188629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamid-származékok előállítására és ilyen vegyületeket tartalmazó agrokémiai kompozíciók

7 188 629 8 til-csoport, metoxi-metil-csoport, -ACH2- COL, -ACH(CH3)COL vagy -CH2CH2- COL általános képletű csoport - ezek­ben a csoportokban. A jelentése oxigén­vagy kénatom, míg L metoxi- vagy etoxi-csoportot jelent - vagy -NRn.Rj; általános képletü csoport - ebben a képletben R16 hidrogénatomot vagy me­­til-csoportot és R^ metil-csoportot je­lent - vagy -OR! 4 általános képletű csoport - ebben a képletben R14 metil-, etil- vagy 2,2,2-trifluor-etil-csoportot jelent -, Z jelentése metin-csoport vagy nitrogén­atom, Y| jelentése metil-csoport, Xj jelentése metil-csoport, R2 jelentése hidrogén-, fluor- vagy klór­atom vagy 1-3 szénatomos alkil- vagy nitro-csoport, R3 jelentése hidrogén- vagy klóratom, R'5 jelentése hidrogénatom vagy metil­­csoport, W jelentése oxigénatom, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben R) jelentése (o) vagy (p) általános képletű csoport, akkor R'5 jelentése hidrogénatom és az R szubsztituens legfeljebb öt szén­atomot tartalmaz -előállítására, amelyeket a találmány értelmé­ben úgy állítunk elő, hogy valamely (XXXI) ál­talános képletű vegyületet - a képletben R, R2, R3 és W jelentése a fenti - valamely (XXXII) általános képletű amin-származékkal - a kép­letben R4 és R'5 jelentése a fenti - reagálta­tunk. Bár az (lg) általános képletű vegyületek elő­állítását igényeljük, a következőkben általában ismertetjük az (I) általános képletű vegyületek előállítását. Az (I) általános képletű vegyületek egyes képviselői a 3. reakcióvázlaton megadott mó­don a megfelelően szubsztituált o-karbonil-ben­­zolszulfonil-izocianát vagy -izotiocianát és a megfelelő aminopirimidin vagy aminotriazin reakciójával állíthatók elő. A kapott (I) általános képletű vegyületek a továbbiakban ismertetésre kerülő reakciókkal más (I) általános képletű vegyületekké alakít­hatók. Az o-karbonil-benzolszulfonil-izocianá­­tok az (I) általános képletű vegyületek előállí­tásának fontos közbenső termékei. Előállításu­kat az 1. reakcióvázlaton szemléltetjük. A megfelelő (lia) általános képletű szulfon­­amid, például o-alkoxikarbonil-benzolszulfon­­amid (mely ismert anyag) és a megfelelő izocia­­nát, például butilizocianát és katalitikus meny­­nyiségű 1,4-diaza (2,2,2) biciklooktán (DABCO) xilollal vagy más megfelelően magas forrás­pontú (pl. 135 °C) iners oldószerrel készített oldatát megközelítőleg 135 °C-ra melegítjük. A reakcióelegyhez foszgént adunk mindaddig, míg foszgén felesleg nincs jelen, amit a forrás­pont csökkenése jelez. (A foszgén felesleg el­távolítására a reakcióelegyet tovább melegít­jük.) A reakcióelegy lehűtése és szűrése után, mellyel a kevés oldhatatlan mellékterméket tá­­volítjuk el, az oldószert és az alkilizocianátot vákuumban ledesztilláljuk. A kapott maradék a tiszta (II) általános képletű izocianát. A (Ha) és (II) képletekben a szubsztituensek jelentése az alábbi: Q jelentése oxigénatom, R jelentése 1-12 szénatomos alkil-csoport, 3- 8 szénatomos alkenil-csoport, legfeljebb egy fluor-, klór- vagy brómatommal szubszti­tuált 2-4 szénatomos alkil-csoport, 5-8 szénatomos cikloalkil-csoport, 5-8 szénato­mos cikloalkenil-csoport, egy metil-cso­­porttal szubsztituált 5-6 szénatomos cik­loalkil-csoport, -CH2CH2OR7, ahol R7 jelen­tése etil-, fenil- vagy 2-klóretil-csoport, vagy R jelentése -(CH2CH20)n’ Rs képletű csoport, ahol Rs jelentése etil-, fenil- vagy 2-klóretil­­csoport, n’ jelentése 2 vagy 3, R2 jelentése hidrogénatom, fluor- vagy klór­atom, 1-3 szénatomos alkil-csoport, nitro­­vagy amino-csoport és R3 jelentése hidrogénatom vagy klór- vagy brómatom. Az (I) általános képletű vegyületek előállítá­sára választott eljárás nagymértékben az R és R4 szubsztituenstől függ. A Q, R, R2 és R3 he­lyén az 1. reakcióvázlatnál megadott szubszti­­tuenseket tartalmazó (I) általános képletű ve­gyületek könnyen előállíthatok a megfelelően szubsztituált (Ilb) általános képletű karbonil­­benzolszulfonil-izocianátok vagy -izotiocianá­­tok és a megfelelően szubsztituált (III) általá­nos képletű aminopirimidinek vagy aminotria­­zinok reakciójával. A fenti reakciót a 3. reak­­cióvázlaton szemléltetjük. A 3. reakcióvázlat szerinti reakciót előnyö­sen valamely iners aprotikus szerves oldószer­ben, például metilén-kloridban, tetrahidrofu­­ránban vagy acetonitrilben, normál nyomáson és szobahőmérsékleten végezzük. A beadagolás módja nem kritikus, bár sokszor előnyösebb a sjulfonil-izocianátot keverés közben a (III) kép­letű amin szuszpenziójába adagolni. Mivel az alkalmazott izocianátok folyadékok, vagy ala­csony olvadáspontú szilárd anyagok vagy oldó­szerekben például a fent megadottakban jól ol­dódnak, adagolásuk könnyen ellenőrizhető. A reakció általában exoterm. Néhány eset­ben a kívánt termék oldódik a meleg reakció­közegben és hűtésre tiszta formában kikristá­lyosodik. Más termékeket, melyek a reakció­közegben oldódnak, oly módon izolálunk, hogy az oldószert lepároljuk, a szilárd maradékot oldószerrel, mint például 2-klórbutánnal vagy etiléterrel trituráljuk és szűrjük. Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében Q jelentése oxigénatom, kénatom vagy -NRg- általános képletű csoport, R jelentése az 1. reakcióvázlatnál megadott, R4 jelentése metil-csoport, és W jelentése oxi­génatom, oly módon állíthatók elő, hogy vala­mely (IV) általános képletű sót - ahol a kép­letben M jelentése alkálifém kation, például 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents