188802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás transz-2-szubsztituált- 5-aril-2,3,4,4a,5-9b-hexahidro 1H-pirido (4,3-b-) indol-származékok előállítására
188 802 ensként etil-acetát/metanol 4: 1 elegyet használunk. Az oldószer lepárlása után a címben megnevezett vegyület szabad bázisát kapjuk, A szabad bázist hidrokloridsóvá alakítjuk át oly módon, hogy éterben oldva telített éteres hidrogén-klorid- 5 oldatot adunk hozzá, majd a kivált csapadékot leszűrve és megszárítva 1,04 g 222-224 °C-on olvadó terméket kapunk. Infravörös spektrum (KBr), p: 2,97; 3,43; 4,00 (széles); 6,25; 6,68; 6,88; 7,55; 10 7,96; 8,18; 8,45; 9,82. Tömegspektrum, m/e: 398,292, 263, 249,220,207, 192 (100 %). Ultraibolya spektrum (metanol), ymiv: 245 (t, = 0,653.104), ' 270 15 (e = 0.914.104). (a) Tömegspektrum, m/e: 428, 411, 263 (100%), 220, 206, 204. Infravörös spektrum (KBr), p: 2,98; 3,42; 4,07; (széles); 6,20; 6,26; 6,70; 6,88; 8,04; 8,54; 9,77; 12,05. (b) Az olvadáspontok és a kitermelési adatok a szabad bázisra vonatkoznak. 5. példa Teszt-módszerek és eredmények 4. példa Az 1. és a 2. példában előállított szabad bázisok közül kiválasztott megfelelő kiindulóanyagot és 25 megfelelő 3-benzoil-propionsavat használva a 4. példa eljárásával a következő XVI általános képletű d 1 -transz-vegyületeket állítjuk elő. A termékeket hidrokloridsóik formájában izoláljuk, ha másként nem jelezzük. XVI általános képletü vegyidet Ki-X Y Z Olvadáspont, °C termelés, /O F F H 220-223 18 H H F 239-245 39 H H ch3o amorf szilárd (a) 54 4r, F F ch3o 45-48,5 (b) 31 A találmány szerinti vegyieteknek amfetaminnal kiváltott kórtünetekre gyakorolt hatását patkányon tanulmányozzuk a Quinton és Halliwell, valamint Weissman által leírt vizsgálati módszer alapján. 5-5 patkányból álló csoportokat mintegy 26 x 42 x 16 cm méretű, lefedett plasztik ketrecekbe teszünk. A ketrecben való rövid akklimatizálódási idő után minden állatcsoportot szubkután (s.c.) kezelünk a vizsgálandó vegyülettel. Ezután 1, 2 és 24 óra múlva az állatokat intraperitoneálisan (i.p.) 5 mg/kg d-amfetamin-szulfáttal kezeljük. Az amfetamin beadása után 1 óra múlva megfigyeljük, hogy az állatok végzik-e az amfetaminhatásra jellemző köröző mozgást a ketrecekben. Az amfetaminkezelés után felvett dózis/hatás görbe alapján meghatározható a vizsgált vegyület azon hatásos dózi- 35 sa, amely az amfetaminhatásra jellemző ketrecbeli viselkedést az állatok 50 %-ánál meggátolja (ED^). A választott vizsgálati időtartam egybeesik az amfetaminhatás maximumával, ami a szerrel való kezelés után 60-80 perc múlva következik be. A fent leírt módszert alkalmazva a következő 1 általános képletü 4a, 9b-transz-vegyüleleket vizsgáltuk meg abból a szempontból, hogy képesek-e blokkolni az állatok amfetaminhatásnak tulajdonítható viselkedésmódját. Az eredményeket ED50 4E- mg/kg formában adjuk meg a jelzett időpontokban: 6
