188438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyvízkivonat, ásványvízkivonat, és az azokat tartalmazó gyógyászati és kozmetikai készítmények előállítására

1 188 438 2 A találmány tárgya eljárás gyógyvíz-kivonat, ás­ványvíz-kivonat, és az azokat tartalmazó gyógyá­szati és kozmetikai készítmények előállítására. Részletesebben, a találmány tárgya gyógyvizekre és ásványvizekre jellemző biológiailag aktív humin­­anyagokat, a hozzájuk kötődő fehérjéket, peptideket, aminosavakat, poliszacharidokat, uronsavakat, nuk­­leinsav-komponenseket, ösztrogén hatású anyago­kat, a szerves anyagok által komplexált elemeket és nyomelemeket és adott esetben a jellegzetes szaga­nyagokat is tartalmazó gyógyvíz- és ásványvíz­kivonat előállítására. Ezen kivonatok közvetlenül felhasználhatók terápiás célokra és gyógyszer­­alapanyagként, továbbá kozmetikumok adaléka­nyagként. Ugyancsak a találmány tárgyát képezik a gyógyvíz-kivonatokat tartalmazó kozmetikumok is. Korábbi ismeretek szerint tévesen, a gyógyvizek és ásványvizek biológiai hatását teljesen a szervet­len komponensek minőségére és mennyiségére ala­pozták. Ezen állítást akkor cáfolták meg, mikor közönséges víz felhasználásával a gyógyvizekével azonos szervetlen komponensekből azonos kon­centrációjú vizeket készítettek a szervetlen kompo­nensek bemérésével, s a várt gyógyhatás elmaradt. (Magyarország ásvány és gyógyvizei. Szerk: Schul­hof ö. Akadémiai Kiadó, Budapest, 923. oldal.) A gyógyvizekben és ásványvizekben a szervetlen komponenseknél viszonylag kisebb mennyiségben jelenlévő szerves anyag a biológiai aktivitás, tehát a gyógyhatás döntő tényezője. A fémek és a nyome­lemek is, csak a szerves anyagokhoz kötve, komple­­xálódva válnak az emberi szervezet számára kedve­zően felhasználhatóvá. Újabb kutatások szerint nem a nyiomelemek abszolút koncentrációja a dön­tő a biológiai aktivitás szempontjából, hanem az összkoncentrációnak az a hányada, mely szerves anyagokkal van komplexálódva. A vizekben lévő elemek és nyomelemek legfontosabb komplexáló anyagai, a vízben oldható huminanyagok: a fulvo­­sav és a huminsav. (Florence T. M.: The specificati­on of trace elements in waters. Talanta 29, 345-363 1982. Stum W.: Aquatic Chemistry. Wiley Inters­­chience New York 1970. 282 p.) A fulvosavak és huminsavak határozatlan összetételű, kisebb, illet­ve nagyobb molekulasúlyú, vízben jobban, illetve rosszabbul oldódó savas kémhatású huminanya­gok. A vízben oldható humin anyagok nemcsak a komplexált nyomelemek által, hanem önmaguk­ban és a molekuláik perifériás részéhez kötődő biológiailag igen erősen aktív szerves komponense­ik révén is kifejtik gyógyhatásúkat. A perifériás rész hidrolizistermékei között - az előfordulás he­lyétől függően - peptideket, uronsavakat, polisza­charidokat, oestrogen hatású anyagokat, nuklein­­savkomponenseket, glikozidokat és a természetben előforduló aminosavak legtöbbjét, köztük a fizioló­giailag igen jelentős neurotranszmiterként ismert gammaamino-vajsavat is sikerült kimutatni (Schar­­penseel H. W. and Krausse R.: Z. Pflanzenervähr Düng. Bedenk 96, 11-34 1962). A vízben oldható huminanyagok gyógyhatásút a gyógyiszapok fiziológiai vizsgálata során derítették ki. Csajághy G. és Reisz E. különböző gyógyisza­­pokból présnedveket állított elő. Ezek gyógyhatása vizsgálataik szerint, az isszapprésnedv oldott szer­vesanyag tartalmától (vizoldható huminanyag tar­talmától) fügött. (Csajághy G. Reisz E. és munka­társai: Katonaorvosi szemle 6, 8 (1954). Osztrák és német kutatók gyógyászati eljárások során megál­lapították, hogy a barna tömény huminanyag tar­talmú vizek, melyeknek szervesanyag tartalma nagy, eredményesebben használhatók gyógyászati célra, mint a gyógyiszapok a gyógyvizekével azo­nos indikációk esetén. A huminanyagoknak a gyógyvizekből, illetve ásványvizekből való közvet­len kivonására még nem ismertek megfelelő mód­szert. A barqa tömény huminanyag tartalmú vizek, nevezett kutatók szerint alkalmazhatók a gyógyvíz kitermelési helyétől távoli kórházakban, szanatóri­umokban, valamint a betegek otthonában, teljes vagy részfürdők és göngyölések céljaira. Igen jó eredményeket adnak az ezekkel végzett vaginális irrigációk is. Eredményesen alkalmazták ezeket mozgásszervi idült megbetegedések, női genitáliák idült betegségei, egyes neurológiai kórképek és tra­umatológiai esetek utókezelésére, fogínygyulladá­sok esetén és minden olyan belgyógyászati megbe­tegedésben, ahol a gyógyvíz ivókúraként indikált pl: bélnyálkahártya hurutos és fekélyes folyamatai, colitisek, epeút-májbetegségek, vesekő, krónikus pyelitis, bronchitis, krónikus cystitis, krónikus prostatitis stb.) Kowarschiká J.: Physikalische The­rapie J.: Spinger Verlag. Wien 1957., Kowarschik J.: Die Österreichische Moorforschung 1956. 8., Stö­ber O.: Die Neydhaertiger Moor-Trink Kur Wels 1957.) Eredményes nőgyógyászati alkalmazásuk oest­­rogén hatású anyagtartalmuknak köszönhető. Oestrogén hatású anyagok jelenlétét „tőzeges” il­letve huminanyag tartalmú gyógyvizekben több kutató is megerősítette. (Gierhake E., Weherfritz E.: Dtsch. Med. Wschr. 62, 350. (1936)., Ascheim - Hohlweg: Dtsch. Med, Wschr. 59, 12-14. (1933)., Munteau N.: Dtsch. Med. Wscht. 96, 110. (1957)., Straub J.: Hidr. Közlöny 3-4, 156 (1954). A vízben oldható huminanyagok két legjelentő­sebb komponensének a fulvonsavaknak, és a hu­­minsavaknak terápiás hatását sokan megfigyelték és számos dolgozatban beszámoltak róla. Béres T. és Király I. a SOTE Gyógysz. Intézet kutatói meg­állapították, hogy a fulvosavaknak detoxikáló és májvédő hatásuk van. Megállapították, hogy a ful­vosavak ki tudják védeni a gyilkos galóca és a széntetraklorid mérgező hatását. Ezt a máj szövet­tani képével is igazolták. A humán gyógyászatban per os alkalmazott ful­­vosav dózisok 0,20 g pro die, gyomor-, bél-, epe-, és májmegbetegedésekben. A nevezett dózisokban a fulvosavak fokozzák az étvágyat, 8-10 napi ada­golás után megszüntetik a gyomorepe görcsöket és fájdalmakat. Akut gastroenteritiseknél órák alatt megszüntetik a diarrhoeát. Rendezik a dyspepsiás székletet és normálissá teszik a gyomorsav termelé­sét: hyperaciditásnál csökkentik a fokozott, hypoa­­ciditásnál emelik a csökkent sav termelését. Króni­kus hepatitisek, cirrhozisok esetén - ahol víz reten­­ció van - diurézist indítanak meg. A SOTE és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents