188438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyvízkivonat, ásványvízkivonat, és az azokat tartalmazó gyógyászati és kozmetikai készítmények előállítására

1 188 438 2 SZOTE Gyógyszerészeti Intézeteiben, valamint az Országos Állategészségügyi Intézetben végzett ku­tatások szerint a fulvosav teljesen atoxikus anyag. Kísérleti állatoknak (egér, patkány, nyúl, tengeri malac, kutya) 1%-os oldatban parenterálisan vagy perorálisan alkalmazva 10 mg/tskg. mennyiséget, mérgező vagy más tünet nélkül elviseltek. (Béres T., Kabdebo S., Kovács F., Nemeséri L.^ Székely A., és Vizy L.: Vizsgálatok a fulvosav terápiás al­kalmazásáról különös tekintettel májvédő hatásuk­ra. Magyar Állatorvosok Lapja 11, 351. (1957). Különböző eredetű fulvosavak patogén bőrgom­bákra, fungisztatikus hatást gyakorolnak még igen nagy hígításban is. így többek között Epidermop­hyton, Kaufman - Wolf és Candida albicansra már I ezrelék hígitásban is hatásos. (Béres T. és Flórián E.: Fulvosavak meghatározása fungisztatikus hatá­suk alapján. Agrokémia és Talajtan 6, 163. (1957). SOTE és Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet közleménye. A huminsavakhoz kötött elemek és nyomelemek szervezetben történő kedvező hasznositásáról La­katos B. és Bedő M. számolt be. (Administration of micro and macro elements to vertabrates with the aid of peat and peat humic acids. International Peat Sympsium. Gdansk 8-12. Sept. (1974)). A vizben lévő humátok virucid hatását Schultz, valamint Thil és munkatársai írták le. (Antiviral Properties of humic acids. Dt. tierarztl. Wschr. 69, 613. (1962)., Zbl. Bakt. Hyg. I Abt. Orig. A 239, 304-321 (1977)). A sok kedvező terápiás hatás ellenére a fulvosa­vak és huminsavak széleskörű elterjesztésének a humán gyógyászatban határt szabott az, hogy ez idáig nem találtak olyan megfelelő alapanyagot előállításukra, mely hosszabb időn keresztül, azo­nos minőségű és garantáltan fiziológiailag hatásos, vízben oldódó humin anyagok kinyerését tette vol­na lehetővé. A huminsav és fulvosav megnevezés nem egy sor hasonló felépítésű konkrét vegyületet jelent, hanem egy makro-molekuláris anyagtársu­lást, melyben nagyszámú és változatos összetételű szerves molekula egység egymáshoz és szervetlen komponensekhez részben kémiai, részben intermo­­lekuláris erőkkel kapcsolódik. Ezért a huminsav és a fulvosav összetétele minden esetben függ a nyers­anyagforrás minőségétől és ennek képződési körül­ményeitől. Teljesen más összetételű - a biológiailag aktív komponensek mennyiségét és előfordulását tekintve - egy a felszíni, vagy felszín közeli talaj­ban, a bioszféra körülményei között képződött, vagy nagy mélységben, nagy nyomáson és hőmér­sékleten egy elsekélyesedett édesvízü tóvá alakult tenger, növény és állatvilágából képződött humin­sav és fulvosav. A nagy mélységben lévő humin- és fulvosavak vízben oldódva különböző ásványok­kal és tengeri eredetű anyagokkal érintkezésbe lép­ve, molekulájuk perifériás részén nyomelemekkel és biológiailag igen erősen aktív szerves anyagokkal telítődnek. Síklap tőzeges talajból történtek pró­bálkozások huminsav és fulvosav előállítására, de amellett, hogy az előbb felsoroltak miatt ezek fizio­lógiai értéke messze alatta marad a gyógyvizekben, illetve ásványvizekben előforduló huminanyagok­­nak, kinyerésük a sok szilárd anyag megmozgatása, extrakciója, eltávolítása miatt hosszadalmas, ne­hézkes és a kinyeréshez szükséges berendezések nagy összegű beruházásokat igényelnek. (Tank H.: Soil. Sei, 6, 351 (1978)., Banerjee S. K. and Mukk­­herjee S. K.: Indian J. appl. Chem. 34, 171 (1971)). A 2 096 845 számú francia szabadalmi leírás víz­oldható por előállítását ismerteti ásványvizekből, melynek során azt először részben bepárolják, majd porlasztva szárítják. Ugyancsak porlasztva szárításos eljárást ismertet á 3 817 308 számú ame­rikai szabadalmi leírás, ahol a porlasztó szárítás előtt az ásvány- és gyógyvízhez valamilyen vízold­ható adalékot adnak. Ezen eljárások közös hátrá­nya, hogy a porlasztva szárítás jelentős energiát igényel. A 338 848 számú szovjet szabadalmi leírás sze­rint huminsavakat állítanak elő az ásvány- és gyógyvíz cellulóz anioncserélőn történő megköté­sével, 1,5-2,0%-os nátrium-hidroxidos elucioval, majd az alkáli-tartalom etanolban kationcserélőn történő megkötésével. Anioncserélőként DEAE- cellulózt és/vagy trietil-amino-etil-cellulózt, kation­cserélőként KB4 illetve KV23 gyantákat alkalmaz­nak. A 338 849 számú szovjet szabadalmi leírás ugyancsak huminsavak kinyerését ismerteti, az ás­ványvíz vagy gyógyvíz anioncserélőn történő meg­kötésével, növekvő koncentrációjú nátrium-hidro­xidos eluciójával, majd 50%-os kénsavas kezeléssel és centrifugálással. Ezután a huminsavakat ismét anioncserélőn kötik meg, és növekvő koncentráció­jú, kénsavat tartalmazó vizes acetonnal eluálják, a fulvosav kinyerésére. Ezen eljárások közös hátrá­nya, hogy nem adnak kellő tisztaságú terméket, mivel további utótisztitásra van szükség. Ezenkívül az oszlopok nehezen kezelhetők. A találmány célja olyan gazdaságos és olcsón megvalósítható eljárás kidolgozása, amellyel nagy biológiai értékű szervesanyagokat és nyomeleme­ket tartalmazó makro-molekuláris anyagtársulás nyerhető ki a gyógyvizekből, illetve ásványvizek­ből, amely kórházakban, szanatóriumokban, más egészségügyi intézményekben és a betegek lakásán alkalmazható gyógyászati célokra, továbbá gyógy­szer-alapanyagként és kozmetikumként is felhasz­nálható. A találmány szerint úgy járunk el, hogy ásvány­illetve gyógyvízhez 4,9-5,3 pH-értékben flokkulá­­lószert adunk, a flokkulált oldatot kiülepítjük, és minimális mennyiségű hig bázis-oldatban oldjuk. Ez esetben a találmány alapja az a felismerés, hogy a gyógyvizek illetve ásványvizek legtöbbjéből a fenti eljárással kedvező összetételű, biológiailag aktív szerves anyagokat és nyomelemeket tartalma­zó makromolekuláris komplex nyerhető ki, mely­nek összetétele jellemző az adott gyógyvízre, illetve ásványvízre. A fenti eljárásban előnyösen alkalmazható flok­­kulálószerek a három vegyértékű kationokat tar­talmazó sók, célszerűen az alumínium, illetve vas­­(Iil)sók. Az eljárás során előnyösen alumínium­­szulfátot, legelőnyösebben A1,(S04), • 18 H,0-t alkalmazunk. A kiülepítés után a csapadékot minimális meny­­nyiségü híg bázis-oldatban oldjuk. Erre a célra leg­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents