188778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-naftoil-glicinszármazékok előállítására
9 188 778 10 A találmány szerinti vegyületek előállítását az A reakció vázlaton szemléltetjük, ahol R1, R3, R4 és R5 jelentése a megadott, COOR jelentése észtercsoport. Közelebbről az (I) általános képleteket a következőképpen állíthatjuk elő: a) egy (II) általános képletű amidoésztert - ahol R1, R3, R4 és R5 jelentése a megadott, R jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, foszfor-pentaszulfiddal reagáltatunk, így a (III) általános képletű tioxoésztert kapjuk, és b) a kapott (III) általános képletű tioxoésztert hidrolizáljuk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben R1, R3, R4 és R5 jelentése a megadott, R2 jelentése hidrogénatom, vagy c) a (II) általános képletű amidoésztert - ahol R1, R3, R4, R5 és R jelentése az a) lépésnél megadott - hidrolizáljuk, így a (IV) általános képletű amidosavat kapjuk; ezt a vegyületet továbbreagáltatva foszfor-pentaszulfiddal olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben R1, R3, R4 és R5 jelentése a megadott, R2 jelentése hidrogénatom. Az a) lépésnél említett (III) általános képletű tioxoészterek magukban foglalják azokat az (I) általános képletű vegyületeket is, amelyekben R2 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, ha R jelentése a (III) általános képletben rövidszénláncú alkilcsoport. A továbbiakban ezeket a vegyületeket a (III) általános képletű vegyületek említésekor a (III) általános képletbe beleértjük. Még közelebbről a (II) általános képletű kiindulási anyag előállítható úgy, hogy egy (V) általános képletű naftalin-karbonsavat - ahol R3, R4 és R5 jelentése a megadott - egy (VI) általános képletű aminosavészterrel - ahol R1 és R jelentése a megadott - kapcsolunk össze. A reakciót a B reakcióvázlat szemlélteti. Az (V) és (VI) általános képletű vegyületek jól ismertek például a következő irodalmi helyen: Elsevier's Encyclopaedia of Organic Chemistry, F. Radt kiadás. III. sorozat, 12B kötet, Elsevier Publishing Co., Amsterdam, 3965- 4473, (1953). A naftalin-karbonsavak egy részének előállítását la.-Ik. és a 61-63. példáink szemléltetik. Az (V) és (VI) képletű vegyület kapcsolását előnyösen a „karboxilaktivációs" kapcsolási eljárással hajtjuk végre. A karboxilaktiváló csoportok ismertetése peptidkémiai szakkönyvekben (például Kopple, K. D„ Peptides and Amino Acids, W. A. Benjamin, Inc., New York, 45-51, (1966) és Schröder, E., Lübke, K. : The Peptides, 1. kötet. Academic Press, New York, 77-128 (1965) megtalálható, A terminális karboxilcsoport aktivált formái például a savklorid, savbromid, anhidrid, azid, aktivált észter vagy O-acil-karbamid származékok - az utóbbiakat dialkil-karbodiimidből kaphatjuk. Előnyösen alkalmazható aktivált karboxilcsoportok a savklorid-, a benz-triazol-1-il-, a 2,4,5- triklór-fenil- vagy a szukcinimidcsoporttal aktivált észtercsoport. A (II) általános képletű amidoésztert vízmentes körülmények között reagáltatjuk 2-5 mólekvivalensnyi foszfor-pentaszulfiddal valamilyen inert oldószerben, például xilolban vagy toluolban, így a (III) általános képletű tioxoésztert kapjuk. A reakciót előnyösen 80-150 X hőmérsékleten, 20 perctől 4 óráig terjedő j-eakcióidővel hajtjuk végre, előnyösen egy szerves bázis, például N-etil-morfolin, trietil-amin vagy piridin jelenlétében. Ezután a (III) általános képletű tioxoésztert hidrolizálószerrel hidrolizáljuk, így a megfelelő (I) általános képletű vegyületet kapjuk, amelyben R3 jelentése hidrogénatom. Ezt az átalakítást általában legelőnyösebben úgy hajtjuk végre, hogy hidrolizálószerként valamilyen bázist alkalmazunk. A hidrolízist megfelelő mennyiségű víz jelenlétében folytatjuk le, majd a reakcióelegyet megsavanyítjuk, így a kívánt savat kapjuk. A hidrolízis azonban nem korlátozódik a bázisos hidrolízisre, mivel a savas, vagy más körülmények között, például lítiumjodiddal kollidinben végrehajtott hidrolízis (Fieser, L. F., Fieser, M. : Reagents for Organic Synthesis, John Wiley and Sons, Inc., New York, 615-617 (1969)) is alkalmazható. A savas hidrolízis akkor előnyös, ha az észter t-butil-észter. A bázisos hidrolízis előnyös kiviteli alakja szerint az észtert erős bázissal, például nátrium- vagy kálium-hidroxiddal kezeljük, annyi víz jelenlétében, amennyi elegendő az észter hidrolíziséhez. A hidrolízist megfelelő oldószer, például metanol, etanol vagy 2-metoxi-etanol alkalmazásával hajtjuk végre. A reakcióelegyet 25-100 C hőmérsékleten tartjuk, vagy az alkalmazott oldószer forráshőmérsékletén, amíg a hidrolízis lejátszódik; ez általában 10 perctől 6 óráig terjedő idő. A reakcióelegyet ezután megsavanyítjuk valamilyen savval, például ecetsawal, sósavval vagy kénsavval, hogy felszabadítsuk a savat. Egy másik módszer szerint a (II) általános képletű amidoésztert a leírt körülmények között hidrolizálhatjuk a (IV) általános képletű vegyületté, amelyet foszfor-pentaszulfiddal kezelünk a leírt módon, így a megfelelő (I) általános képletű vegyületet kapjuk, amelyben R1, R3, R4 és R5 jelentése a megadott és R2 jelentése hidrogénatom. Megjegyezzük, hogy a pentaszulfidos reakcióelegy feldolgozása során az első lépés az elegy vizes elbontása kell legyen; ezáltal a reakcióelegyben esetleg jelenlevő tiosav - amely karboxilcsoport és a foszfor-pentaszulfid reakciója révén képződött - a megfelelő karbonsavvá alakul. A (IV) általános képletű amidosavat a leírt módszerrel, a megfelelő naftalin-karbonsavklorid és a megfelelő aminosav - a (VI) képletű aminsavészternek megfelelő aminosav - reagáltatásával bázis (protonakceptor) jelenlétében is előállíthatjuk. Ezt a módszert N-[(l-naftil)-karbonilj-glicin előállítására használták. [Chem. Abstr., 61, 4333 f, (1964), megfelelője a következő cikk : Cioranescu, E. és munkatársai : Rév. Chim., Acad. Rep. Populaire Roumaine, 7, (2), 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
