189196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 4-(2-oxo-oxazolidin-3-il)-benzol-szulfamidok előállítására
1 189 196 2 15. példa D,L-N-{4-[5-(Hidroxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]-fenil-szulfonil}-S,S-dimetil-szulfinimin [(I) általános képletű vegyület, R.! = —N=S(CH3)2 és R5 = hidrogénatom] Keverés közben 2,0 g D,L-4-[5-(hidroxi-metil)-2- oxo-oxazolidin-3-il]-benzolszulfonamid 10 ml vízzel készült szuszpenziójához 11,5 ml 5,25%-os nátrium-hipoklorit-oldatot adunk. A kiindulási szilárd anyag csaknem teljes mennyisége oldódik. A kapott oldatot ezután szűrjük, majd a szürlethez először 25 ml etanolt és ezután 10 ml dimetil-szulfidot adunk. Az így kapott reakcióelegyet 30 percen át intenzíven keverjük, majd bepároljuk, színtelen üveges csapadékot kapva. Ezt azután acetonitrilben oldjuk, majd a Waters cég Prep-500 gyantáján nagynyomású folyadékkromatografálásnak vetjük alá. így 1,74 g mennyiségben a tiszta cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja 162,5-164,5 "C (kristályátalakulás észlelhető 136 °C-nál). 16. példa D,L-3-[4-(Hidrazino-szulfonil)-fenil]-5-(hidroximetil)-2-oxo-oxazolidin [(I) általános képletű vegyület, R, = hidrazinocsoport és R5 = hidrogénatom] 6 ml hidrazin-hidrát 300 ml tetrahidrofuránnal készült, - 10 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten tartott oldatához 30 g D,L-4-[5-(trifluor-acetoximetil)-2-oxazolidin-3-il]-benzolszulfonil-kloridot adunk, majd az így kapott reakcióelegyet 30 percen át keverjük és ezután szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk. A tetrahidrofuránt ezt követően nitrogénáramban elpárologtatjuk, majd a maradékot vízzel hígítjuk és szűrjük. így 11,81 g mennyiségben 172-174 °C olvadáspontú (bomlik) terméket kapunk. Ezt azután úgy tisztítjuk, hogy 30 ml dimetilszulfoxidban oldjuk, majd a kapott oldatot szűrjük és metanollal hígítjuk. Ekkor 8,8 g mennyiségben 173 °C olvadáspontú (bomlik) termék válik ki. 17. példa D,L-4-[5-(Acetoxi-metil)-2-oxo-oxazolidin-3-il]benzolszulfonamid [(I) általános képletű vegyület, R, = aminocsoport és R5 = acetilcsoport] (oltalmi igényen kívüli eljárás) 19,3 g (0,10 mól) D,L-5-(hidroxi-metil)-3-fenil-2- oxazolidinon, 50 ml acetonitril, 11 ml ecetsavanhidrid és 0,1 g 4-(dimetil-amino)-piridin keverékét visszafolyató hűtő alkalmazásával 30 percen át forraljuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, olyan nyers olajat kapva, amely infravörös spektroszkópiai és magmágneses rezonanciaspektroszkópiai vizsgálata szerint D,L-5-(hidroxi-metil)-3- fenil-2-oxo-oxazolidinon-acetátot tartalmaz. Az olajat hozzáadjuk 130 ml klórszulfonsavhoz, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük és ezután 3 liter jégre öntjük. A visszamaradó olajat metilén-kloriddal extraháljuk, majd az így kapott extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. Az ekkor kapott 10,9 g mennyiségű olajat hozzáadjuk 300 ml tetrahidrofurán és 60 ml tömény ammónium-hidroxid-oldat — 10 °C és 0 °C közötti hőmérsékletre hűtött elegyéhez. Ezt követően csökkentett nyomáson a tetrahidrofuránt ledesztilláljuk, majd a maradékot vízzel hígítjuk és a kivált csapadékot kiszűrjük, 8,6 g mennyiségben 196,5-197 °C olvadáspontú terméket kapunk. Acetonitrilből végzett átkristályosítás után 6,3 g mennyiségben a 199-200 °C cim szerinti vegyületet kapjuk. 18. példa L-5-(Hidroxi-metil)-3-fenil-2-oxazolidinon A. rész Takano, S., Goto, E., Hirama, M. és Ogasawara által a Heterocycles, 16. 381 (1981) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel 48 g (0,263 mól) (R)(+ )-Oi-benzil-glicerint állítunk elő, majd az ugyancsak ezen a szakirodalmi helyen ismertetett módon ezt a vegyületet tozilezzük, 57,8 g mennyiségben színtelen olajat kapva. Keverés közben 37,1 g (0,15 mól) N-fenil-4- metil-benzolszulfonamid 150 ml vízmentes dimetilformamiddal készült oldatához 17 g kálium-tercbutilátot, majd az előző bekezdésben ismertetett módon előállított tozilátból 55 g-ot adunk. Az így kapott reakcióelegyet 95-100 “C-on 15 órán át melegítjük, majd jég és víz elegyébe öntjük és a kapott vizes elegyet dietil-éterrel extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, majd vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, 57,1 g mennyiségű terméket kapva. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálata három komponenst és némi kiindulási szulfonanilidet mutat ki. Az 57,1 g-nyi terméket ezután feloldjuk 1,5 liter dietil-éterben, majd a kapott oldatot 100 ml 25%-os vizes nátrium-hidroxidoldattal keverjük és ezután Celite márkanevű szűrési segédanyagból készült szűrőágyon átszűrjük. A szűrletből a dietil-étert elpárologtatva 32,7 g mennyiségben olajat kapunk. Ezt azután szilikagél oszlopokon kromatografáljuk, eluálószerként kétszer egymás után 90 térfogat% toluolból és 10 térfogat')/ etil-acetátból álló elegyet használva. így 17,02 g mennyiségben 88-89 °C olvadáspontú szilárd terméket kapunk, ami nem más, mint a 4-metil-N-fenil-N-[2-hidroxi-3-(fenil-metoxi)-propil]benzolszulfonamid. Nitrogénatmoszférában keverés közben 16,5 g (0,049 mól) 4-metil-N-fenil-N-[2-hidroxi-3-(fenilmetoxi)-propil]-benzolszulfonamid 100 ml vízmentes 1,2-dimetoxi-etánnal készült oldatához hozzáadunk olyan nátrium-naftalinát-anion-oldatot, amelyet nitrogénatmoszférában készítettünk el úgy, hogy 40 g naftalin 100 ml vízmentes 1,2-dimetoxi-etánnal készült oldatához 20 ml 40%-os ásványolajos fémnátrium-diszperziót adtunk, az adagolás során a keverék hőmérsékletét 25 °C és 40 °C között tartva. Az említett oldat adagolását addig folytatjuk, míg a reakcióelegy elsötétedik és színe 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
