188734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-(szulfénamido)-acil-izocianát-származékok előállítására

1 188 734 2 A találmány tárgya eljárás új (I) általános képle­­tű szulfénamido - karbonil - izocianát - származé­kok előállítására. Az (I) általános képletben R1 jelentése trihalogénmetil-csoport, R2 jelentése 1 - 6 szénatomos alkil-, 1 - 4 szénato­mos alkil-(l — 4 szénatomos)-alkoxi-, 5-6 szénatomos cikloalkil- vagy fenilcsoport. A találmány szerinti (I) általános képletü vegyü­letek fungicid hatású vegyületek szintézisénél köz­benső termékként alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárást úgy valósítjuk meg, hogy valamely (II) általános képletü trihalogén - metán - szulfén - amidot - a képletben R1 és R2 jelentése a fenti - valamely (III) képletü klór­­karbonil-izocianáttal, adott esetben egy oldószer jelenlétében 0 és 150 °C közötti hőmérsékleten rea­­gáltatunk. Az (I) általános képletü közbenső termékként alkalmazhatók fungicid hatású növényvédőszerek hatóanyagának előállításához. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a talál­mány szerinti eljárás során hidrogénklorid szakad le; ismeretes ugyanis, hogy a szulfénamidok hidro­­génkloriddal reagáltatva könnyen szulfenilkloriddá alakulnak (lásd Chem. Bér. 57, 755 (1924); J. Gén. Chem. Szovjetunió, 29, 2129 [1959]). A technika állása alapján azt várnánk, hogy a magasabb hő­mérséklet mellett fellépő hidrogénklorid-fejlődés a szulfenil-csoport leszakadását idézi elő. Az (I) álta­lános képletü szulfénamido - karbonil - izoacianá­­tok közül célszerűen azokat a vegyületeket állítjuk elő, ahol a képletben R1 jelentése triklór-metil-, fluor-diklórmetil-, dif­­luor-metíi- vagy trífluor-metil-csoport; R2 jelentése egyenes vagy elágazó 1 - 6 szénato­mos alkilcsoport, amely adott esetben 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal lehet szubsztitu­­álva, továbbá valamely 5 — 6 szénatomos cik­­loalkil-csoport. Különösen kedvezőek azok a vegyületek, amelyekben R' jelentése triklór-metil- vagy fluor-diklór-metil­csoport, R2 jelentése 1 - 6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben metoxi- vagy etoxi-csoporttal van szubsztituálva, R2 célszerű jelentése to­vábbá ciklohexil-csoport. Abban az esetben, ha az (I) általános képletü vegyületek előállításához kiindulási anyagként flu­or - diklór - metán - szulfenil - N - metilamidot és klór-karbonil-izocianátot alkalmazunk, a reakció az A reakcióvázlat szerint megy végbe. A kiindulási anyagként alkalmazott trihalogén­­metán-szulfonamidokat a (II) általános képlettel jellemezhetjük, A képletben R1 és R2 jelentése cél­szerűen megegyezik az (I) általános képletü vegyü­­leteknél megadott célszerű jelentésekkel. A találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazott (II) általános képletü kiindulási vegyü­letek ismertek, vagy ismert módon állíthatók elő (lásd 1 339 765 számú francia szabadalmi leírás, Chem. Abstr. 60, 5519 [1964]). E vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy valamely trihalogén­­metán-szulfenil-kloridot valamely primer aminnal egy oldószerben, például toluolban 20 és 30 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk (lásd az előállí­tási példákat). A (II) általános képletü vegyületek közül példa­ként említjük meg az alábbiakat: a triklór-metán-. fluor diklór-metán-, difluor-klór-metán-, vagy tri­­fluor - metán - szulfénamid - N - metil-, izopropil-, buti!-, metoxietil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-szár­­mazékát. A (III) képletü klór-karbonil-izocianát ismert vegyidet (lásd Angew. Chem. 89, 789 [1977]), elő­állítása részletesen le van írva. Kiindulási anyag­ként foszgént és klórciánt alkalmaznak, aktív szén jelenlétében ezekből egy addíciós terméket állíta­nak elő, a kapott adduktumot metán-szulfonsavval elszappanositják, amikoris 90 százalékos hozam­mal klórkarbonil-izocianát képeződik. A találmány szerinti eljárást célszerűen valamely hígítoszer jelenlétében hajtjuk végre. Hígítószer­ként számításba jöhet bármely közömbös oldószer, így például szénhidrogének, mint toluol; klórozott szénhidrogének, így például klórbenzol; vagy éte­rek, így például dioxán. A találmány szerinti eljárást savmegkötőanyag hozzáadása nélkül, oldatban végezzük. A klór­­karbonil-izocianát célszerűen feleslegben alkalmaz­zuk, a reakcióelegyben a klór-karbonil-izocianát­­nak a szulfénamidhoz való aránya I : — 10 : 1, cél­szerűen 1,1 : 1 — 2 : 1 között változhat. A reakcióhőmérsékletet nagyobb tartományban változtathatjuk, általában 0 és 150 0C, célszerűen 20 és 120 °C hőmérséklet között dolgozunk. A találmány szerint vegyületek elkülönítését egy­szerű módon, desztillációval hajtjuk végre. A találmány szerinti új szulfénamido-karbonil­­izocianátokat közbenső termékként használhatjuk az új N - szulfenilezett - biuret - származékok elő­állítására, oly módon, hogy a találmány szerinti vegyületeket primer vagy szekunder aminokkal 20-.50 °C hőmérséklet-tartományban addicionál­­tatjuk. (Lásd a 20 708 számú német szövetségi köz­társaságbeli szabadalmi bejelentést.) A jelentősebb termékek közül megemlítjük az (A) és (B) képletü vegyületeket. Ezen a vegyületek növényvédőszerként használ­hatók; a fitopatogén gombák ellen igen jó fungicid hatást mutatnak. így például eredményesen alkalmazhatók Pyri­­cularia oryzae és Pellicuíaría sasakii gombák ellen, a rizskultúrák védelmére. Ezek a vegyületek kedve­zőbb hatással rendelkeznek, mint a kereskedelem­ben kapható készítmények. Előállítási példák 1. példa ( 1) képletü vegyidet előállítása 44 g (0,4 mól) klór-karbonil-izocianátot 150 ml klór-benzolba csepegtetünk, majd jeges hűtés köz­ben -I 10-20 °C hőmérsékleten 45 g (0,2 mól) fluor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents