189196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 4-(2-oxo-oxazolidin-3-il)-benzol-szulfamidok előállítására

1 189 196 2 20. példa D,L-4-[5-(Propioniloxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]-benzolszulfonamid [(I) általános képletű ve­gyidet, R, = aminocsoport és Rs = propionilcso­­port] Jeges fürdőben keverés közben 5,0 g (18,3 milli­­mól) D,L-4-[5-(hidroxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3- il]-benzolszulfonamid 50 ml vízmentes piridinnel készült oldatához 1,6 ml propionil-kloridot adunk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre mele­gedni és ezután egy éjszakán át állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet 200 ml jeges vízbe önt­jük, majd a vizes elegyet hűtés közben sósavval megsavanyítjuk. A kivált kristályos csapadékot ki­szűrjük, majd hideg vízzel mossuk. így 3,6 g meny­­nyiségben a 211-212,5 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk. Ezt azután nitro-metánból át­kristályosítva 3,32 g mennyiségben 212-213,5 °C olvadáspontú terméket kapunk. 21. példa 4-[5-(Hidroxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]­­benzolszulfonamid és D,L-etán-dikarbonsav alkot­ta monoészter [(I) általános képletű vegyület, R, = aminocsoport és R5 = 2-karboxi-etil-karbo­­nilcsoport] Keverés közben 5,0 g (18,3 millimól) D,L-4-[5- (hidroxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]-benzolszul­­fonamid 50 ml piridin és 2,02 g borostyánkősavan­­hidrid elegyével készült oldatát 2 órán át 60 °C-on tartjuk, majd a reakcióelegyet 100 ml jéghideg vízbe öntjük és a vizes elegy pH-értékét hűtés közben koncentrált sósavoldat adagolásával 3-ra beállít­juk. A kapott oldatot ezután nátrium-kloriddal telítjük, majd tetrahidrofuránnal extraháljuk. Az extraktumot nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk, 7,96 g mennyiségű kristályos anyagot kapva. Ezt azután 50 ml vízben keverjük és a vizes keverékhez addig adunk 20%-os vizes kálium­­hidrogén-karbonát-oldatot, míg a pH-érték 10-re beáll. Ekkor a terméket kiszűrjük, majd a szürletet pH 2-ig savanyítjuk sósavval. A terméket kiszűrjük és szárítjuk, 4,8 g mennyiségben 167-170 °C olva­dáspontú anyagot kapva. Ennek a vegyületnek a nátriumsóját úgy állítjuk elő, hogy az előző bekezdésben ismertetett módon kapott anyagból 2,4 g-ot 50 ml vízben szuszpendá­­lunk, majd a szuszpenzióhoz pH 7-ig 1 n nátrium­­hidroxid oldatot adunk. Szűrés és vákuumban vég­zett bepárlás után 2,35 g mennyiségben fehér színű szilárd anyagot kapunk. A találmány szerinti eljárással előállított, anti­­bakteriális hatású vegyületek szokásos módon ad­hatók be a szervezetbe, önmagukban vagy ismert gyógyhatású anyagokkal kombinációban. Bár be­adhatók önmagukban is, rendszerint olyan gyógy­szergyártási hordozó- és/vagy segédanyagokkal al­kotott gyógyászati készítmények formájában ke­rülnek felhasználásra, amelyeket a választolt be­adási módtól függően az átlagos tudású szakember minden különösebb nehézség nélkül meg tud vá­lasztani. Az alkalmazott dózis természetesen számos is­mert tényezőtől, így például az adott vegyület far­­makodinamikai jellemzőitől, beadásának módjá­tól, a kezelendő egyén korától, egészségi állapotá­tól és testsúlyától, a szimptómák jellegétől és mérté­kétől, az egyidejűleg alkalmazott egyéb kezelés jel­legétől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatástól függően változhat. Általában a napi dózis testsúlykilogrammonként 5 mg és 20 mg között változhat. Általában - ha hatásosabb találmány szerinti vegyületeket alkalmazunk - naponta 5-15 mg, előnyösen 5-7,5 mg hatóanyagot adunk be napi 2-4 alkalommal vagy pedig nyújtott hatású készítmény formájában az elérni kívánt gyógyásza­ti eredmény biztosítása céljából. Ezek a hatóanya­gok beadhatók parenterálisan is. Az internális beadásra alkalmas gyógyászati ké­szítmények egységenként 1-500 mg hatóanyagot tartalmazhatnak. Ezekben a gyógyászati készítmé­nyekben a hatóanyag mennyisége a készítmény összsúlyára vonatkoztatva 0,5-95 súly% lehet. A hatóanyagok beadhatók orálisan szilárd hal­mazállapotú gyógyászati készítmények, például kapszulák, tabletták vagy porok, illetve folyékony halmazállapotú készítmények, például elixírek, szi­rupok vagy szuszpenziók formájában. Beadhatók továbbá parenterálisan is steril folyékony készítmé­nyek formájában. A zselatin kapszulák a hatóanyagot és porított hordozóanyagot, például laktózt, szacharózt, man­­nitot, keményítőt, cellulóz-származékokat, magné­zi um-szteará tot, sztearinsavat stb. tartalmaznak. Sajtolt tabletták gyártásához hasonló hordozó­­anyagokat alkalmazhatunk. Mind a tabletták, mind a kapszulák elkészíthetők késleltetett hatóa­­nyagleadású formában, a hatóanyag több órán át tartó leadásának biztosítása céljából. A sajtolt tab­letták be lehetnek vonva cukorbevonattal vagy filmbevonattal az esetleges rossz íz elfedése, továb­bá a tablettának a környezet behatásaitól való vé­delme céljából, vagy pedig enterális bevonattal le­hetnek ellátva a tabletta szelektív szétesésének a gasztrointesztinális traktusban való biztosítása cél­jából. Az orális beadásra alkalmas folyékony készítmé­nyek a készítmény könnyebb szedhetőségének biz­tosítása céljából színező és ízesítő adalékokat tar­talmazhatnak. A parenterális beadásra alkalmas oldatokhoz hordozóanyagként általában vizet, olajokat, telített nátrium-klorid-oldatot, vizes dextróz-oldatot, glü­kóz-oldatot és egyéb rokon cukrok oldatait, továb­bá glikolokat, például propilén-glikolt vagy polieti­­lén-glikolokat használhatunk. A parenterális be­adásra alkalmas oldatok előnyösen a hatóanyagot valamely vízoldható sója formájában tartalmaz­zák, alkalmas stabilizáló ágensek és - szükséges esetben - pufferoló anyagok mellett. Antioxidán­­sok, például nátrium-hidrogén-szulfát, nátrium­­szulfit vagy aszkorbinsav egyedül vagy kombiná­cióban alkalmas stabilizáló anyagok. Használható továbbá a citromsav és sói, valamint az etilén­­diamin-tetraecetsav-nátriumsó is. A parenterális oldatok tartalmazhatnak továbbá konzerválósze­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 •5 9

Next

/
Thumbnails
Contents