188728. lajstromszámú szabadalom • Üzemeltetési eljárás közegáramlással szállítható közeg, előnyösen víz tárolására szolgáló tartályok töltésénél a szállítási energiaigény optimalizálására
1 Í88 728 2 fogyasztás tendenciája szerinti egységár, a díjkulcs napszak szerinti eltérése igen jelentős, a magas díjkulcs alá eső napszakokban végzett tartálytöltés teszi ki a tartály töltés szállítási költségeinek tetemes részét. g A találmány alapja az a felismerés, hogy a tartálytöltés energiaigénye optimalizálható, ha a tartálytöltés menetét nagy mértékben függetlenítjük a fogyasztás tényleges alakulásától és úgy üzemeltetjük a szabályozó berendezéseket, hogy a tartályok 10 a legolcsóbb díjkulcs alá eső napszak Végén lehetőleg mindig maximumra töltöttek legyenek és a drágább egységár alá eső napszakokban csak a még így is fennmaradt pótlási igényt teljesítettük. Ezt a célkitűzést már akkor is megközelíthetjük, ha - a leg- 15 olcsóbb díjkulcs alá eső napszakokat !. napszakoknak, a sorrendben következő nagysági díj kulcs szerinti napszakokat 2. napszakoknak, a legmagasabb díjkulcs szerinti napszakokat n-ik napszakoknak nevezve - az l. napszakokban már jóval a szoká- 20 sós alsó küszöbszint feletti alsó küszöbszinten indítjuk újra a töltést, magasabb sorrendű napszakokban pedig csak a szokásos - a minimumot csak biztonsági tényezővel meghaladó — alsó kü~ szöbszinten. Hajói ismerjük a szabályozandó rend- 25 szerben fellépő fogyasztás menetét, nemcsak a várható csúcsokat, de az egyes napszakokban várható eredő fogyasztási mennyiségeket is, akkor a mechanizmust tovább finomíthatjuk, amennyiben az 1. és az n-ik napszak közé eső napszakokban az alsó küszöbszintet az 1. napszakokra megállapított, legmagasabb Kai küszöbszint és az n-ik napszakra megállapított, legalacsonyabb KAn küszöbszint közötti értékre állítjuk be. Még tovább finomíthat- 35 juk a mechanizmust oly módon, hogy nemcsak az újabb töltési ciklus indításának kritériumát differenciáljuk a napszakoknak az egységár eltérő díjkulcs szerinti sorrendje alapján, de a töltés leállítását is. 40 Ha pl. a legmagasabb díjkulccsal terhelt napszak kezdetétől számítva a napszak végéig nem fogyhat el több, mint a tartály űrmértékének kétharmada, akkor ebben a napszakban az esetleg szükségessé vált töltést csak a maximális felső küszöbszint két- 45 harmadát kitevő felső küszöbszintig szükséges folytatni, s további töltéssel nyugodtan várhatunk a következő alacsonyabb sorrendű, célszerűen a legalacsonyabb napszakig, amely esetben a töltési költség kisebb. Még tovább menve, az n-ik szabá- 50 lyozási szakaszban folyó töltést csak akkor kell a kétharmados felső küszöbsziníig folytatni, ha a töltés az n-ik szakasz elején folyik, hiszen annak későbbi fázisában a fennmaradó fogyasztási igény már kisebb. Az n-ik szakasz közepén pl. már csak 55 a maximális szint egyharmadának megfelelő igény léphet fel a szakaszban, így némi biztonsági rátartással már egyharmados szintnél állítjuk le a töltést, hiszen a drága szakaszban már nem fogyhat több. Végső fokon akár folyamatos követőjeilegű sza- 60 bályozást is végezhetünk: a mindenkori magasabbrendü szabályozási szakasz adott fázisában csak akkor nem állítjuk le a töltést, ha a pillanatnyi közegszint szerinti vízmennyiség még nem fedezi a 65 szakasz végéig lehetséges fogyasztási igényt. Egyébként a töltést már csak alacsonyabb sorrendű szakaszban folytatjuk, s ha az sem a legalacsonyabb sorrendű, csak akkor indítjuk el a töltést, ha az adott szakaszban még lehetséges fogyasztási igényhez nem elegendő a pillanatnyilag tárolt mennyiség és csak addig folytatjuk, amíg a fedezet elő nem állt, amíg nem érzékelünk a szakasz igényét fedező, vagy ezt meghaladó töltöttségi állapotot. Általánosságban tehát eljárásunk az ismertekhez annyiban hasonló, hogy valamely tartály ciklusát akkor indítjuk, amikor a közegszint ebben a tartályban előírt alsó küszöbszint alá süllyed és a töltési ciklust akkor állítjuk le, amikor a közegszint ebben a tartályban túllép előírt felső küszöbszintet. A találmány szerint — a felügyelet menetét a különböző napszakokra megállapított eltérő energiaegységárak szerinti szabályozási szakaszokra bontva és e szakaszokat a mindenkori napszakhoz rendelt díjkulcs emelkedő tendenciája szerinti sorrendben számozva — a különböző i-ik sorrendű (i a díjkulcs emelkedő tendenciája szerinti sorszám) szakaszok közül a legmagasabb sorrendű, n-ik szakaszokban csak akkor indítjuk az újabb töltési ciklust, amikor az adott tartályban a közegszint - a biztonsági tényező figyelembevételével megállapított - megengedhető legkisebb közegszinten, az alsó KAn’ küszöbszintre süllyedt és az ennél alacsonyabb sorrendű, illetve legalább a legalacsonyabb sorrendű 1. szakaszokban ennél magasabb aísó KAI’ küszöbszintnél indítjuk az újabb ciklust és ezt csak akkor állítjuk le, amikor a tartályban a közegszint elérte a tartály teljes töltöttségét reprezentáló felső KF1’ küszöbszintet. Az energiaárak szokásos tagoltsága három sorrendben emelkedő díjkulcsot (éjszakai, nappali, csúcsidei) tartalmaz. Elképzelhető ennél jobban bontott tagoltság, s az is, hogy mindössze két eltérő díjkulcs van (pl. éjszakai, nappali). Az utóbbi esetre is érvényes az általános meghatározás, mindössze konkrétan csak egy magasabb sorrend van, az 1. szakaszokban a magasabb KAI' küszöbszint alá süllyedéskor indítjuk a töltési ciklust, a 2. szakaszokban csak az esetben, ha a közegszint a megengedhető legkisebb KA2’ küszöbszint alá süllyedt. A továbbfejlesztés fennt ismertetett módozatai esetében : — az í. szakaszokban a töltési ciklust akkor állítjuk le, ha a tartály megtelt, vagyis a közegszint elérte a felső KEI küszöbszintet, de a magasabb sorrendű szakaszokban már a felső KF1' küszöbszintnél alacsonyabb felső KFi’ (í — 2, 3....) küszöbszintnél leállítjuk a töltési ciklust; — a legnagyobb sorrendű KAn küszöbszint és az 1. szakaszhoz rendelt KAI küszöbszint, mint monoton tendenciájú sor szélsőértékei között a különböző alsó KAI küszöbszintek értékeit az alábbi kifejezés jellemzi: KAn’< KAn - l’<.... < KAI’, — a legnagyobb sorrendű felső KFn küszöbszint és az 1. szakaszhoz rendelt felső KFI küszöbszint, 3
