188657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikoaguláns hatású mukopoliszacharidok előállítására
188 657 béri vérben vizsgáljuk. Megfigyelhetjük, hogy a heparinéval ekvivalens dózisban vérlemezke-aggregálódást még olyan személyek vérében sem okoznak, amelyeknél a heparin ilyen hatású. 2. A találmány szerinti termékekkel kezelt állatok vérzési idejét összehasonlítjuk heparinnal kezeitekével. E kísérlet szerint előzetesen érzéstelenített és borotvált patkányok hasüregén sebet ejtünk úgy, hogy a bőr egy kis részének feltépésével rést ejtünk és 10 percen át gézzel befedjük. Ezt követően a vért desztillált vízzel extraháljuk és a haemoglobin mennyiségét spektrofotometriás módszerrel mérjük. Az eredményeket százalékosan adjuk meg placebóval kezelt állatból extrahált haemoglobin mennyiségére vonatkoztatva. Ha a találmány szerinti eljárással előállított termékeket 5—10 mg/kg dózisban adjuk be, a placebó esetén kapott haemoglobjn-mennyiséghez képest a haemoglobin mennyisége 130%, míg 1 mg/kg, 2 mg/kg, illetve 4 mg/kg heparinnal végzett kezelés esetén a haemoglobin mennyisége 170%, 180%, illetve 325%. 3. Az in vivo antitrombotikus aktivitást nyulakon tanulmányozzuk a Wessler-féle modellel, vagyis úgy járunk el, hogv a nyulaknak először a Cutter Laboratory cég által Konyne márkanév alatt szállított koncentrált protrombin-komplexet adunk be 20 pg/kg dózisban, majd ezután trombusok képzése céljából Russel-vipera mérgéből 0,5 ml-t adunk be. A trombuskeltő anyagok injektálása előtt 15 perccel adjuk be a találmány szerinti eljárással előállított termékeket és a heparint, összehasonlítva ezek hatását. Az eredmények a következők: Dózis Heparin Találmány szerinti eljárással előállított termék 500 IU(YW)/kg 250 IU(YW)/kg 125 IU(YW)/kg 62,5 IU(YW)/kg teljes védelem teljes védelem teljes védelem teljes védelem részleges védelem részleges védelem nincs védelem kismértékű védelem A találmány szerinti eljárással előállított mukopoliszacharidok lázkeltőktől mentesek és a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal szokásos gyógyászati készítményekké alakíthatók. Ezek közül a leginkább előnyösek az orális beadásra alkalmas készítmények, továbbá az injektálható steril tömény oldatok, amelyek vérkoagulálás szabályozásával kapcsolatos terápiás célokra, előnyösen trombózisok és operáció után jelentkező embóliák megelőzésére alkalmasak. Az említett oldatok 1000—100 000 IU/ml előnyösen 5000-50 000, például 25 000 IU/ml mennyiségben tartalmaznak mukopoliszacharidokat, abban az esetben, ha szubkután injekció formájában kívánjuk beadni őket, ha viszont intravénás injektálással vagy perfúzió útján történik beadásuk, akkor 500—10 000, előnyösen 5000 IU/ml mennyiségű mukopoliszacharidokat tartalmaznak. (Az említett IU értékek YW értékek.) A találmány szerinti eljárással előállított mukopoliszacharidok előnyösen hasznosíthatók egy gyógyászatilag elfogdható fémmel, például nátriummal és/vagy kalciummal alkotott sóik formájában. Előnyösen az ilyen 6 sókat tartalmazó gyógyászati készítményeket injektálással adjuk be. A találmány szerinti eljárással előállított ember vagy állatok esetén a vérkoaguláció megelőzésére vagy kezelé- 5 sére, különösen olyan esetekben, amikor a kezelendő egyed esetén a hiperkoagulabilitás veszélye áll fenn, különösen, ha ez a veszély a korábban említett extrinsic fázisban lép fel például a szervezetben tromboplasztin felszabadulása következtében. Ez az említett anyag lehet IQ például szöveti eredetű tromboplasztin, amely például műtéti beavatkozások, tumorok kifejlődése vagy a koagulációs mechanizmus bakteriális vagy enzimahkus aktivátorok hatására bekövetkező zavarai következtében képződik. Ember esetén a gyógyszeradagolás rendje a jg következő lehet: a paciens hiperkoagulációs rizikójának vagy trombotikus állapotának mértékétől függően napi kétszeri vagy háromszori szubkután beadása 1000— 25 000 IU dózisnak, vagy intravénás úton, nem folyamatosan szabályos időközökben vagy folyamatosan per- 2o fúzió útján beadása 1000—25 000 IU dózisnak 24 órán belül, vagy pedig intramuszkuláris úton heti három alkalommal beadása 1000—25 000 IU dózisnak (az említett IU értékek YW-értékek). Az egy-egy alkalommal beadott dózis vagy állandó vngy pedig a korábban végrehaj- 25 tott véranalízistől, továbbá a paciens betegségének jellegétől és általános egészségi állapotától függően megválasztott lehet, miként ez jól ismert szakember számára. Az aktivitások megadhatók YW/APTT arányértékkel is, ezek az arányértékek ekvivalens nagyságúak vág)' ki- 30 sebbek. A találmány szerinti eljárással előállított mokupoliszacharidok felhasználhatók továbbá referenciaanyagként olyan termékek vizsgálatára, amelyek antikoagulációs aktivitását, elsősorban az Xa faktor hatásának gát- 35 lásában kifejtett hatását kívánjuk vizsgálni. A találmány szerinti eljárás előnyösen hajtható végre olyan gyógyászati minőségű heparinból kiindulva, amely jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható. Ezt a minőségű heparint olyan molekulák alkotják, amelyek nagy 40 része 55-61 °GL, célszerűen 58 °GL fokú hidroalkoholos közegben nem oldódik. A korábbiakban ismertetett módon a részleges depolimerizálást végrehajtva a reakcióba vitt heparin nagyobbik része visszanyerhető szelektívebb antitrombotikus tulajdonságokkal. Köze- 45 lebbről a találmány szerinti eljárással előállított termék tartalmazza a kiindulási termék teljes Yin—Wessler-aktivitását, sőt esetleg még nagyobb aktivitású, ugyanakkor az USP-egységekben kifejezett aktivitása kisebb. Előnyösen a heparin depolimerizálása addig 50 megy végbe, míg a kiindulási heparin súlyára vonatkoztatva előnyösen 80 súly%-nyi olyan termék képződik, amely oldódik a korábban említett koncentrációjú hidroalkoholos közegben. A heparin depolimerizációja egyébként követhető az YW/USP titer-arány követésével, 55 mégpedig a reakció addig folytatandó, míg ez az arány legalább 2, előnyösen legalább 3, különösen előnyösen több mint 6, sőt akár több mint 10. A depolimerizációs körülmények beállításának eszköze lehet továbbá a depolimerizáció végén a reakcióelegyben jelenleendő kü- 60 lönböző mukopoliszacharid-láncok túlnyomó részének molekulasúlya, mégpedig 2000—8000 dalton súlyú, vagyis 8—40 szacharid-egységből álló láncok előállítása a cél. __ A depolimerizáció befejeztekor a .javított” hepa- 65 rin a reakcióelegyből alkoholos kicsapással különít-
