akkor az ezekhez tartozó hajtóblokkokat a terelő-vágó szer­kezetek fölött elrendezett hajtómű révén lehet meg­hajtani. Ez a hajtómű csuklós tengellyel csatlakoz­hat a szecskázódob tengelyéhez, ahonnan a terelő­vágó szerkezetek forgó elemeinek hajtása egyálta­lán leszármaztatható. Egy-egy hajtóblokk esetében a hajtást bevezető bemenő tengely és két módosító­­mű van alkalmazva, ahol az egyik módosítómű a forgótesttel összekapcsolt üreges tengellyel áll haj­tókapcsolatban, míg a másik módosítómű az üre­ges tengelyen átvezetett tengely révén a forgókést hordozó tartóhoz van kapcsolva. Abból a körülményből kifolyólag, hogy a haj­tóblokkok bemenő tengelyei a berendezés haladási irányához képest keresztirányban foglalnak helyet, és hogy az ezekhez csatlakoztatott hajtómű és ter­mészetesen maguk az említett bemenetek is a tere­lő-vágó szerkezetek fölött foglalnak helyet, célsze­rűen kihasználható a hajtómű arra a feladatra, hogy a növény szárát a haladási irányba döntse és ezáltal elősegítse a levágott növényszáraknak a be­rendezésbe történő mintegy behúzását. A találmány szerinti berendezés lényege tehát, hogy a berendezés teljes munkaszélességét megha­tározó vezetőnyúlványai, és ezek között több, egy­mással lényegében egyenlő egyedi munkaszélessé­get közrefogó osztótárcsái vannak, továbbá, hogy a berendezés haladási irányában a tolóhengerek előtt lényegében függőleges középvonalú tengelyek körül forgatható terelő-vágó szerkezetei, és ezek elülső részeinél kiképzett több behúzási-vágási hely van. A találmány szerinti berendezés egy jellegzetes kiviteli alakját képezi az a megoldás, amelynek állókés nélküli olyan vágóeszköze van, amelyhez a forgótest fordulatszámától eltérő fordulatszámmal járó egy vagy több forgókés tartozik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents