189246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy enzim és egy antitest kovalens kötés útján létrehozott új konjugátumainak előállítására

189 246 2 A jelen találmány egy új konjugátum előállítási eljárásával foglalkozik, amely konjugátumban egy enzim és egy antitest kovalens kötéssel kapcsolódik össze. A találmány szerinti eljárással nyert új termék 5 tehát egy olyan konjugátum, amely valamely enzi­met és egy cél-sejt által hordozott antigén ellen irányuló antitestet vagy ennek az antitestnek egy fragmensét kovalens kötéssel összekötve keletke­zik. 10 Az igy kapott anyagokat immuno-enzim konju­­gátumnak nevezhetjük. Ezek az immuno-enzim konjugátumok tehát mesterségesen összekapcsolt kevert molekulák, amelyekben az enzim kovalens kötéssel van össze- 15 kapcsolva egy cél-sejt által hordozott antigén ellen irányuló antitesttel. Az alkalmazott enzimek ismertek. Az alkalma­zott antitestek vagy poliklonálisak, ha az állatokon végrehajtott hagyományos immunizálással nyerjük 2 azokat, vagy monoklonálisak, ha limfocita és mi­­elóma sejtek közti fúzióval nyert hibrid-sejtek klón­­jával termeljük. Az említett antitestet lehet alkal­mazni vagy mint teljes immuno-globulin moleku­lát, amely képes felismerni a kiválasztott antigént, 25 vagy mint ennek az immunoglobulin molekulának bármely olyan fragmensét, amely megőrizte azt a képességét, hogy a kiválasztott antigént felismerje; főleg a F(ab’)2, Fab és Fab’ néven ismert fragmen­­sekről van szó. Az antitestnek (vagy az antitest fragmensének) összekapcsolását az enzimmel többféle módszer szerint is végre lehet hajtani, feltéve, hogy a kivá­lasztott módszer- megőrzi a konjugátum mindkét komponensé- 35 nek: az antitestnek és az enzimnek a biológiai akti­vitását, biztosítja az eljárás kielégítő reprodukálható­ságát és a jó kitermelést a kapcsolási folyamatban,- lehetővé teszi az enzim/antitest arány értékének 40 szabályozását a kapott konjugátumban és végül- stabil és vízoidható terméket nyújt. Azok között a módszerek között, amelyek kielé­gítik a fenti követelményeket, a legelőnyösebbek azok, amelyek egy vagy több tiol-funkciót használ- 45 nak a két fehérje közti kapcsolat létrehozásához. Az említett tiol-funkciók szempontjából közöm­bös, hogy ezek az összekapcsolandó fehérjék vala­melyikéhez tartoznak, vagy mesterségesen vezetjük be azokat egyik vagy másik fehérjébe, amely erede- 50 tileg nem tartalmaz tiol-csoportot. Ha egy vagy több tiol-csoportot kell mestersége­sen bevezetni a fehérjébe, ezt végrehajthatjuk a szóbanforgó fehérje és a fehérje néhány amino­­csoportját acilezni képes 5-acetil-merkapto-boros- 55 tyánkösav-anhidrid reakciójával. A tiol-csoportot azután fel lehet szabadítani az acetil-védőcsoport eltávolításával, amelyet hidroxil-aminnal végezhe­tünk el, amint ez az „ARCHIVES OF BIOCHE­MISTRY AND. BIOPHYSICS” 119, 41-49 (1967) 60 irodalmi helyen olvasható. Dialízissel hajtható vég­re a reagensek feleslegének, valamint a kis moleku­­lasúlyú reakciótermékeknek az eltávolítása. Más módszerek is ismeretesek az irodalomban a tiol­funkciók bevezetésére az összekapcsolandó fehér­jék valamelyikébe. A találmány szerint a két fehérje egyikét, amely egyedül rendelkezik tiol funkcióval, reagáltatjuk a másik fehérjével, amelybe előzőleg bevezettünk egy vagy több olyan funkciót, amely képes reagáltatni tiolokkal. A reakciót vizes közegben végezzük, 5 és 9 pH értékek közt, 30 °C-t meg nem haladó hőmér­sékleten, így jutunk stabil, specifikus kovalens kö­téshez. Az említett kovalens kötés főleg diszulfid­­híd, vagy tioéter-kötés. P,-nek nevezzük ezután a két fehérje közül azt, amely a tiol-funkciót vagy funkciókat hordozza és P2-nek nevezzük a másik, kapcsolandó fehérjét. 1. Diszulfid-híd A konjugátum képződését a következő reakció­vázlattal szemléltethetjük: P, —SH + P2 —S-S-X-P.-S-S —P2 + X­­SH ahol -S-S-X aktivált kevert diszulfidot je­lent, ahol az X csoport az aktivátor-gyök, és jelen­tése 2-piridil- vagy 4-piridilcsoport. Az aktivált kénatommal helyettesített P2 fehérjét a P2 fehérjéből lehet nyerni, egy olyan reagens segítségével végzett helyettesítéssel, amely reagens az aktivált kénatomot hordozza. A folyamatot az alábbi reakcióvázlat szemlélteti p2 + y-r-s-s-x-p2-r-s-s-x ahol P2 a szubsztituálandó fehérje, Y a reagensnek a fehérjéhez történő kovalens kötését lehetővé tevő csoport, R olyan csoport, amely egyszerre hordoz­hatja az Y szubsztituenst és az - S - S X szubszti­­tuenst X az aktivátor-gyök. Az Y funkciós csoport olyan csoport, amely ké­pes kovalens kötést létesíteni a szubsztituálandó fehérjét alkotó aminosavak oldalláncain hordozott valamelyik csoporttal. Ezek közül a fehérjében levő lizil-gyök terminális aminocsoportja különösen ja­vasolt. Ebben az esetben Y főleg a következő cso­portokat jelentheti:- karboxil-csoportot, amely a fehérje amino­­csoportjaival kötést létesíthet egy kötő-ágens, mint pl. karbodiimid, és főleg ennek egy vízoldható szár­mazéka, mint pl. I-etil-3-(3-dietil-amino-propil) karbodiimid jelenlétében,- karbonsav-kloridot, amely közvetlenül képes reagálni az amino-csoporlokkal, acilezve azokat,- úgynevezett „aktivált” észtert, mint pl. egy orto- vagy para-, nitro- vagy dinitro-fenil észtert, vagy egy N-hidroxi-szukcinimid-észtert, amely közvetlenül képes reagálni az aminocsoportokkal. acilezve azokat,- két karboxil-csoporttal rendelkező savak belső anhidridjeit, mint pl. borostyánkösav-anhidridet, amely spontán reagál az amino-csoportokkal, amid-kötést képezve, ^NH- imido-észter csoportot ( — C^q^ , ahol R, alkil-csoport), amely a fehérje amino-csoportjával a következő reakcióvázlat szerint reagál: Fehérje—NH,+ C - - Rj •­NH-►Fehérje—NH - C —R,+ R,OH 2

Next

/
Thumbnails
Contents