188911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált vinil-karbonsav-származékok előállítására

1 188 911 2 előidézett iszkémiás betegségek következtében fellépő trombózis megelőzésére vagy terápiájára (ilyen trom­bózist idézhet elő például a szívinfarktus, koszorúér­szűkület, a vese-, tüdő- és más szervek iszkémiája, gyo­morfekély stb.). Gyakorlati alkalmazása céljára a talál­mány szerinti vegyületek felhasználhatók orális adagolás útján, tabletták, kapszulák, szemcsék vagy por formájá­ban, vagy parenterális úton, injekciós oldat formájában. Orális alkalmazás esetében az adag általában 50—500 mg felnőttek számára naponta, parenterális alkalmazás eseté­ben 50-200 mg, naponta 1 -3 részletben. Az (I) általános képletű vegyületek közül az (I—1 ) képletű vegyületek, ahol — R5 jelentése adott esetben 1—5 szénatomos alkoxi-, 1—5 szénatomos alkil-, trifluor-metil-csoporttal vagy halogénatommal szubsztituált fenilcsoport vagy tienilcsoport; 1 értéke 3,4, 5, 6 vagy 7; és R3 jelentése a fentiekben meghatározott — valamint gyógyászati szempontból elfogadható sóik előnyösek a tromboxán A2 szintetáz enzimre gyakorolt gátló hatás szempontjából. A fenilcsoport R5 szubsztituensei — az alkoxi- és alkilcsoportok, valamint halogénatomok — ugyan­azok, mint az R2 szubsztituensei. Ha R5 szubsztituensei. Ha R5 tienilcsoportot jelent, akkor ez is ugyanaz, mint amit R2 esetére megadtunk. A találmány szerinti vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (1) egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben meghatározott — egy (111) álta­lános képletű vegyülettel - ahol R3 és n jelentése a fen­tiekben meghatározott, és X halogénatomot jelent - reagáltatunk, vagy (2) egy (IV) általános képletű vegyületet — ahol R1 és R2 jelentése a fentiekben meghatározott, és Z halo­génatomot jelent - egy (V) általános képletű vegyület­tel -álról R3 és n jelentése a fentiekben meghatározott, és Yl jelentése kénatom vagy egy (a) általános képletű csoport, amelyben R4 és m jelentése a fentiekben meg­határozott -reagáltatunk. A (II) általános képletű vegyületeknek a (III) általá­nos képletű vegyületekkel való reakciója az (la) kép­letű vegyületekhez vezet, ahol R1 , R2, R3 és n jelentése a fentiekben meghatározott. A (IV) általános képletű vegyületeknek (V) általános képletű vegyületekkel való reakciója az (Ib) képletű vegyületekhez vezet, ahol R1, R2, Y1, n és R3 jelentése a fentiekben meghatározott. A (III) általános képletű vegyületekben X jelentése, valamint a (IV) általános képletű vegyületekben Z jelen­tése például klór- vagy brómatom lehet. Egy (II) általános képletű vegyületet egy (III) általá­nos képletű vegyülettel általában oldószerben, bázis je­lenlétében reagáltatunk. Bázisokra példaként megemlít­jük az n-butil-lítiumot, nátrium-hidridet és kálium-ter­­cier-butanolátot. Ezek közül előnyös az n-butil-lítium és nátrium-hidrid használata. A bázist általában 1,5-4 mól, előnyösen 2—3 mól mennyiségben alkalmazzuk a (III) általános képletű vegyület 1 móljához viszonyítva. Az oldószerekre példaként megemlítjük az étert, a tetra­­hidrofuránt, dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot vagy ezek közül kettő vagy több keverékét. E reakció során általában egy mól (II) általános képletű vegyüle­tet 0,8-1,2 mól (III) általános képletű vegyülettel ho­zunk kölcsönhatásba. A reakciót előnyösen száraz, közömbös gázatmosz­férában (például nitrogén-, argon- vagy héliumatmosz­férában) végezzük. A reakció hőmérséklete —10 °C- tól 50 °C-ig terjed, előnyösen 0-30 °C. A reakció előre­haladását az jelzi, hogy a fcszfolán jellegzetes színe el­tűnik; a reakció 1-6 óra alatt általában teljessé válik. Egy (IV) általános képletű vegyületnek egy (V) általános képletű vegyülettel való reakcióját általában valamilyen oldószerben, bázis jelenlétében hajtjuk végre. Bázisokként előnyös például a nátrium-hidrid, kálium­­-tercier-butanolát, kálium-karbonát vagy nátrium-meta­­nolát alkalmazása. A bázist általában 0,8—2 mól, előnyö­sen 1 — 1,5 mól mennyiségben vesszük az (V) általános képletű vegyület egy móljához viszonyítva. Oldószer lehet például az éter, tetrahidrofurán, dimetil-formamid, Jimetil-szulfoxid, vagy ezek közül kettő vagy több keve­­éke. E reakció során általában egy mól (IV) általános Képletű vegyületet 0,8—1,2 mól (V) képletű vegyülettel hozunk kölcsönhatásba. A reakció hőmérséklete általában —10 °C-tól 60 °C-ig terjed, előnyösen 0— 30 °C. A reakcióidő álalában 1—3 óra. Az így előállított, szubsztituált (I) általános képletű vinil-karbonsav-származékok általánosan ismert módsze­rekkel, például extrakció, betöményítés, kristályosítás vagy folyadékkromatográfia útján elkülöníthetők és tisz­títhatok. Az (I) általános képletű vegyületek triszubsztituált olefinszármazékok, tehát kétféle geometriai izomer alak­jában fordulhatnak elő. Ezeknek az izomereknek az el­különítését például frakcionált kristályosítással vagy kro­matográfiás úton végezhetjük. Amennyiben egy (I) általános képletű vegyület kar­bonsav [azaz az (1) általános képletű vegyületben R3 jelentése hidrogénatom], akkor ez átalakítható valami­lyen észterévé [ahol az (I) általános képletben R3 jelen­tése rövid szénláncú alkilcsoport], és megfordítva, ha az (1) általános képletű vegyület észter, akkor ez átalakít­ható szabad karbonsavvá. Valamennyi (1-1) általános képletű vegyületnek két geometriai izonrerje van, ezek az (I-la) és (I— 1 b) álta­lános képletű vegyületek, ahol R3, Rs és 1 jelentése a fentiekben meghatározott. Találmányunk alábbi leírása során azokat a vegyüle­teket, amelyeket az (1-1 a) általános képletű vegyületek képviselnek - ahol tehát a viniles kettős kötés egyik szénatomjához helyettesítőként kapcsolódó piridingyűrű és a kettős kötés másik szénatomjához kapcsolódó hid­rogénatom azonos irányban helyezkednek el — E izomer­nek nevezzük; azokat a vegyületeket, amelyeket az (1-lb) általános képletű vegyületek képviselnek — ahol tehát a viniles kettős kötés egyik szénatomjához helyet­tesítőként kapcsolódó piridingyűrű és a kettős kötés másik szénatomjához kapcsolódó hidrogénatom ellen­tétes irányban helyezkednek cl — Z izomernek nevezzük. Az (I—lb) általános képletű Z izomer izomerizálási reakció útján, azaz úgy, hogy a Z izomert ásványi sav jelenlétében hevítjük, a megfelelő (1-1 a) általános kép­letű E izomerré alakítható át. Az izomerizáló reakciót általában vizes közegben vagy valamilyen víztartalmú szerves oldószerben hajtjuk végre. A víztartalmú szerves oldószernek alapvetően olyan oldószernek kell lennie, mely ásványi savak hatására nem 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents