188782. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró
1 188 782 2 A jelen találmány tárgya gyűrűmaró marótesttel és befogó szárral, ahol a marótest hengeres fallal van kialakítva, alsó részén fogakkal, palástján pedig forgácsvezető horonnyal, a marófogak a hengeres oldalfal belső részén gerinccel vannak összekötve, amely sugárirányban a forgácsvezető hornyokat határolja, a hornyok pedig sugárirányú menesztő és vezető oldalfalakkal, valamint a gerincet kívülről határoló belső fallal vannak kialakítva. Korábbi, 28 416 sz. USA szabadalmi bejelentésem olyan gyűrűmarót ismertet, ahol a vágószerszám alsó részén számos fog helyezkedik el egymástól megfelelő távolságban. Minden egyes fog kerületén lépcsősen elhelyezkedő vágóélek vannak és ezek úgy vannak kialakítva, hogy mindegyik külön vág le egy-egy forgácsot. A radiális irányban legbelül elhelyezkedő vágóéi keresztülnyúlik a kis mélységű, a fogak közötti mélyedésen, amely az egymást követő fogak közötti bordázatban van kialakítva, míg a legkülső vágóéi sugárirányban nyúlik át egy külső hornyon, amely spirálisan halad felfele a vágószerszám egymást követő fogai között. A horony radiális mélysége megközelítőleg a vágószerszám gyűrű alakú falvastagságának másfélszerese, ugyanakkor a borda vastagsága a falvastagságnak mintegy a fele. Ennek folytán minden egyes fog radiális belső vágóéle sugárirányú kiterjedése egyenlő a vágószerszám falvastagságának mintegy a felével. így tehát a horony radiális mélysége elegendő ahhoz, hogy abban elférjen a mindkét vágóéiról lekerülő forgács. Egy célszerű kiviteli alak szerint, amenynyiben minden egyes fogon, a kerületen három lépcsőzetesen elhelyezkedő vágóéit kívánunk kialakítani, úgy, hogy minden fog három forgácsot vágjon le kettő helyett, a horony radiális mélysége és a borda vastagsága ugyanakkora, mint a kétlépcsős foggal kialakított vágószerszámnál; és a vágószerszám falának az a szakasza, amely megfelel a horony mélységének, két kerületén lépcsőzetes vágóéllcl van kialakítva egy vágóéi helyett. A sugárirányban legszélső vágóéit a külső fogköz határozza meg. ez viszonylag rövid axiális mérette! van kialakítva és a horonyba torkollik. Mindazonáltal, a horony radiális mérete megközelítőleg azonos a vágószerszám faivastagságának felével, úgyhogy minden nehézség nélkül fel tudja venni a radiálisán legbelső vágóéi által levágott forgácsot. Ezen túlmenően, a fal bordás szakaszán is van egy vágóéi, amelynek szélessége mintegy a vágószerszám faivastagságának a fele, mikoris az ezen vágóéi által levágott forgácsot radiális irányban kell elvezetni a horonyban. Míg az előző szabadalmamban szereplő vágószerszám olyan vágási műveletet eredményez, amely lényegesen jobb minőségű, mint az ismert körlyukvágókkal végezhető vágás, ha a vágószerszámmal fenékrészen vágunk lyukat, a levágott forgácsok gyakran nem tudnak szabadon eltávozni a belső fogközből és nem jutnak el a horonyba. Amikor ez bekövetkezik, a vágási folyamat lelassul, és a keletkezett lyuk kúpos, túlméretezett és durvább kialakítású lesz. Ugyanakkor a vágóéi élettartama is lényegesen lerövidül. Megállapítottam, hogy gyakorlatilag a legegyszerűbb módon úgy lehet megoldani azt a problémát, hog a gyűrűmarónál a forgács nehezen kerül ki a fogközből és jut el a horonyba, hogy a vágószerszámot úgy kell kialakítani, hogy vékony és keskeny forgácsok keletkezzenek, amelyek vágás után könnyen irányíthatók a horonyba. Normál esetben, amikor a forgácsot a szerszám levágja, az azonnal spirállá tekeredik össze. A spirál alakú forgács térfogatát és merevségét annak szélessége és vastagsága határozza meg. Ha a forgács túlságosan széles, nem könnyen hajlik meg és viszonylag nagy térfogatot foglal el. Ennek eredményeképpen, ha a kikerülő forgács túl nagy térfogatú, kevesebb forgácsanyag tud felfele haladni a horony által meghatározott közön megadott idő alatt. Ugyanakkor, ha valamely akadályba, mondjuk a lyukfalába vagy a horonyba ütközik, és amikor felfele halad a horonyban, lényegesen kisebb horonymélységet tesz szükségessé. A keskeny forgács sokkal könnyebben távolítható el a hornyon keresztül és annak is kisebb a valószínűsége, hogy a horony eltömődik. A keskeny forgács könnyebben törik össze kisebb darabokra. Ezen túlmenően a keskeny forgács sugárirányban összenyomható, rugószerű spirálalakot vesz fel, amely könnyen egybefonódik a többi forgáccsal, ahol felfele halad a spirális hornyon. Amikor az ilyen egybefonódott spirális forgácsok megakadnak a vágószerszám által kialakított lyuk falán, az így létrejövő s irlódás meggátolja a további cgyüttforgást a vágószer- S'ámmal, így tehát kényszerűig felfele viszi őket a spirál alakú horony mintegy vonszoló hatást kifejtő fala, anélkül, hogy a horony eltömődne Ebből következik, hogy ha a forgács szélességét csökkentjük, csökkenthető a horony keresztmetszeti felülete is. Ebből az is következik, hogy egy adott oldalfalvastagságnál, ha a horony méretét csökkentjük, a vágószerszám szilárdsága növekszik, mivel az egymást követő fogak közötti bordázat vastagabb lesz. A vastagabb bordázat nagyobb merevséget biztosít, így a lyukak nagyobb pontossággal és jobb kidolgozással alakíthatók ki. A vágószerszám szilárdságának növelésével vastagabb forgácsok vághatok, és/vagy több fog lehet a vágószerszámon, aminek eredményeképpen gyorsabban végezhető el a vágási művelet:. A találmánnyal ezért célunk olyan gyűrűmaró kialakítása, amely nagyobb hatásfokkal, gyorsabban és pontosabban vág, jobb kidolgozást biztosít és emellett hosszabb élettartamú és amely nagyobb ellenálló képességet tanúsít a töréssel szemben, mint az azonos méretű, a technika jelenlegi állásából isméit gyűrűmarók. További célul tűztük ki, hogy egy olyan hornyolt gyűrűmarót hozzunk létre, amelynél minden fog legalább három vágóéllel van kialakítva, és mindegyiknél a radiális méret előnyösen lényegesen kevesebb, mint a vágószerszám faivastagságának fele, azaz a gyűrűmaró fai vastagságának egyharmadánál kisebb legyen a horony radiális mérete, de ez a hotonyméret még mindig elegendő legyen ahhoz, hogy a legszélesebb vágóéi által levágott forgács abban szabadon tudjon haladni és így nagyobb hatásfokkal működik, mint az ismert, hasonló méretű gyűrűmarók. A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a gyűrűmarón, amelynek maróteste és befogó szára van, és ahol a marótest hengeres fallal van kialakítva, alsó részén fogakkal, palástján pedig forgácsvezető horonnyal, a marófogak a hengeres oldalfal belső részén gerinccel vannak összekötve, amely sugárirányban a forgácsvezető hornyokat határolja, a hornyok pedig sugárirányú menesztő és vezető oldalfalakkal, valamint a gerincet kívülről határoló belső fallal vannak kialakítva, a találmány szerint az egyes fogakon legalább három sugárirányú vágóéi van, amelyek közül a belső és középső vágóéi a gerinceken van kialakítva, oily módon, hogy sugárirányú méretük kisebb, mint a gerinc mérete és a gerincen olyan l’ogközök vannak, amelyeket belső és középső vágóélek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 * 60 65 2
