189223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,3-difenil- és 3-piridil-3-fenil-propil- illeteőleg -propenil-amin-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 189 223 2 hisztamint is antagonizálhatjuk. Némelyik (I) álta­lános képletű vegyületnél gyakorlatilag nem ta­pasztaltunk szedatív hatásokat, és alig találtunk antikolinergiás hatásokat. A- kezeléshez szükséges hatóanyag-mennyiség függ az illető vegyülettől, a beadás módjától és a kezelt személy állapotától, s nagyságát végül is az orvos határozza meg. Alkalmas orális dózis napi 0,003-1,0 mg/kg, előnyösen 0,04-0,24 mg/kg. Ha az „A” jelű vegyülettel (lásd az 1. példában és az 1. táblázatban) végezzük a kezelést emberen, a jellem­ző napi dózis 0,12 mg/kg testsúly. A kívánt napi dózist 1-6 kisebb egységben adjuk be meghatározott időközökben a nap folyamán. Abban az esetben, ha az (I) általános képletű ve­­gyületeket három kisebb egységben adjuk be, a dózis egy-egy alkalommal előnyösen 0,014-0,08 mg/kg testsúly, például ember számára 1-20 mg, célszerűen 4 vagy 8 mg. Jóllehet az (I) általános képletű vegyületet önma­gában is beadhatjuk a kezelt személynek, a beadás előnyösen gyógyászati készítmény alakjában törté­nik. A találmány szerinti eljárás ezért olyan gyógyá­szati készítmények előállítására is kiterjed, amelyek akár az állatgyógyászatban, akár a humán gyógyá­szatban felhasználhatók, és amelyek valamely (I) , általános képletű vegyületet tartalmaznak egy vagy több, gyógyászatilag elfogadható vivőanyag és adott esetben további gyógyhatású anyagok mel­lett. A hatóanyag mellett a gyógyszerkészítmény tar­talmazhat egy szimpatomimetikus hatású szert, például a pangáscsökkentő pszeudoefedrint, köhö­géscsillapító anyagot, például kodeint, fájdalom­­csillapítót, gyulladásgátlót, lázcsillapítót vagy köp­­tetőt. Az alkalmazott egy vagy több- vivőanyagnak gyógyászatilag elfogadhatónak kell lennie olyan értelemben, hogy összeférhető legyen a készítmény többi alkotórészével, és ne legyen káros hatású a kezelt személyre vagy állatra. A találmány szerint orális, rektális, helyi, nazális, szemészeti vagy parenterális - szubkután, intra­­muszkuláris és intravénás - kezelésre alkalmas gyó­gyászati készítményeket állítunk elő. A gyógyszerkészítményeket célszerűen dózisegy­séget tartalmazó formává alakítjuk. Előállításuk a gyógyszerkészítésnél ismert bármelyik módszerrel történhet. E módszerek mindegyikénél a hatóanya­got összekeverjük a vivőanyaggal, amely egy vagy több további alkotórészt is tartalmazhat. Általá­ban úgy járunk el, hogy a hatóanyagot cseppfolyós vivőanyaggal vagy finom eloszlású szilárd vivő­­anyaggal vagy mindkettővel keverjük össze, majd a keveréket kívánt esetben gyógyászati készítmény­­nyé alakítjuk. Orális beadáshoz használhatunk kapszulákat, tablettákat, ostyákat vagy porokat, amelyek meg­határozott mennyiségű (I) általános képletű vegyü­letet tartalmaznak hatóanyagként. Az orális be­adásra szolgáló gyógyszerkészítmény lehet még pél­dául granulátum, vizes szuszpenzió, nemvizes fo­lyadékkal készült szirup, elixir, emulzió stb. A tablettákat sajtolással vagy öntéssel állíthatjuk elő, adott esetben egy vagy több segédanyag alkal­mazásával. Sajtolt tabletták készítéséhez alkalmas tablettázó gépet használunk, s a hatóanyag szaba­don önthető por vagy granulátum alakjában van jelen, adott esetben kötőanyaggal, szétesést elősegí­tő anyaggal, kenőanyaggal, közömbös hígítószer­rel, felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel összekeverve. Az öntéssel készült tabletták előállí­tása a porított hatóanyagból és alkalmas vivő­anyagból történik megfelelő gép segítségével. Szirupot úgy készíthetünk, hogy a hatóanyagot hozzáadjuk tömény, vizes cukoroldathoz, például szacharóz-oldathoz, amelyhez más segédanyago­kat is adhatunk, például ízesítő anyagokat, a cukor kristályosodását késleltető szert, oldhatóságot nö­velő szert, mint több bázisú alkoholt, például glice­rint vagy szorbitot, vagy alkalmas tartósítószere­ket. A rektálisan beadható készítmény kúp lehet, amely a szokásos vivőanyagokat tartalmazhatja, például kakaóvajat, hidrogénezett zsírokat vagy hidrogénezett zsírsavakat. A parenterálisan beadható gyógyszerkészítmé­nyek általában steril vizes közegben tartalmazzák a hatóanyagot. Előnyösen a készítmény izotóniás a kezelt személy vagy állat vérével. Az orrba porlasztható készítmények a ható­anyag tisztított vizes oldatát tartalmazzák, tartósí­tószerekkel és izotóniás tulajdonságot biztosító sze­rekkel együtt. Olyan pH-értéket és izotóniás álla­potot állítunk be, amely megfelelő az orrnyálkahár­tyák számára. A szemészeti készítményeket hasonló módon ál­lítjuk elő, mint az orrba porlasztható készítménye­ket, azzal az eltéréssel, hogy a pH értékét és az izotóniás állapotot a szemnek megfelelően állítjuk be. A helyi kezelésre szolgáló készítmények oldott vagy szuszpendált állapotban tartalmazzák a ható­anyagot egy vagy több közegben, például ásvány­olajban, több bázisú alkoholokban vagy bármi­lyen, erre a célra szokásosan alkalmazott anyag­ban. Kívánt esetben segédanyagokat is adunk az oldathoz vagy szuszpenzióhoz. A fenti komponenseken kívül a találmány szerint előállított gyógyászati készítmények egy vagy több segédanyagot is tartalmazhatnak, például hígító­szereket. puffer anyagokat, ízesítő anyagokat, kö­tőanyagokat, szétesést elősegítő anyagokat, felület­aktív anyagokat, sűrítőszereket, kenőanyagokat, tartósítószereket, antioxidánsokat stb. A találmányt az alábbi példák segítségével részle­tesen ismertetjük. 1. példa ( E)-3-{6-( 3-Pirrolidino-l~)4-toiil( -prop-lE- enU)~2-piridü]-akrüsav („A” vegyidet) 19,5 g 2,6-dibróm-piridin vízmentes éterrel (200 ml) készített szuszpenziójához - 50 °C-on ke­verés közben nitrogén alatt hozzáadtunk 50 ml 1,65 mólos hexános butil-lítium-oldatot. 45 perc elteltével 50 ml éterben oldott 10 g tolunitrilt ad­tunk hozzá, és a reakcióelegyet 3 órán át kevertük - 50 °C-on. Hagytuk, hogy az elegy - 30 °C-ra me­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents