188962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kopott és elhasználódott gépkocsi fékdobok felújítására
1 188 962 2 A találmány tárgya djárás kopott és elhasználódott gépkocsi fékdobok felújítására. Az ipar számos területén alkalmaznák olyan eljárásokat, amelyek üzemközben elhasználódott és nagymértékben elkopott felületek újbóli felújítását célozzák. Az ily módon felújított alkatrészek minősége és élettartama csak igen kis mértékben tér el az eredeti alkatrészek minőségétől, illetve élettartamától, sőt némely esetben azt tapasztalták, hogy az ismert felújítási eljárások valamelyikével kezelt - felújított - alkatrész kedvezőbb üzemi tulajdonságokkal rendelkezett, mint az eredeti, az adott gépbe gyárilag beépített alkatrész. Az általános ismert eljárások két nagy csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok az eljárások, amelyek valamely alkatrész külső felületén történő felújítását célozzák. Ilyen pl. a bütykös tengelyek felújítására szolgáló eljárás. A külső felületek felújítása általában fémszórással történik. A fémszórás alatt azt az eljárást értjük, amelynek során elektromos áram hatásával valamilyen fémet, illetve huzalt általában villamos ív segítségével megömlesztenek, majd a megolvasztott fémet sűrített levegő segítségével a kívánt felületre juttatják. A másik csoportba tartoznak azok az eljárások, amelyek során az alkatrész valamely belső felületén - általában furatokban - történik a felületfelújítás. A belső felületek — furatok - felújításának legelterjedtebb módszere az ún. perselyezés, amikor az elkopott, tehát megnagyobbodott furatot egy a furatba szorosan illesztett persely segítségével a kívánt méretűre alakítják vissza. A belső felületek felújítására szolgáló eljárások,- így a perselyezés is, nem minden esetben alkalmazhatók, mivel sok esetben nem felelnek meg a biztonságtechnikai előírásoknak. Ez különösen fékdobok esetén jelent nagy probléniát, mivel a pcrsclyezéssel felújított fékdobok esetén azt tapasztalták, hogy a hirtelen fékezés következtében fellépő nagy terhelés és lökésszerű igénybevétel következtében a persely sok esetben megcsúszik, és ezáltal már nem biztosítható a gépkocsi biztonságos fékezéséhez szükséges fékezőerő. A fent említett és más hasonló mellékhatások miatt a biztonsági előírások már nem tarthatók be maradéktalanul, így a fékdoboknak perselyezéssel történő felújítása hatóságilag sem engedélyezett. Az eddigi gyakorlatban a fémszórást - mint korábban említettük - kizárólag a külső felületek felújítására alkalmazták. Belső felületek, így fékdobok felújítására ilyen eljárás alkalmazása ezidcig szóba sem került. Jelen találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a külső felületek javítására alkalmazott fémszórási eljárás jól alkalmazható a belső felületek, így pl. fékdobok felújítására, amennyiben olyan eljárást alakítunk ki, amelynek segítségével a fékdob, valamint a felvitt réteg között olyan kötést tudunk kialakítani, amely teljesen kizárja, hogy a felvitt felület a fékezés során fellépő erő hatására a fékdobról leváljon. Találmányunk célkitűzése, hogy a már ismert, külső felületek felújításánál alkalmazott fémszórásos. technológia felhasználásával olyan eljárást dolgozzunk ki, amely alkalmas belső felületek - elsősorban gépkocsi fékdobok - felújítására, és amely eljárás segítségével kiküszöbölhetjük az eddig alkalmazott eljárások hátrányos tulajdonságait oly módon, hogy a felújított fékdobok messzemenően kielégítik a szigorú biztonságtechnikai előírásokat is. A célkitűzést olyan találmány szerinti eljárással valósítjuk meg, amelynek során az elkopott fékdob felületét először forgácsolással fémtisztára munkáljuk, majd a felviendő új réteg tapadásának elősegítésére újabb megmunkálást végzünk, ezután a megmunkált felületet érdesítjük, majd pedig a fékdob kívülről történő hűtése mellett - megmunkálási ráhagyással - két lépésben, de különböző rétegvastagságban eltérő minőségű és összetételű huzalokkal fémszórjuk, hűtjük és végül készre munkáljuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja során az elhasználódott fékdob fémtiszta felületét esztergálással állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás további előnyös foganatosítási módja során a felviendő új réteg megkötődésének elősegítésére újabb megmunkálásként a fékdob felületén célszerűen fűrészmenetet alakítunk ki. A találmány szerinti eljárás ezen előnyös foganatosítási módjai esetén a fékdobon előnyösen 1 mm menetemelkedésű és 0,5 mm menetmélységű fűrészmenetet alakítunk ki, és a megmunkált felület érdesítését előnyösen homokfúvással végezzük. A találmány szerinti eljárást további célszerű foganatosítási módja során a fékdobot kívülről - levegőliűtéssel - 150-170 6C alatti hőmérsékletre hűtjük. A találmány szerint a fémszórást két lépésben végezzük úgy, hogy először előnyösen 0,4-0,6 mm vastagságban 30-32% Cr és 5% Al tartalmú alapozó huzallal, majd pedig a kívánt rétegvastagság eléréséig - előnyösen 1 mm megmunkálási ráhagyással - 1,5-1,6% Mg és 0,1% C tartalmú fedőhuzallal villamos ív és sűrített levegő alkalmazásával fémszórjuk a felújítandó felületet. A találmány szerinti eljárás egy további célszerű foganatosítási módja során a készremunkálást is esztergálással végezzük. A továbbiakban a találmány szerinti eljárást az alábbi példa alapján részletesen is ismertetjük: Elöljáróban meg kell említeni, hogy a fék dobra felhordott fémréteg vastagsága minden esetben más és más, az adott fékdobhoz igazodó, így a réteg vastagsága néhány mm-től akár több cm vastagságig is terjedhet. Tehát első lépésben a kopott fékdobot esztergapadra felfogva a felújítandó belső dobfelületet fémtisztára munkáljuk, majd erre a felületre egy előnyösen 1 mm menetemelkedésű és 0,5 mm menetmélységű fűrészmenetet vágunk. A fűrészmenct kialakítása igen lényeges, mivel ezzel biztosítjuk a felvitt új rétegnek a fékdobfelülethcz történő olyan mértékű tapadását, hogy az még a fékezés közben kifejtett legnagyobb fékezőcrő hatására sem válik le és nem csúszik meg. j A felviendő réteg még jobb tapadásának elősegítése céljából a felületet tovább tisztítjuk illetve érdesítjük, amit előnyösen 1,5 mm átmérőjű homokszemcsékkel történő homokfúvással végzünk. Itt jegyezzük meg, hogy a fémtiszta felület érdesítése és az új réteg felvitele, azaz a fémszórás megkezdése között eltelt idő nem haladhatja meg a 20 peçcct. Ez azért lényeges, mivel a tapasztalatok azt bizonyították, hogy a két művelet közötti állásidő igen nagy mértékben befolyásolja a felvitt réteg és az alapfelület közötti tapadást, így pl. amennyiben az érdesítés - homokfúvás — és a fémszórás között eltelt idő több núnt 20 perc, az érdesített felület a szabad levegőn már olyan mértékben oxidálódhat, hogy a kialakult vékony oxidréteg megakadályozza 1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
