189011. lajstromszámú szabadalom • Tehenészeti fejőház
1 189 Oll 2 A nagyüzemi tehenészeti telepek egyik legfontosabb egysége a fejőház, amely általában halszálkás fejőállásokat tartalmaz. A jelenleg ismert fejőházak bonyolult alaprajzi elrendezésűek és technológiai rendszerük miatt csak igen nehezen áttekinthetők, az állatok rendszeres megfigyelése nem oldható meg. A fejőházak kis légterűek; a napi mintegy 10-12 órát igénybe vevő fejési munka révén párateiitetté vált légtér szellőztetése csak mesterséges úton, szellőztető ventilátorok segítségével oldható meg, ami egyrészt energia-igényes, másrészt nagy zajjal járó művelet. A zaj nagymértékben akadályozza az ember és állat közötti optimális kapcsolat létrejöttét, komolyén zavarja a fejési munkát. A jelenleg alkalmazott fejőházak legsúlyosabb hiányosságának azonban az tekinthető, hogy az állatoknak a fejőállásokból való távozása - a konstrukciókból kényszerűen következően — csak egymás után sorban történhet. Ez azt jelenti, hogy újabb állatcsoport bebocsátása a fejőházba csak akkor válik lehetővé, amikor az előző — kifejt — csoport utolsó állata is elhagyta már a fejőállást. Ez legalább 10—12 m-es utat jelent, aminek nagy az időigénye; Ez az egész fejőház áteresztőképességét csökkenti, és kihasználásának a hatékonyságát nagymértékben rontja. A találmány feladata, hogy olyan fejőházat szolgáltasson, amely az egymás után érkező állatcsoportok lehető leggyorsabb átbocsátását, ezzel a fejőház optimális kihasználását teszi lehetővé, emellett természetes úton szellőztethető, tökéletesen áttekinthető, és a dolgozók részére optimális egészségügyi, és munkakörülményeket biztosít. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik; amennyiben a fejőállások külső, tehát a fejőtérrel ellentétes végei olyan kapurendszerrel vannak határolva, amelynek kaputáblái egyidejűleg nyithatózárhatók, a teheneknek a fejőtérből való távozásához lényegesen kevesebb időre van szükség, mint a jelenleg ismert rendszereknél, így a fejési munka jelentősen meggyorsítható. További felismerésünk, hogy amennyiben a fejőház belmagasságát, és ezzel a belső terét a jelenleg szokásosnál lényegesen nagyobbra választjuk, lehetőség nyílik egyrészt gravitációs szellőzési rendszer alkalmazására, ezzel pedig zajkeltő és energiaigényes szellőzőberendezések kiküszöbölésére; másrészt a tető alatt egy ellenőrzőkabin beépítésére, amelyből a teljes fejési művelet alatt a tehenek mozgása, viselkedése figyelemmel követhető, ami a fejőházi munkát igen jelentősen leegyszerűsíti. A felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan tehenészeti fejőház segítségével oldottuk meg, amelynek zárt épületen belül kialakított fejőegysége és technológiai egysége van; a fejőegységben fejőtérhez csatlakozó fejőállások vannak, amelyek a fejőegységből kivezető közlekedőúllal vagy — utakkal állnak kapcsolatban, és amelynek az a lényege, hogy a fejőegységben az épület hosszanti középsíkjában húzódó fejőtértől kétoldalt belső közlekedőutak mentén kialakított fejőállások a fejőtérrel ellentétes végükön olyan kapurendszerrel vannak határolva, amelynek az egy-egy fejőálláshoz hozzárendelt kaputáblái egyidejűleg, vagy lényegében egyidejűleg nyithatók és zárhatók; és a kapurendszereken kívül a fejőállásokból távozó valamennyi tehén egyidejű befogadására alkalmas méretű közlekedőterek vannak, amelyek a technológiai egységen át hosszirányban, az épület oldalfalai mentén húzódó külső köziekedőutakba torkollnak, mimellett — adott esetben — a technológiai egység felső részében a fejőegység vizuális ellenőrzését lehetővé tevő megfigyelő helyiség van kialakítva. Célszerű, ha a közlekedőterek szélessége — előnyösen legalább mintegy kétszeresen - meghaladja a belső közlekedőutak szélességét. Egy másik találmányi ismérv szerint a fejőtér a technológiai egységgel ellentétes végén elővárakozóval áll kapcsolatban; előnyösen az elővárakozó kétoldalt nyitott, korlátokkal határolt, felül fedett tér. Előnyös továbbá, ha a fejőház elővárakozó felőli homlokfalában a fejőlér belső közlekedőútjaiba torkolló átjárók vannak, amelyek előtt az ető- I várakozóban ferde terelőkorlátok vannak elren! dezve. A fejőház egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a fejőtér belső közlekedőútjai alatt ráccsal trágyacsatornák húzódnak. Egy további találmányi ismérv szerint a fejőtér a fejőáílások, illetve belső közlekedőutak járószintjéhez képest süllyesztett kivitelű, hosszirányú fejőaknakent van kialakítva, és az ezt határoló - célszerűen betonból készült — oldalfalakban fütőcsövek vannak beépítve. A gravitációs szellőzés biztosítására a fejőháznak az épület hosszanti oldalfalainak alsó tartományában - előnyösen változtatható keresztmetszetű — szeliőzőnyílásai, valamint a tetőbe épített, előnyösen a fejőtér felett, a tető gerincvonala közelében elhelyezkedő szellőzőkürtői vannak. A fejőállásokat a fejőtér felől - felülnézetben célszerűen hullámvonal alakú - farlemezek határolják, amelyek előnyösen fémlemezből készülnek, és oszlopokhoz vannak hegesztve. Egy további kiviteli példa szerint a megfigyelő helyiség legalább a fejőegység felőli oldalon - és célszerűen a technológiai egység homlokfal felőli vége tartományában elrendezett inszemináló felé is — üvegfallal van határolva. Egy másik találmányi ismérv szerint az épület hosszirányú oldalfalai - legalább részben — fényátbocsátó anyagból, célszerűen profilüveg-függönyfalból készülnek. A belső közlekedőutak a technológiai egység felöli végükön — pl. korlátokkal — le vannak zárva. Célszerű az az — egyébként önmagában ismert — intézkedés is, amelynek értelmében a fejőállások az épület hosszanti függőleges középsíkjához képest ferdén — halszálkás rendszerű fejőállásokként — vannak kialakítva. A gravitációs szellőzés és a megfigyelökabin tető alatti elhelyezésének a lehetőségét az az intézkedés biztosítja, amely szerint az épület magassága a fejőtérben a padlótól a tetőgerincig mérve legalább 5,0 m, előnyösen mintegy 6,0 m, vagy annál több. Egy másik találmányi ismérv szerint a technoló-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
