188524. lajstromszámú szabadalom • Fungicid és növényi növekedést szabályozó készítmény, valamint eljárás a hatóanyagaikat alkotó cikloalkil-(alfa-triazolil-béta-hidroxi)-keton-származékok előállítására
1 188 524 2 A találmány szerinti eljáráshoz hígítószerként előnyösen inert szerves oldószerek jönnek számításba. Ezek elsősorban alkoholok, így metil-alkohol és etil-alkohol, valamint ezek vizes elegyei; éterek, így tetrahidrofurán és dioxán; nitrilek, így acetonitril és propionitril; halogénezett alifás és aromás szénhidrogének, például metilénklorid, szén-tetraklorid, kloroform, klór-benzol és diklórbenzol; végül jégecet. A találmány szerinti eljárást valamely katalizátor jelenlétében vitelezzük ki. Az egyébként használatos savakat és főként a bázikus katalizátorokat alkalmazhatjuk erre a célra. Ide tartoznak a Lewis savak, például vas(III)-klorid, vas(III)-bromid, bór-trifluorid, bór-triklorid, ón-tetraklorid vagy titán-tetraklorid; továbbá alkáli- és alkáliföldfém-hidroxidok, például kátium-hidroxid, nátrium-liidroxid, kálcium-hidroxid vagy báriurnhidroxid; ezenkívül alkálifémsók, például kálium-karbonát, nátrium-karbonát, kálium-cianid, szekunder nátrrium-foszfát, nátrium-acetát és nátrium-szulfit; végül alkoholátok, például nátrium- vagy kálium-metilát. A találmány szerinti reakció kivitelezésénél a reakcióhőmérséklet tág határok között változik. Általában 0 és 100 °C közötti, előnyösen szobahőmérséket és a mindenkori oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten dolgoznak. A találmány szerinti reakció kivitelezése során a (II) és (III) általános képletű reakciókomponenseket általában ekvimoláris mennyiségekben adagoljuk. Ezen túlmenően a reakcióelegyhez katalitikus vagy akár ekvimoláris mennyiségű katalizátort adunk. Lehetséges a (II) és (III) reakciókomponensek adagolása feleslegben is. Az (I) általános képletű vegyületek elválasztása a reakcióelegyből a szokásos módon történik (lásd az előállítási példákban). A hatóanyagokból a szokásos készítményeket állíthatjuk elő, így oldatokat, emulziókat, szuszpenziókat, porokat, habokat, pasztákat, granulátumokat, aeroszolkészítményeket stb. Az anyagokat műanyag-mikrokapszulákba tölthetjük, valamint velőmagburkolatként és ULV-készítményként szerelhetjük ki. A készítményeket önmagában ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat hígítószerekkel, tehát folyékony oldószerekkel, noymás alatt cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozókkal, adott esetben felületaktív anyagokkal, tehát emulgeálószerekkel és/vagy diszpergálószerekkel összekeverjük. Szerves oldószerként lényegében az alábbiak jönnek számításba: aromás vegyületek, így xilol, toluol vagy alkil-naftalinokat; klórozott aromás vegyületek és klórozott alifás vegyületek, így klór-benzol, klór-etilén vagy metilénklorid; alifás szénhidrogének, így ciklohexán vagy paraffinek, például ásványolajfrakciók; alkoholok, így butanol vagy glikol, valamint azok észterei és éterei; ketonok, így aceton, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton vagy ciklohexanon, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetil-szulfoxid, valamint víz. Cseppfolyósított gáz hordozóanyagokon olyan anyagok értendők, amelyek szobahőmérsékleten és légköri nyomáson gáz halmazállapotúak, például aeroszol hajtógázok, így halogénezett szénhidrogének, bután, propán, nitrogén és széndioxid. Szilárd hordozóanyagként az alábbiak kerülnek felhasználásra: kaolin, agyagföld, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit vagy diatómaföld, továbbá szintetikus kőporok, így nagydiszperzitású kovasav, alumíniumoxid és s. ilikátok. Granulátumok szilárd hordozójaként például aprított és frakcionált tennészetes kőzetek, így kaolin, niírvány, horzsakő, szepiolit, dolomit, valamint szervetlen és szerves lisztekből készült szintetikus granulátumok, továbbá szerves anyagok, így fűrészpor, kókuszdichéj. kukoricacsutka és dohányszár felhasználásával készített granulátumok jönnek szóba. Emulgeáló és/vagy habképző anyagként az alábbiakat használhatjuk lel: ucmicnos vagy anionos cmulgcálószcrck, így polifoxictilén)-zsí sav-cszlerck, polifoxi-etilén hzsíralkohol-éterck, például a kil-aril-poliglikol-éter, alkil-szulfonátok, alkilszulfátok, aril-szulfonátok és fehérje-hidrolizátumok. Diszpergá ószerként például Iignin-szulfit-szennylúgok és metil-cellulóz kerül felhasználásra. A készítmények továbbá a tapadást elősegítő anyagokat, így karboxi-metil-cellulózt, természetes vagy szintetikus, poralakú, szemcsés vagy latex-szerű polimereket, így gumi? rábikumot, poli(vinil-alkohol)-t, poli-vinil-acetát)-ot tartalmazhatnak. A készítmények színező anyagokat, így szervetlen pigmenteket, például vas-oxidot, titán-oxidot, vas(II)cián-kéke:, valamint szerves színezékeket, így alizarin-, azo-fém-f áloxianin-színezékeket, nyomtápanyagokat, így a vas: mangán, bőr, réz, kobalt, molibdén és cink sóit tártál nazhatják. A készítmények általában 0,1—95 súly% hatóanyagot, előnyösei' 0.9—90 súly% hatóanyagot, előnyösen 0,9— 90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti készítmények továbbá egyéb hatóanyagokkal, így fungicid, baktericid, inszekticid, akaricid, nematocid és herbicid hatású anyagokkal, a madarakat elriasztó anyagokkal, tápanyagokkal és a talajszeikrzetet javító, valamint egyéb, növekedést szabályozó anyagokkal keverhetők. A készítményeket önmagukban vagy a belőlük készített alkal nazási formák alakjában használjuk. Alkalmazásra kész formák például hígított oldatok, atnulziók, szuszpenziók, paszták és granulátumok. Az alkalmazása szokásos módon történik, tehát például öntözéssel, fürösztés:el, permetezéssel, ködösítéssel, elpárologtatással, injektálással. A készítmények az ULV-eljárásban, valamint vetőmagok kezelésére is alkalmazhatók. Amen ryiben a növényi növekedést akarjuk befolyásolni, a felhasználási mennyiség széles határokon belül változhat Általában í hektárra 0,01—50 kg, előnyösen 0,05 — ! 0 kg hatóanyagot számítunk. A mfekedésszabályozó anyagok felhasználása előnyös ide ének pontos határait a klimatikus és növényi adottságr k alapján határozzuk meg. Ha gombaölőszerként alkalmazzuk, a felhasználási mennyiség — a kezelési módtól függően — szélesebb határokoi belül változhat. Növényi részek kezeléséhez a felhasználási formák hatóanyag-tartalma általában 1 — 0.00001 s%, előnyösen 0,5 és 0,0001 s%. Csávázószerkénti alkilmazás esetén 1 kg vetőmagra 0,001—50 g, előnyösen C,0l |0 g hatóanyagot alkalmazunk. Talajkezelés esetéi a kifejteni kívánt hatás helyén a koncentráció 0,000 01 -0,1 s%, előnyösen 0,0001 -0,02 s%. A találmány szerinti eljárást és az eljárással előállított hatóanyagok felhasználását az alábbi példákkal kívánjuk közelebbről megvilágítani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
