188565. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás új peptidek előállítására és ezek alkalmazási módja
15 188 565 16 len sav (például hangyasav, ecetsav, propionsav, trifluor-ecetsav, p-toluol-szulfonsav, sósav, brómhidrogénsav és más hasonlók) kombinációját használjuk. A katalitikus redukcióban valamely szokásos katalizátort használunk, mint például platina-katalizátorokat (például platina-lemezt, platina-szivacsot, platina-kormot, platina-oxidot, kolloid-platinát vagy platinadrótot és más hasonlókat), palládium-katalizátorokat (például palládium-szivacsot, palládium-kormot, palládium-oxidot, csontszenes palládiumot, kolloid-palládiumot, báriumszulfátra lecsapott palládiumot, bárium-karbonátra lecsapott palládiumot és más hasonlókat), nikkelkatalizátorokat (például redukált nikkelt, nikkeloxidot, Raney-nikkelt és más hasonlókat), kobaltkatalizátorokat (például redukált kobaltot, Raneykobaltot és más hasonlókat), vas-katalizátorokat (például redukált vasat, Raney-vasat és más hasonlókat), réz-katalizátorokat (például redukált rezet, Raney-rezet, Ullman-rezet és más hasonlókat), és más hasonló katalizátorokat. A reakciót általában valamely oldószerben végezzük. Alkalmas ilyen oldószerek például a víz, valamely alkohol (például metanol, etanol, propanol és más hasonlók), és más, szokásos szerves oldószerek vagy ezek keverékei. Ezenkívül a kémiai redukció céljaira használható, fent említett, cseppfolyós halmazállapotú savakat oldószerként is használhatjuk. Továbbá, a katalitikus redukcióban alkalmazható oldószer lehet például valamely, fent említett oldószer, vagy valamely más, szokásos oldószer, mint például dietil-éter, tetrahidro-furán, dioxán és más hasonlók, vagy ezek keveréke). A reakciót általában enyhe körülmények között végezzük, hűtés vagy enyhe melegítés mellett. A védó'csoportok lehasításának ezen módszerei közül az előnyös módszert, illetve e módszerek előnyös kombinációját a lehasítani kívánt karboxil- és amin-védőcsoportok természetének megfelelően kell kiválasztanunk. Megjegyezzük, hogy ezen reakciólépés a karboxil- és amin-védőcsoportok lehasításának következő két esetét foglalja magában : az egyik esetben az Ic általános képletű vegyületben az RP és Rq helyén szereplő karboxil-védőcsoportokat és ezzel egyidejűleg az Rc helyén szereplő amin-védőcsoportot is lehasítjuk, a másik esetben pedig a karboxil-védőcsoportot és az amin-védőcsoportot külön-külön, egymás után hasítjuk le, a lehasítani kívánt védőcsoport természetének megfelelően kiválasztott módszerrel. 4—3 : A hidrazinocsoport eltávolítása Valamely — CONHNHY általános képletű védett karbazoilcsoportot, ahol Y jelentése valamely amin-védőcsoport, úgy távolíthatunk el, hogy az Ic általános képletű vegyületről először az 4—1. pontban leírt eljárással eltávolítjuk az amin-védőcsoportot (vagyis az Y helyén szereplő csoportot), ekkor az említett csoport — CONHNH2 képletű csoporttá alakul át, majd az ily módon nyert terméket az ebben a pontban leírt módon kezelve szabad karboxil-csoportot tartalmazó termékhez jutunk; e reakciólépést az alábbiakban részletesen ismertetjük. Ezt a reakciót a szokásos módon, mégpedig úgy végezzük, hogy az Ic általános képletű vegyületet valamely olyan szokásos oxidálószerrel kezeljük, amely a — CONHNH2 képletű csoportot — COOH képletű csoporttá tudja oxidálni; előnyös ilyen oxidálószerek például a halogének, mint például a jód, bróm és más hasonlók, a perhalogénsavak, mint például a perjódsav vagy ennek sói (például nátrium-sója, kálium-sója és más hasonlók), perklórsav és más hasonlók, N-halogénezett imidek, mint például az N-bróm-szukcinimid és más hasonlók, ólom-tetraacetát, hidrogén-peroxid vagy ennek sói (például nikkel-peroxid és más hasonlók), fémoxidok, mint például higany-oxid, mangán-dioxid, nikkel-peroxid és más hasonlók, réz-vegyületek (például réz(II)acetát, réz(II)szulfát és más hasonlók), és más hasonló oxidálószerek. A reakciót általában valamely oldószerben végezzük, például vízben, ecetsavban, metanolban, etanolban, tetra-hidro-furánban, dioxánban vagy valamely más, hasonló oldószerben vagy ezek keverékében, az oldószert az oxidálószer természetének megfelelően kell kiválasztanunk. A reakciót általában a jéghűtés és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, vagy forralás közben végezzük. A védőcsoportok eltávolítására szolgáló 4. lépéssel (vagyis a 4—1., 4—2., és 4—3. lépéssel) kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogyha az R1 helyén szereplő acilcsoport egy vagy több hidroxil-, amino- és/vagy karboxil-védőcsoportot tartalmaz, akkor ebben a lépésben ezek a védőcsoportok is lehasadhatnak, és a találmány oltalmi körébe ez az eset is beletartozik. e) 5. lépés: a második peptidkötés kialakítása Ebben a reakciólépésben Ih általános képletű vegyületeket állítunk elő oly módon, hogy valamely lg általános képletű vegyületet vagy ennek sóját az előzőekben megadott aminosawal vagy ennek sójával reagáltatunk. Ezt a reakciót lényegében ugyanúgy végezzük, mint az 1. lépést, és ennek megfelelően itt csak utalunk az 1. lépésnél leírtakra. f) 6. lépés : az aminocsoport védése Ebben a reakciólépésben la általános képletű vegyületeket állítunk elő oly módon, hogy valamely Ij általános képletű vegyületbe egy aminvédőcsoportot viszünk be. Az amin-védőcsoport bevitelére ugyanazt a reakciót alkalmazzuk, mint a 6S. lépésben, amelyet az alábbiakban ismertetünk. A reakciót lényegében ugyanúgy végezzük, mint a 3. reakciólépésben. g) 7. lépés: észteresítés Ebben a reakciólépésben II általános képletű vegyületeket állítunk elő oly módon, hogy valamely Ik általános képletű vegyületet észteresítünk. Ebben a reakciólépésben az észteresítés céljára használhatunk valamely szokásos reagenst, mint például valamely alkoholt (például metanolt, etanolt, propanolt, butanolt, benzil-alkoholt és más hasonlókat), vagy ennek valamely reakcióképes származékát (például halogenidjét, szulfátját, alifás vagy aromás szulfonátját vagy a megfelelő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
