189136. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként aril-fenil-éter származékokat tartalmazó fungicid szerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 189 136 2 nedvesítő-, tapadásjavító-, sűrítő- vagy kötőanyagok. Az (I) általános képletű hatóanyagot tartalmazó szereknek a megtámadott növényekre való felvitele előnyösen úgy történik, hogy a szert megfelelő formában rápermetezzük a lombozatra (levélkezelés). Az alkalmazás gyakorisága és a felhasznált menynyiség a megtámadottság mértékéhez és a megfelelő kártevőhöz (gombafajtához) igazodik. Az (I) általános képletű hatóanyagok a talajon át a gyökérzeten keresztül is bejuthatnak a növénybe (szisztemikus hatás) azáltal, hogy a növények telephelyét folyékony készítménnyel itatjuk át, vagy az anyagokat szilárd formában juttatjuk be a talajba, például granulátum alakjában alkalmazzuk (talajkezelés). Az (I) általános képletű hatóanyagokat a vetőmagvakra is felvihetjük (bevonás) oly módon, hogy a magvakat hatóanyagot tartalmazó készítménnyel itatjuk át, vagy szilárd készítménnyel kezeljük. Ezeken kívül különleges esetekben további alkalmazási módok lehetségesek, így például a növényszárak vagy a rügyek célirányos kezelése. Az (I) általános képletű vegyületeket a mezőgazdaságban szokásosan alkalmazásra kerülő készítmények alakjában használjuk fel. Ilyen készítmények az emulgálható koncentrátumok, kenhető paszták, közvetlenül permetezhető vagy hígítható . oldatok, hígított emulziók, permetezőporok, oldható porok, porozószerek, granulátumok és polimerekkel kapszulázott készítmények. A készítményeket különböző módon, például permetezéssel, ködösítéssel, porozással, szórással, kenéssel vagy öntözéssel alkalmazhatjuk. Az alkalmazási eljárást a készítmény fajtától, az elérni kívánt céltól és az adott körülményektől függően választjuk meg. A kedvező felhasznált mennyiségek általában 50 g és 5 kg hatóanyag-mennyiség között változnak hektáronként. Az előnyös hatóanyag-mennyiség 100 g-2 kg/ha, különösen pedig 200 g-600 g hektáronként. A találmány szerinti készítményeket, amelyek az (I) általános képletű hatóanyag mellett szilárd vagy folyékony adalékanyagokat tartalmaznak, ismert módon állítjuk elő, például a hatóanyagot alaposan összekeverjük és/vagy összeőröljük hígítóanyagokkal, így oldószerekkel, szilárd vivőanyagokkal és adott esetben felületaktív anyagokkal (tenzidekkel). Oldószerekként a következő anyagokat alkalmazhatjuk: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-12 szénatomos frakciók - így például a xilolelegyek vagy a helyettesített naftalinok - ftálsavészterek - így a dibutil- vagy dioktil-ftalát - alifás szénhidrogének - így a ciklohexán vagy a paraffinok - alkoholok és ghkolok, valamint ezek éterei és észterei - így az etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy etil-éter - ketonok - így a ciklohexanon - erősen poláris oldószerek - így az N-metil-2- pirrolidon, a dimetil-szulfoxid vagy a dimetilformamid - valamint adott esetben epoxidált növényolajok - így epoxidált kókuszdióolaj vagy szójaolaj - valamint víz. Szilárd vivőanyagokként - például porozószerek és diszpergálható porok részére - rendszerint természetes közetlisztet alkalmazunk - így kalcitot, talkumot, kaolint, montmorillonitot vagy attapulgitot. A fizikai tulajdonságok javítására nagy diszpf rzitásfokú kovasavat vagy nagy diszperzitásfokú m dvszívó polimerizátumokat is adhatunk a készítményekhez. Szemcsézett, adszorptív granulátumhordozókként pórusos anyagok - így habkő, téglatörmelék, szepiolit vagy bentonit - nem adszorbeáló vivőanyagokként pedig például kalcit vagy homok alkalmazhatók. Ezenkívül számos szervetlen Vcgy szerves eredetű előre granulált anyagot - különösen dolomitot vagy aprított növénymaradékot - is használhatunk. Felületaktív anyagokként a formálásra kerülő (I) ál .alános képletű hatóanyag minőségétől függően jó emulgáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkező, nemionos, kationos és/vagy ar ionos tenzidek alkalmazhatók. Tenzideken tenzidelegyeket is értünk. Anionos tenzidekként mind az úgy nevezett vízol Jható szappanok, mind pedig vízoldható szintetikvs felületaktív vegyületek használhatók. Szappanokként nagyobb szénatomszámú (10-22 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfémv£gy adott esetben szubsztituált ammóniumsói - így például az olaj- vagy sztearinsav, vagy kókuszdi óból vagy faggyúolajból származó természetes zsirsavelegyek Na- vagy K-sói - használhatók. Megemlítjük továbbá a zsírkav-metil-laurinsavsckat is. Gyakrabban mégis úgynevezett szintetikus tenzidcket - így különösen zsíralkohol-szulfonátokat, zs’ralkohol-szulfátokat, szulfonált benzimidazolszirmazékokat vagy alkil-aril-szulfonátokat - alkí Imazunk. A zsíralkohol-szulfonátok vagy -szulfátok rendszerint alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsók alakjában fordulnak elő és 8-22 szénatomos alkilrésszel rendelkeznek, az alkilrész az acilmaradékok alkilrészét is m igában foglalja. Ilyen anyagok például a ligninszalfonsav, a dodecil-kénsav-észter vagy természetes zsírsavakból előállított zsíralkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak kénsavésfierek sói és a zsíralkohol etilén-oxid-adduktumok szulfonsav sói is. A szulfonált benzimidazolszírmazékok előnyösen 2 szulfonsav-csoportot és 8-22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaznak. Alkilaril-szulfonátokként alkalmazható például a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfonsav vagy naftalinszulfonsav formaldehid-kondenzációs té rnék Na-, Ca- vagy trietanol-aminsói. Alkalmazhatók továbbá a megfelelő foszfátok is, így például p-nonilfenol-/4-14/etilén-oxid-adduktu m-foszforsavészter sói is. Nemionos tenzidekként elsősorban alifás vagy cil.loalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai használhatók. Ezek 3-30 glikoléter-csoportot és az (alifás) szénhidrogénrészben 8-20 szénatomot, az alkil-fenolok alkilrészében 6-18 szénatomot tartalmaznak. További megfelelő nemionos tenzidek a vízoldható, 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó polipropilénglikolon, etilén-tiamino-polipropilénglikolon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
