188452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aril-tetraazaindének és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 188 452 2 részben ismertek. Amennyiben nem ismertek, az ismert eljárásokkal előállíthatok. így azok a (III) általános kép­­letü benzoesavak, melyek -Z-R csoportot tartalmaznak, előállíthatok például a megfelelő merkaptóbenzoesavak tioészterezésével, illetve megfelelő hidroxi-benzoesavak éterezésével, illetve megfelelő tioéter-csoportot tartalma­zó benzoesavak oxidációjából; az éterezés, illetve tioéte­­rezés történhet lépcsőzetesen is. A (II) és a (III) általános képletű vegyületek reakció­ját általában inert oldószer jelenlétében vagy távollété­ben végezzük mintegy -20°C és mintegy 250°C közötti, előnyösen 60-150°C közötti hőmérsékleten. Oldószer­ként alkalmazhatunk például szénhidrogéneket, így ben­zolt, toluolt, xilolt vagy mezitilént; tercier bázisokat, így trietil-amint, piridint vagy pikolint; glikolokat és glikol­­étereket, így etilén-glikolt, dietilén-glikolt, 2-metoxi­­-etanolt; ketonokat, így acetont; étereket, így tetrahid­­ro-furánt vagy dioxánt; amidokat, így dimetil-formami­­dot; szulfoxidokat, így dimetil-szulfoxidot. Alkalmazha­tók a fenti oldószerek keverékei is. Bizonyos esetekben célszerű lehet katalitikus mennyiségű sav, így p-toluol­­szulfonsav vagy dehidratálószer, így foszforoxiklorid, polifoszforsav vagy tioniklorid alkalmazása is, amikoris a dehidratálószer oldószerként is szolgálhat. Ha (III) általános képletű vegyületként szabad ben­­zoesavat használunk, akkor a reakciót célszerűen a fenti dehidratálószerek jelenlétében és adott esetben tercier bázis, így piridin vagy trietil-amin jelenlétében végezzük, előnyösen -20°C és 150°C közötti hőmérsékleten. Az átalakítás elvégezhető lépcsőzetesen is. így példá­ul lehetséges az, hogy a (II) általános képletű vegyületet egy Ar-COCl képletű savkloriddal 2-(Ar-COHN)-3-amino­­-pirazinná, illetve 3-(Ar-COHN)-4-amino-pirazinná acilez­­zük, majd például POCl3-maI (1) általános képletű vegyü­­letté dehidratáljuk. A (III) általános képletű vegyületek helyett használ­hatunk (IV) általános képletű aldehidet is, ha oxidáló­szer jelenlétében dolgozunk. Oxidálószerként előnyösen ként használunk szénhidrogén, így benzol, toluol, xilol vagy mezitilén jelenlétében, vagy nátrium-diszulfitot ol­dószer, így dimetil-acetamid jelenlétében, mindig mint­egy 80—200°C közötti hőmérsékleten. A (IV) általános képletű aldehidek általában újak és előállíthatok például a megfelelő hidroxi-aldehid éterezésével. Az (I) általános képletű bázisok savval a megfelelő savaddiciós sóvá alakíthatók. Ehhez olyan savakat hasz­nálunk, melyek fiziológiailag alkalmas sókat képeznek, így felhasználhatók szervetlen savak, például kénsav, sa­létromsav, hidrogén-halogénidek, így sósav vagy hidro­­gén-bromid, foszforsavak, így ortofoszforsav, szulfamin­­savak, továbbá szerves savak, különösen alifás, alicikusos, aralifás, aromás vagy heterocikusos egy vagy több bázisú karbon-, szulfon- vagy kénsavak, így például hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav, malonsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, benzoesav, szalicilsav, 2- vagy 3-fenil­­-propionsav, citromsav, glükonsav, aszkorbinsav, niko­tinsav, izonikotinsav, metán- vagy etán-szulfonsav, etán­­-diszulfonsav, 2-hidroxi-etán-szulfonsav, benzol-szulfon­­sav, p-toluol-szulfonsav, naftalin-mino- és diszulfonsavak vagy leurinsav. A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek és fiziológiailag alkalmas sói felhasználhatók gyógyszerkészítmények hatóanyagaként. Ehhez a ható­anyagot legalább egy szilárd, folyékony és/vagy félszilárd hordozó- vagy segédanyaggal összekeverjük és adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. Ezek a gyógyszerké­szítmények mind emberek, mind állatok gyógyítására, különösen szívelégtelenségek leküzdésére felhasználha­tók. Hordozóanyagként felhasználhatók szerves és szervet­len anyagok, melyek enterális (például orális), parente­­rális vagy topikus adagolásra alkalmasak. Ilyenek például a víz, növényi olajok, benzilalkoholok, polietiléngliko­­lok, glicerin-triacetát, zselatin, széndhidrátok, így laktóz vagy keményítő, magnézium-sztearát, talkum, vazelin. Orális adagolásra alkalmasak különösen a tabletták, dra­zsék, kapszulák, szirupok vagy cseppek, rektális adago­lásra a szuppozitoriumok, parenterális adagolásra az ol­datok előnyösen vizes vagy olajos oldatok, továbbá szuszpenziók, emulziók vagy implantációk, topikus ada­golásra a kenőcsök, krémek vagy porok. Az (I) általános képletű vegyületek liofilizálhatók és a kapott liofilizá­­tum felhasználható például injekciós készítmények elő­állításához. A felsorolt készítmények sterilizálhatok és/ vagy más segédanyagokkal, így csúsztató, konzerváló, stabilizáló és/vagy nedvesítő anyagokkal, emulgeátorok­­kal, az ozmózis nyomást befolyásoló sókkal, pufferanya­­gokkal, színező, ízesítő és/vagy aromaanyagokkal elegyít­­hetők. Szükség esetén más hatóanyagokat, például vita­minokat is tartalmazhatnak. Ezeket a gyógyszerkészítményeket az ismert pozitív inotróp hatású készítményekhez, így a Sulmazolhoz vagy Amrinonhoz hasonlóan adagoljuk, előnyösen mintegy 10—500 mg közötti, különösen 20—100 mg közötti dó­zisban egy adagolási egységre számítva. A napi dózis elő­nyösen mintegy 0,2—10 mg/kg testsúly. Az egyedi dózis a meghatározott betegtől függ és számos faktor befolyá­solja, például a hatóanyag hatékonysága, a beteg kora, testsúlya, egészségi állapota, neme, az adagolás módja, ideje, a felszívódás sebessége és a betegség foka. Az ada­golási módok között az orális adagolás az előnyös. A szívelégtelenség ellen eddig alkalmazott digitálisz-készít­­ményekkel összehasonlítva a találmány szerint előállí­tott készítmények kitűnnek jobb terápiás szélességük­kel és perifériás tehermentesítéssel. A következő példákban a szokásos feldolgozás az alábbi eljárást jelöli: szükség esetén vizet vagy hígított nátronlugot adunk a reakcióelegyhez, szerves oldószer­rel, például etil-acetáttal, kloroformmal vagy diklór-me­­tánnal extraháljuk, elválasztjuk, a szerves fázist nátrium­szulfáton szárítjuk, szűrjük, bepároljuk és kromatográ­fiásan és/vagy kristályosítással tisztítjuk. 1. példa 11 g 2,3-diamino-pirazín (Ha), 20,6 g 2-metoxi-4-pro­­pargiloxi-benzoesav [olvadáspont: 142°C, előállítás 2,4- dihidroxi-benzoesav-metilészter és propargil-klorid reak­ciójával 2-hidroxi-4-4propargiIoxi-benzoesav-metilészter­­ré (olvadáspont: 100°C) ezt metil-jodiddal 2-metoxi-4- propargiloxi-benzoesav-metilészterré alakítjuk (olvadás­pont: 88°C és elszappanosítjuk] és 300 ml POCl3 keve­rékét 2 órán keresztül forraljuk. Ezután bepároljuk, a maradékot jeges vízzel elegyítjük és kálium-karbonát-ol­­dattal meglúgosítjuk. A kiváló 27,2 g 2-(2-metoxi-4-pro­­pargiloxi-fenil)-1,3,4,7-tetraaza-indént leszűrjük, olvadás­pont: 189-190°. Analóg módon 2,3-diamin-pirazinból és 4,5-diamino­­piridazinból és a megfelelő (III) általános képletű ben­­zoesavból (például o-propargiloxi-benzoesavból, olvadás­pont: 82°C; m-propargiloxi-benzoesavból, olvadáspont: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents