188438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyvízkivonat, ásványvízkivonat, és az azokat tartalmazó gyógyászati és kozmetikai készítmények előállítására
1 188 438 2 bás fertőzések kezelésére, valamint belsőleg gyomorfekély, hiperaciditás és hipoaciditás esetén. Bizonyos gyógyvíz-kivonatok intoxikáció esetén májvédő hatásúak, valamint elősegítik sebek gyógyulását. A találmány szerinti módszerrel kinyert termék elemzése során tapasztaltam, hogy a gyógyvízben, illetve ásványvízben jelenlévő nyomelemek és elemek egy jelentős része igen kedvező arányban, a kolloid molekula-méretű szervesanyagokhoz kötődve átmegy a gyógyvíz, illetve ásványvízkivonatba. A szerves komplexkötés az elemek és nyomelemek hatását minőségileg és mennyiségileg is megváltoztatja. A szerves komplexkötésben lévő elemek és nyomelemek biológiai aktivitása nagyságrendekkel nagyobb, mint a szervetlen kötésben lévőké. Ismeretes, hogy a vér heminjében a komplex kötésű Fe ezerszer, a katalázban előforduló komplex kötésű Fe tízmilliárdszor hatásosabb az egyszerű Fe-ionnál. Hasonló adatok vannak a J, Cu, Mn és K-ra vonatkozóan is. 19 különböző helyről származó gyógyvízből, illetve ásványvízből a találmány szerinti eljárással nyert kivonat jelentős mennyiségben tartalmaz J, Fe, Cu, Co, Mn és K-t. A mennyiségek az elemzési adatok alapján a példáknál vannak felsorolva. A felsorolt elemeket a desztillált vízzel 3-szor mosott precipitátumból roncsolás után lehet kimutatni. Igen meglepőnek kell tekinteni, hogy olyan gyógyvíz, illetve ásványvíz kivonatában is ki tudunk mutatni Fe-t és Cu-t, ahol az eredeti gyógyvíz, illetve ásványvízből ezek nem mutathatók ki. A Fe, Cu és Co együttes jelenlétének a vérképzés elősegítésében van nagy jelentősége. A kolloid makromolekula méretű szervesanyagokhoz kötött jódnak az érrendszeri megbetegedések, így az arteriószklerózis, a hipertónia, a női genitáliák gyógyításában és a mellékveséken keresztül a szervezet immunrendszerének aktiválásában tulajdonítunk jelentőséget. Ezek a hatások természetesen csak kiegészítői a főkomponenes, az oldott huminanyagok gyógyhatásának. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) A már meglévő eszközök jobb kihasználásával (ősszel, télen és tavasszal nem használt fürdőmedencék stb.) lehetővé teszi a gyógyvíz- és ásványvízkészlet hatékonyabb hasznosítását, nagy terápiás értékű termék előállítását. b) Az eljárás egyszerűsége miatt, nem igényel lényeges beruházást. Ez főleg akkor nagy jelentőségű, ha természetes iszap nyeréshez nincs megfelelő tó. Az iszap képződés lassúsága és a terméknek az iszapnál koncentráltabb hatóanyag tartalma miau a találmány szerinti eljárást a tóval rendelkező gyógyfürdő vállalatok is célszerűen használhatják. A termék előállításával mód nyílik a csak a szezonban alkalmazott dolgozók egész évi foglalkoztatására. c) A különböző helyről származó huminanyagok nem azonos összetételűek, hanem a származás helyétől és a képződés körülményeitől függően igen változatos összetételű makromolekuláris szerves és szervetlen anyagtársulások, így gyógyhatásúk is a származás helyétől függően igen különböző. Az összetétel minőségi és mennyiségi kombinációinak nagyszámú lehetősége a gyógyhatásban igen nagy eltéréseket eredményezhet. így a változatos összetételű gyógyvíz, illetve ásványvíz kivonatok nagyobb lehetőséget adnak arra, hogy a felhasználók minden megbetegedésre a leghatékonyabbat választhassák ki. d) A gyógyvizek gyógyászati célokra szolgáló vízoldható huminanyagok előállítására igen alkalmas alapanyagok, mivel hosszú időn keresztül, azonos minőségű, biológiailag azonos aktivitású termék nyerhető ki belőlük. f) A gyógyvízkivonat, illetve ásványvízkivonat felhasználását illetően, toxikológiai szempontból külön egészségügyi megítélés nem szükséges, amennyiben az eredeti gyógyvizet, illetve ásványvizet közegészségügyi szempontból elfogadható minőségűnek ítélték meg. Ez azért lehetséges, mert felhasználás előtt a gyógyvíz illetve ásványvíz kivonatot legalább annyi ivóvíz minőségű aktív klór mentes vízhez kell adni, mint amennyi eredeti gyógyvízből, illetve ásványvízből a kivonatot nyerjük. így az esetleg jelenlevő toxikus komponensek sem lehetnek nagyobb koncentrációban jelen, mint az eredeti gyógyvízben, illetve ásványvízben. g) Minden gyógyvízből, illetve ásványvízből kinyerhető a kivonat, melynek vízoldható huminanyag tartalma előnyösen 10 mg/1 fölött van. A találmány szerinti eljárást a következő példák részletesen szemléltetik: I. példa Fertőtlenített, mosott és Urex műgyantával (Budalakk) bevont 25 m3 ürtartalmú beton medencébe 20 m3, 73 “C-os gyógyvizet engedünk. A meleg gyógyvízbe, melynek pH értéke 8,5 beadagoljuk az előkísérletekben meghatározott 18 liter mennyiségű, gyógyszerkönyvi minőségű tömény kénsavat, így pH értéke 4,9-5,3 értékhatárok közé áll. Miután erről a medence több pontjáról vett mintákból pH mérésekkel meggyőződtünk, erőteljes keverés közben hozzáadunk 3400 g gyógyszerkönyvi minőségű A12(S04)3 • 18HjO-t frissen készített 50 g/ 1000 ml koncentrációjú oldat formájában. Azonnal elkezdődik a kolloid molekula méretű szerves anyagok koagulációja és 10 percen belül már szemmel is megfigyelhető a flokkuláció. 4 órán belül a precipitáció és a termék kiülepedése befejeződik. A kiülepített anyagról a vizet leengedjük és a kiülepített csapadékot műanyag vödrökbe gyűjtjük. A vizes csapadékot aluminium tálcákba öntjük, úgy, hogy a tálcákon két centiméteres rétegvastagságban legyen. A csapadékot 50 °C-os, a gyógyvízzel, illetve az ásványvízzel fűtött höcserélőkön, vagy radiátorokon szárítjuk nitrogén áramban, úgy hogy polietilén fóliával takarjuk a tálcákat. Mikor az anyag úgy kiszáradt, hogy jól porítható, porcelán mozsárban pontjuk, majd mérjük. Az így kapott 1400 g porított terméket 280 liter 5 g/1000 ml koncentrációjú NaOH oldatban oldjuk. Az oldatot szűrjük és antioxidánsként 140 g borkősavat oldunk fel benne. Ezután az oldathoz 1000 g metanolt és 7 liter olyan etilacetátot adunk, melyben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
