189196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 4-(2-oxo-oxazolidin-3-il)-benzol-szulfamidok előállítására
1 189 196 2 sötétzöld és fekete közötti nem lesz. Az adagolás befejezésére a reakcióelegyet 40 °C-ra melegedni hagyjuk. 20 percen át tartó keverést követően a reakcióelegyhez 20 ml vizet, majd 125 ml 20%-os kénsavoldatot adunk, a savanyítás során a reakcióelegy hőmérsékletét 30 °C és 40 °C között tartva. Ezt követően az 1,2-dimetoxi-etánt vákuumdesztillálással eltávolítjuk, majd a vizes maradékot hatszor toluollal, ezután pedig kétszer metilén-kloriddal extraháljuk és az utóbbi nyomainak eltávolítására nitrogéngázzal átfúvatjuk. Ezt követően a maradékot nátrium-kloriddal telítjük, majd ötször metilén-kloriddal extraháljuk.Az egyesített extraktumot vízmentes kálium-karbonát fölött szárítjuk, majd szűrjük és bepároljuk, 6,0 g mennyiségben színtelen olajat kapva. Ez a termék a D-3-(fenilamino)-1,2-propándiol. 6,0 g (0,036 mól) D-3-(fenil-amino)-l,2-propándiol, 10 ml 1,2-dimetoxi-etán és 5 ml dietil-karbonát elegyét visszafolyató hütő alkalmazásával felforraljuk, majd a forrásban lévő oldathoz 0,1 g nátriummetilátot adunk. 10 perc elteltével szilárd anyag válik ki. Ekkor további 5 ml 1,2-dimetoxi-etánt adagolunk és a reakcióelegy visszafolyató hütő alkalmazásával történő forralását 30 percen át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyhez 1 ml ecetsavat adunk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, 7,2 g szilárd anyagot kapva. Ezt azután forró acetonitrillel extraháljuk, majd az acetonitrilt a kapott extraktumból lehajtjuk. így 1,8 g mennyiségben a 136,5-138 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk. A termék optikai forgatóképessége Md = “67,1° (c = 1%, acetonitril). B. rész Nitrogénatmoszférában keverés közben 1820 ml anilint 80-85 °C-ra melegítjük, majd hozzáadunk lassan 265 ml frissen desztillált glicidint olyan tempóban, hogy hőmérséklete 85-90 °C maradjon. Az első 40-100 ml glicidin beadagolását követően a külső hőforrást eltávolítjuk, majd a reakcióhőmérsékletet az adagolási sebességgel és szükségszerű hűtéssel szabályozzuk. Az adagolás befejezését követően a reakcióelegyet külső hőforrás segítségével még 2 órán át 80-90 °C-on tartjuk. A terméket a D,L-3-(fenil-amino)-l,3-propándiolt rövid oszlopon 4,0-4,5 mmHg nyomáson desztilláljuk az anilin eltávolítása céljából, amely 50-55 °C-on desztillál át (1,5 liter különíthető el). A termék 0,05 mmHg nyomáson 132-135 °C-on desztillál át, 588 g színtelen viszkózus olaj különíthető el. Keverés közben 1201 g (7,18 mól) D,L-3-(fenilamino)-l,3-propándiol 1,9 liter kloroformmal készült oldatához 600,1 g (3,95 mól) L-mandulasavat adunk, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hütő alkalmazása közben felforraljuk a szilárd anyag oldása céljából. Ezután a reakcióelegyet lassan hűlni hagyjuk, amikor kristályok formájában só válik ki. A szobahőmérséklet elérését követően a kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd kloroformmal háromszor mossuk. Szárítás után 868 g mennyiségben 86-87 °C olvadáspontú D-3-(fenilamino)-1,2-propándiol-L-mandulasavsót kapunk. Ezt azután visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben 2,8 liter kloroformból átkristályosítjuk, lassú hűtéssel, szűréssel és a kiszűrt csapadék kloroformmal végzett háromszoros mosásával. így 754 g mennyiségben 87-88 °C olvadáspontú anyagot kapunk. Jeges fürdőben keverés közben 845 g D-3-(fenilamino)-l,2-propándiol-L-mandulasavsó 300 ml vízzel készült szuszpenziójához 108 g nátriumhidroxid 300 ml vízzel készült, lehűtött oldatát adjuk. Az így kapott reakcióelegyet nátrium-kloriddal telítjük, majd diklór-metánnal folyamatosan extraháljuk. Az extraktumot vákuumba bepároljuk, 446,9 g mennyiségben színtelen olaj alakjában D-3-(fenil-amino)-l,2-propándiolt kapva. A termék optikai forgatóképessége [a]23 = +21° (c = 1%, etanol, 200 cm-es csőben mérve). 441,5 g (2,60 mól) D-3-(fenil-amino)-l,2-propándiol, 325 ml dietil-karbonát, 300 ml 1,2-dimetoxietán, 40 g kálium-karbonát és 1 g nátrium-metilát keverékét visszafolyató hütő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd további 20 g kálium-karbonátot adunk hozzá. 3,5 óra elteltével további 50 ml dietilkarbonátot adagolunk. A visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralást még 15 órán át folytatjuk. Az ekkor végrehajtott vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy a reakció teljes. Az oldószer felét vákuumban eltávolítjuk, majd a maradékhoz 500 ml vizet és 40 ml ecetsavat adunk. A kivált fehér színű csapadékot kiszűrjük, majd vízzel, 70%-os etanollal és dietil-éterrel mossuk. így 401,7 g mennyiségben a 137,5-138,5 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk. Ezt azután 1 liter 95%-os etanolból kristályosítjuk, 368,1 g mennyiségben 138,6-139,1 °C olvadáspontú terméket kapva. Az utóbbit 700 ml acetonitrilből átkristályosítva 330,4 g 138,5-139,5 °C olvadáspontú terméket kapunk. Optikai forgatóképessége [a]“ = —72,0° (c = 1%, acetonitril). 19. példa D,L-4-[5-(Benzoiloxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3- il]-benzolszulfonamid [(I) általános képletű vegyület, R1 = aminocsoport és R5 = benzoilcsoport]-8 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten keverés közben 5,0 g (18,3 millimól) D,L-4-[5-(hidroximetil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]-benzolszulfonamid 50 ml vízmentes piridinnel készült oldatához lassan hozzáadunk 2,34 ml benzoil-kloridot. Kismértékben exoterm reakció figyelhető meg. Az adagolás befejezését követően a reakcióelegyet 25 °C-ra melegítjük, majd a keverést 2 órán át folytatjuk. További 0,2 ml benzoil-kloridot adagolunk, majd a reakcióelegyet egy éjszakán át állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet jégre öntjük, majd a kikristályosodott terméket kiszűrjük, vízzel alaposan átmossuk és szárítjuk. így 6,72 g terméket kapunk. Ezt azután átkristályosítjuk úgy, hogy forró dietilénglikol-dimetiléterben oldjuk, a kapott oldatot eredeti térfogatának felére bepároljuk és állni hagyjuk. 3,55 g mennyiségben 233-234 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
