188770. lajstromszámú szabadalom • Portlandcement-klinker alapú új hidraulikus kötőanyag és eljárás az előállítására
1 88 770 2 A találmány tárgya ellencsapágy elrendezés ráfutófékes utánfutók belsőpofás fékeihez, egyrészt a primer fékpofa egyik végének előremenetben való fix megtámasztására, ahol a fékpofák előforduló végei részére lengő feszítőszerkezet van alkalmazva, másrészt tolatásnál és fékezésnél egy rugó hatásával szemben a primer fékpofa végétől kitérő, a primer fékpofán csuklósán rögzített lengőtám részére, a szekunder fékpofa egyik végének kitámasztására. A fékpofák végei közötti távolság tolatásnál kisebb, miáltal a fékdobhoz való ráfesziilés lehetőséget meggátoljuk. A fent vázolt ellencsapágy berendezés egyik ismert megoldását az NSZK 2.507.697 számú közrebocsátási irata ismerteti. Ennél a megoldásnál egy lengőkar kétkarú emelőként van kialakítva, és központosán kialakított forgáspontja a primer fékpofával van összekötve. Előremenetben a primer fékpofa a házhoz fixen támaszkodik, és ily módon a lengőemelő a szekunder fékpofa irányában mozdul ki. Emellett a szekunder fékpofa egy támdúc útján támaszkodik a lengőemelő egyik karjához. Tolatásnál a lengőemelő azon karján át, amely a támdúcra hat, a szekunder fékpofa támerejének hatására a primer fékpofa irányában mozdul el, miközben a szekunder fékpofa a primer fékpofához közeledik, miáltal tolatásnál a fékezés lehetősége gyakorlatilag kiküszöbölődik. Ismeretes egy hasonló módon működő ellencsapágy elrendezés, amelynek fixen ágyazott lengőemelője az NSZK 2.161.559 számú közzétételi irat alapján vált ismeretessé. Ennél a megoldásnál a primer fékpofa előremenetben támerejének hatására pótlólagos erőt kölcsönöz annak a rugónak, amely a szekunder fékpofa hatásos helyzetébe fordítva az emelőkart, a lengőemelőre hat és azt egy fix helyzetű ütközőhöz helyezi. Ennek megfelelően a primer fékpofa a tolatásnál helyzetváHozást szenved, amikor a szekunder fékpofa nyomatéka a lengőemelőn hatásossá válik és ennek következtében megfeszítést hárít el. A fönt vázolt megoldásnál hátrányos, hogy a fékbetét kopás önműködő kompenzálása nem oldható meg. Ismeretessé vált egy olyan szervófék-szerkezet, amelyet az 1.484.045 számú francia szabadalmi irat ismertet, amelynél a szcrvóhalás mindkét menetirányban működik. Ennél a megoldásnál a két lengő fékpofa egy lengőemelő útján van egymással összekötve. Ennek a szerkezeti kialakításnak újdonsága abban van, hogy ez a lengőemelő a forgásiránytól függően mindig az egyik lengési irányban változtatható lengőmegvezetéssel van kialakítva, úgy, hogy a másik forgásirányban a lengő megvezetések szabadságfokkal rendelkeznek. Emellett az említett lengőmegvezetések mindig a lengőemelő egyik végén helyezkednek el, és mindig a forgási iránytól függően a lengőmegvezetések között változó támadáspontokon részben centírozottan megvezetve hatnak a fékpofákra. A fönt említett szabadalmi iratban azonban a tolatásra szolgáló automatikák kialakítása, illetőleg realizálása szempontjából nincs utalás. Célunk, hogy a találmány szerinti ellencsapágy elrendezésnél, amelynek főbb jellemzőit leírásunk bevezető részében említettük, a tolatásnál kis fékezési nyomaték mellett a fékbetét kopás önműködő kompenzálása is megoldható legyen. Találmányunkkal az a célkitűzésünk, hogy az említett ellencsapágy elrendezés tolatási automatikával rendelkező fékszerkezetek részére úgy legyen kialakítható, hogy a fékpofáknak a fékdobban való elmozdulásakor a fékbetét kopása következtében a fékpofák közötti távolság az elleucsapágy elrendezése következtében növelhető legyen. A találmány szerint az ellencsapágy elrendezést oly módon alakítjuk ki, hogy a forgatótámhoz a primer fékpofa erőhatásának irányában a forgáspont két oldalán a féklapon két fix ütköző van elhelyezve, és hogy a fékpofák támadáspontjai közötti távolságot a lengő Iámon a belső ütközőtől kiindulva úgy méretezzük, hogy tolatáskor önmagában ismert módon a lengőtám a szekunder fékpofa által kölcsönzött erő következtében a rugó erejével szemben halva a belső ütköző körül lendíthetöen van kialakítva; és hogy a külső ütközőhöz a lengő lám csuklós alakjának irányában visszaengedő körvonalú rész van a lengőiámon kialakítva. A találmány szerinti ellencsapágy elrendezés előnyei a következők: A lengőtámra haló rugó ereje nagyon kis értéken tartható, mert a primer fékpofa támercje előremenet esetében ellenirányú nyomatékot hoz létre. Ennek következtében tolatásnál igen kis fékező nyomaték válik hatásossá. Emellett előnyös, hogy a fékbetét kopás adott határok között kompenzálható, ha belső ütközőhöz tartozó körvonalrész a lengőtámon a lengőtám forgáspontjától távolodó alakban van kiképezve. Fentiek oly módon valósíthatók meg, hogy a primer fékpofán levő lengő tám kilengése a lengő tám körvonalrészének és az ütközők helyzetének megfelelően van kialakítva. A találmány szerinti elleucsapágy elrendezés példaként! kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra a találmány szerinti ellencsapágy elrendezés vázlatos képét szemlélteti, a 2. ábra a találmány szerinti ellencsapágy elrendezést fékbetét kopás esetében ábrázolja. Az 1 primer fékpofa és a 2 szekunder fékpofa olyan fékcsapágylapon vannak elhelyezve, amelyet a 3 fékdobban vezetünk meg, és amelyet egy iengően ágyazott feszítőszerkezet működtet. A működtető erőket és a működési pályákat a rajzon nem szemléltettük. A feszítő szerkezetet ráfutó fékszerkezet működteti. Az 1 primer fékpofa és a 2 szekunder fékpofa rugóerő hatására szokásos módon a feszítő szerkezet hatásirányával ellenkező irányban van előfeszítve, ami visszaállító hatást hoz létre. Az említett rugók az ábrán látható fék-félrészckben, például a 7 pontokon vannak rögzítve. Az 1 primer fékpofa az ábrán vázolt kiviteli példa esetén olyan 11 csukló alakú résszel rendelkezik, amelyre egy 4 lengőtám 12 csukló alakú része forgathatóan támaszkodik. Az ábrán nem ábrázolt rugó hatására az 1 primer fékpofa a 4 lengőtám útján a fékcsapágylapon levő fix 5,6 ütközőkre támaszkodik, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65 2
