189136. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként aril-fenil-éter származékokat tartalmazó fungicid szerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 .189 136 2 és az alkiiláncban 1-10 szénatomot tartalmazó alkil-propilpropilénglikolon képzett poli(etilénoxidjadduktumok. Az említett vegyületek általában egy propilénglikol-egységre számítva 1-5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek példáiként a nonil-fenolpoli(etoxi-etanol)-okat, a ricinusolaj-(poliglikol)étereket, a polipropilénpoli(etilén-oxid)-adduktumokat, a tributil-fenoxi-poli(etoxi-etanol)-t, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-poli(etoxi-etanol)-t nevezzük meg. Alkalmazhatók továbbá poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsav-észterek - így a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát. Kaíionos tenzidekként használhatók mindenekelőtt a kvaterner ammóniumsók, amelyek N-szubsztituensként legalább egy 8-22 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot tartalmaznak és további szubsztituensekként rövidszénláncü, adott esetben halogénezett alkil-, benzil- vagy rövidszénláncú(hidroxi-alkil)-csoportokat foglalnak magukban. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok vagy etilszulfátok, például a szteariltrimetilammóniumklorid vagy a benzi!di(2-klóretil)etilammóniumbromid. A mezőgazdasági formálási technikában használatos tenzidek többek között a következő irodalmi helyeken írják le: „Me Cutcheon's Detergents and Emulsifiers Annual” MC Publishing Corp., Ringwood New Jersey, 1980. Sisely and Wood, „Encyclopedia of Surface Active Agents”, Chemical Publishing Co., Inc. New York, 1980. A találmány szerinti fungicid szerek rendszerint 0,1-99 t%, különösen pedig 0,1-95 t% (I) általános képletü hatóanyagot, és 99,9-5 t% szilárd vagy folyékony adalékanyagot, ezek között 0-25 t%, különösen 0,1-25 t% tenzidet tartalmaznak. Kereskedelmi termékekként előnyösek a koncentrált szerek, a végső felhasználó pedig rendszerint hígított szert alkalmaz. A találmány szerinti szerek további adalékokat - így stabilizátorokat, habzásgátlókat, viszkozitásszabályozó anyagokat, kötőanyagokat, tapadásjavitó anyagokat, valamint műtrágyákat vagy különleges hatások elérésére más hatóanyagokat - is tartalmazhatnak. Az (I) általános képletü vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik antimikotikus tulajdonságuk révén alkalmasak melegvérűeken élősködő gombák irtására. Ez a hatás in vitro a szokásos mikrobiológiai vizsgálati eljárásokkal, például melegvérűeken élősködő gombatörzsekre - így Trychophyton mentagryphites, Microsporum canis, Sporotrichum schenkii, Aspergilus fugigátus és Candida albicans törzsekre - gyakorolt toxikus hatás alapján állapítható meg. In vivo tengerimalacon mutatható ki a hatás annak alapján, hogy milyen mértékű gyógyító hatást gyakorolnak Trychophytonnal - például T. rubrummal - a hátbőrön előidézett kísérleti fertőzésekre perorális, illetve lokális alkalmazás esetén. Az (I) általános képletü vegyületek és gyógyszerészetileg alkalmazható savaddíciós sóik antikonvulzív hatását in vivo például egéren a pentatetrazol-görcs-teszttel a 10-100 mg/kg orális dózistartományban, valamint az elektrosokk-teszttel 10-130 mg/kg orális dózistartományban határozhatji k meg. Az anxiolúikus hatást például egéren és más kis rágcsálókon mutathatjuk ki Gellert-teszt segítségével 10-100 mg/kg orális dózistartományban. Jelentős antimániás hatással is rendelkeznek az új vegyületek. A; (I) általános képletü vegyületek és gyógyszerészetileg alkalmazható savaddíciós sóik ugyancsak használhatók melegvérűeken élősködő gombák ‘opikus, illetve lokális és szisztemikus irtására, valamint az epilepszia, szorongás és a feszültségi állapot, továbbá a mániás kedélyállapotok kezelésére gyógyszerkészítmények előnyösen enterálisan, pare iterálisan, topikálisan és lokálisan alkalmazhatók. A;: (I) általános képletü vegyületeket hatóanyagként tartalmazó vagy gyógyszerészetileg alkalmazható sóikat magukban foglaló gyógyszerkészítmények ennek megfelelően enterálisan, így orálisan vagy rektálisan, vagy parenterálisan beadásra, valamint topikálisan alkalmazhatók melegvérüeknél. Ezek a készítmények a farmakológiai hatóanyagot gyógyszerészetileg alkalmazható vivőanyagokkal együtt tartalmazzák. A hatóanyag adagolási menynyisége függ a melegvérű fajtájától, a kortól és az egye i állapotától, valamint az alkalmazás módjától. Egy körülbelül 75 kg súlyú melegvérű napi adagja orális adagolás esetén körülbelül 50-500 mg, előnyösen több egyenlő adagban elosztva. Az új gyógyszerkészítmények 10-80 t%, előnyösen T0-60 t% hatóanyagot tartalmaznak. A gyógyszerkészítmények enterális, illetve parenterális adagolásra egységformában készülnek. Ilyenek a drazsék a tabletták, a kapszulák vagy kúpok, továbbá az ampullák. Ezeket az adagolási egységeket önmagában ismert módon - például hagyományos keverő, granuláló, drazsírozó, oldó vagy liofilizáló eljáráso<kal - állítjuk elő. így például orális adagolásra gyógyszerkészítményeket úgy állítunk elő, hogy a hatóanyagot szilárd vivőanyagokkal keverjük, a kapott elegyet adott esetben granuláljuk, és az elegyek illetve granulátumot kívánt esetben vagy szükség esetén alkalmas segédanyagok hozzáadása után tablettákká vagy drazsé-magokká alakítjuk. Alkalmas vivőanyagok különösen a töltőanyagok - igy a cukor, például a laktóz, a szacharóz, a man lit vagy a szorbit, a cellulóz-készítmények és/ vagy a kalcium-foszfát, például a trikalcium-foszfát \agy a kalcium-hidrogén-foszfát - továbbá a kötőanyagok -, így a keményítő, például a kukorica-, búza-, rizs- vagy a burgonya-keményítő, a zselatin, a tragant, a metil-cellulóz és/vagy poli(vinilpirrc lidon) - és/vagy kívánt esetben szétesést elősegítő szerek - így az előzőekben felsorolt keményítők, továbbá karboxi-metil-keményítő, térhálósított poli(vinil-pirrolidon), agar, álginsav vagy ennek valamely sója, például a nátriumalginát. A segédanyagok elsősorban folyásszabályozó és kenőanyagok - például a kovasav, talkum, sztearonsav vagy ennek sói, így a kalcium- vagy magnéziumszteerát, és/vagy polietilénglikol. A drazsémagokat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
