188494. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljesítményű hőtároló

1 188 494 2 is van, mert a hőátvitel csak hővezetéssel történik. Külö­nösen nehéz a hő átvitele a töltöközegről a tárolóközegre a látens hőtárolóknál, ha még egy megelőző kitárolófo­­lyamat eredményeképpen a fáziscserélő anyag szilárd halmazállapotba került. A fentiekben említett hátrányok további megakadá­lyozására a legkülönfélébb megoldások léteznek a szak- és szabadalmi irodalomban.Például olyan konstrukciókat javasolnak, amelyeknél a hőcsere-felület megnagyobbítá­­sával, vagy a vázanyagba fémrészecskék beillesztésével, ami a tároló teret kitölti, a hővezetést fémrészekhez kö­tik, s ezáltal a hővezetést meggyorsítják (1 928 694 sz. NSZK-beli közzétételi irat). A hőtárolóanyagba befelé, ill. abból kifelé irányuló hőtároló teljesítmény ezáltal lé­nyegesen megjavul és az átviteli teljesítmény megnő. Ezek a megoldások azonban a tömeg/teljesítmény arány jelentős rosszabbodásával és megnövekedett anyagfel­használással járnak. A túlhűtés ellensúlyozására javasolták az ún. oltókris­tályok magképzőként történő alkalmazását, amelyek a tárolóanyag kristályaival mutatott sterikus (geometri­kus) hasonlóságuk mellett olyan olvadásponttal rendel­keznek, amelyek a hőtároló maximális üzemhőmérsékle­te fölött van (1 928 694 és 2 648 678 sz. NSZK-beli sza­badalmi leírások). Ezek az oltókristályok akkor is szilárd halmazállapotban maradnak, ha a tárolóanyag már olvad. Miután a sűrűségük más, mint a tárolóanyagé, olvadáskor a nehézségi erő hatására vagy felfelé, de legtöbbször lefe­lé vándorolnak az anyagban. Az oltókristályokkal kevert tárolóanyag így egyre in­kább szétválik, ily módon megszűnik az oltókristályok tárolóanyagban való, az egyenletes megdermedéshez szükséges statisztikai eloszlása. Ezen folyamat megakadá­lyozására az 1 928 694 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás­ban olyan vázakat javasolnak az oltókristályok befogadá­sára és eloszlatására, amelyek egyúttal a hővezetés javítá­sára szolgáló fémrészecskék felvételére is alkalmazhatók. Azonban ez a megoldás is kedvezőtlen tömeg-teljesít­mény arányhoz vezet. Emellett ismeretes az a tény, hogy a vázként alkalmazott anyagok, mint a fa vagy cellulóz, a rothadás következtében rövid időn belül tönkremennek. Ezen kívül azek a javaslatok nem oldják meg a strátifiká­­ció problémáját sem. A stratifikációval kapcsolatosan fellépő, olykor meg­fordíthatatlan folyamatok kiküszöbölésére, mint a hő­kapacitás fokozatos csökkenése vagy a hődugulás jelent­kezése a tárolóban, a 2 543 686 sz. NSZK-beli szabadal­mi leírás értelmében a tárolóanyag különféle módon tör­ténő mechanikus keringtetését tekintik megoldásnak, például keveréssel, rázással, keringtetéssel, szivattyúzás­sal, szétpermetezéssel stb. Itt azonban hátrányos az, hogy a tároló mellett haj­tórendszerekre és hajtóenergiára is szükség van, amelyek jelentősen megnövelik az előállítás, az üzemeltetés és a karbantartás költségeit. Ezen hátrányok kiküszöbölése és a tárolási technika lényeges javulása érhető el, ha a látens hőtároló be- és ki­tárolására egy járulékos hőszállító közeget alkalmaznak. Ezen probléma műszaki megoldási lehetőségeit ismerte­ti a 2 517 080 sz. NSZK-beli vagy a 601 738 sz. svájci szabadalmi leírás. Itt az elérhető előnyökkel szemben az a hátrány áll, hogy megnövekszik az anyagszükséglet. Emellett ezek a megoldások nem teszik lehetővé az egy­idejű be- és kitárolást vagy pedig a tároló ellenőrizhetet­len kitárolásával kell számolni. Az utóbb említett problémák megoldására született a 147 405 sz. NDK-beli szabadalmi leírás szerinti látens hőtároló rendszer. Azonban ennek a megoldásnak is megvan az a hátránya, hogy a tároló problémamentesen csak olyan tárolóanyagokkal működtethető, amelyeknél nincs stratifikáció és túlhűlés, emellett a tároló csak szer­ves anyagokkal szolgáltatja a kívánt hőtechnikai paramé­tereket. A sikeresen alkalmazott szerves anyagokhoz tar­tozik például az etanollal vegyített paraffin, mint hőszál­lító közeg. Ezek az anyagok azonban más ismert látens tárolóanyagokhoz és hőszállító közegekhez képest na­gyon drágák és magas berendezési költségekkel járnak. Emellett például a paraffinok — mint kőolajszármazékok — nagy mennyiségben nem is mindig állnak rendelke­zésre. A technikai szint ismeretében célunk a találmánnyal olyan látens hőtároló kifejlesztése, amelynek be- és ki­tárolási ideje csekély, egyidőben be- és kitárolható, ellen­őrizhetetlenül nem tárolható ki és nagy a hőkapacitása, emellett előállítási és üzemeltetési költségei lényegesen kisebbek mint az ismert tárolórendszerekéi. A találmány céljából következik az a műszaki feladat, hogy a már ismert hőtárolókat, például a 147 405 sz. NDK-beli szabadalmi leírás szerinti hőtárolót úgy vál­toztassuk meg, hogy az egyidejű be- és kitárolhatóság, valamint az ellenőrizhetetlen kitárolás kiküszöbölése mellett a tároló nagyobb hatásfokát érjük el, főként a tá­rolóban végbemenő gyorsabb hőszállítás révén. Egyide­jűleg azonban adódik az a feladat is, hogy olyan aktív . tárolóközeget kell kifejleszteni, amelynek révén önma­gában ismert, azonban inkongruens módon olvadó és stratifikációra (szétválásra) hajlamos látens tárolóanya­gokat is előnyösen lehet alkalmazni. A találmány értelmében a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a hőtároló tárolóterébe négy anyag­rendszerből álló elegy van betöltve. Az alábbiakban rész­letezett négy auyagrendszert a találmány értelmében összekeverjük és ezek képezik a nagyteljesítményű hőtá­roló aktív tárolótöltetét. Az I. anyagrendszer egy vagy több anyagból áll, amelyek olvadási hűjük (átalakulási hőjük)és fajlagos hőkapacitásuk alapján hőtá­roló tulajdonságokkal rendelkeznek és ezen anyagok ol­vadáskor vagy megdermedéskor különböző összetételű és sűrűségű fázisokat képeznek, miáltal rétegeződések alakulnak ki (stratifikációs hatás) és az anyagrendszer nem marad fázisegyensúlyban. Az I. anyagrendszer hányada a nagyteljesítményű hő­tároló aktív tárolótöltetének össztérfogatában 50—95 térfogat%-ot tesz ki. Itt alapanyagként például glaubersó (Na2S04 • 10H20)vagy fixersó alkalmazható. A 11. anyagrendszer egy vagy több komponensből összeállított folyékony hőszállító közegből áll, amelyben az I. anyagrendszer nem vagy csak feltételesen oldható. Eközben a II. anyagrend­szer sűrűsége (fjj) és az I. anyagrendszer olvadékos fázi­sának sűrűsége (Pj) a találmány értelmében az alábbi fel­tételt teljesíti ahol az I. anyagrendszer gőznyomása (Pdi) és a II. anyagrendszer gőznyomása (Ppjjj) a találmány értelmé­ben kielégíti a Pdi « Pdii feltételt. A II. anyagrendszer hányada a nagyteljesítményű hő­tároló aktív tárolótöltetének össztérfogatában 0-50 tér -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents