188353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új xantin-származékok előállítására
1 . 188 353 2 (B) Táblázat (C; Táblázat (VI) képletü vegyület (Vil) képletű vegyület Rj o.p. "C o.p. 'C ,x2 (Kofler szerint) R, R; Z (Kofler —ch3 1 o X 210-214 szerint) —ch3 — CH2 — CH — (CH,), 174-ch3-CH3 —(CH2)2 — 208 —ch3 —ch2—ch=ch2 116- ch3 — CHj — (CH2)j — 221 ch3 —CH2—CH—(CH3)2 172--ch3 —ch2-CH—(CI13)2 —ch2— amorf —ch3-c6h, 250-252- ch3 —ch2 CH (CHj)2 —(ch2)2— 200 ^2^5 —CH2 —CH—(CH3)2 amorf —CH, —ch2-CH-(CHj)2 — (CH,)j-150 H-C6Hs 243-244-CHj — CH 2—ch=ch2-(CH2)j — amorf H — CH2—CH —(CH3)2 nem izolált- C,HS —ch2 CH (CH3)2-(CH,),amorf- CH, —c6H, “(CH,),amorf H —c 6h. (CH2)2 190 H —ch2 CH (CHj)2 (CH2)2— 158 (D) Táblázat (IX) képletü vegyület R, r3 Z o.p. 'C (Kofler szerint)-ch3-ch3 H (CH2)2 198-ch3 —ch3 H —(CH2)3 — 192-ch3 —ch3 —ch3 ~(CH2)2 — 156-ch3 —ch3 —ch3 —(CH2)3-96 —ch3 —CH2—CH—(CH3)2 H —ch2— 196 —ch3 —ch2—ch-(ch3)2 H-(CH2)2-165-ch3 —ch2—CH-(CH3)2 H —(CH2)3— 144-ch3 —CH2—CH—(CH3)2-CH3 —(CH2)j— 82-ch3 —CH2-CH(CH3)2 —ch3 —(CH2)3-76 —ch3 —ch2—ch=ch2 H-(CH2)3-160 —ch3 —ch2—ch=ch2 —ch3 —(CH2)3— 44-45-ch3 —ch2—ch2—ch3* —ch3 ~(ch2)3-67-c2h5 CH2 CH—(CH3)2 H —(CH2)3— 137-139-c2h5 —ch2-ch—(CH3)2-ch3 —(CH2)3-80-ch3 ~c6h5 H —(CH2)3— 216-ch3-c6h5 ch3-(CH2)3— 163 H-C6Hs H (CH2)2 190 H —CH2—CH—(CH3)2 H —(CH2)2— 250 A (D) táblázatban *-gal jelölt 3-propil-vegyületet a megfelelő 3-allil-vegyület 606 x 103 Pa hidrogénnyomáson nikkel katalizátor jelenlétében végzett redukálásával állítjuk elő. A (VI) általános képletű vegyület előállítását a C reakcióvázlat szerint végezzük. A reakciók egy részét (VI/1 vegyületből a VI/4 vegyület előállítása) J. H. Speer és A. L. Raymond [J. A. C. S. 75, 114 (1975)] módszere szerint, másrészét (VI/4 vegyületből a VI vegyület előállítása) G. H. Krutovskih et al. [Pharmaceutical Chemistry Journal, 11(2), 224 (1977)] módszere szerint végezzük. 31. példa l-Metil-3-izobutil~7- ( 2-hidroxi-etil ) -8-f 2- ( 4-difenil-metil-piperazinil) -etil]~xantin előállítása f(2) képletű vegyület] 10 g l-metil-3-izobutil-8-[2-(4-difenil-metil-piperazinil)-etil)-xantint és 37,6 g kálium-karbonátot 60 200 ml dimetil-formamidban elkeverünk és 100 °C- ra melegítünk. Ekkor 100 ml glikol-klórhidrint adunk gyorsan a keverékhez és további egy órán át keverjük 110°C-on, majd még 20 ml glikol-klórhidrin hozzáadása után a keverést még egy órán át folytatjuk 110 °C-on. Ezután 40 g kálium-karbonátot, majd ismét 20 ml glikol-klórhidrint adagolunk és a keverék hőmérsékletét 3 és fél órán keresztül 110 °C-on tartjuk, majd 72 órán át szobahőmérsékleten. Ezután a keveréket betöményítjük, a maradékot metilén-klorid és víz elegyében felvesszük, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és betöményítjük. Az így kapott anyagot kromatografáljuk (750 g 0,04-0,063 mm szemcseméretü 50 szilikagélen), az eluálást először tiszta etil-acetáttal, majd etil-acetát-metanol eleggyel (95/5), végül 90/ 10 arányú etil-acetát-metanol eleggyel végezve. Ily módon 8,6 g bázist nyerünk, amelyet 50 ml izopropanolban oldunk és az oldathoz addig adunk sósa- 55 vas-észtert, amíg az gyengén savas lesz. A várt tennék hidroklorátja válik ki nagy feleslegü vízmentes éter kíséretében. A kapott anyagot leszívatjuk, éterrel átmossuk és 115°C hőmérsékleten 0,799 x 102 Pa nyomáson szárítjuk. Ily módon 8,7 g l-meti)-3-izobutil-7-(2-hidroxi-etil)-8-[2-(4- difenil-metil-piperazinil)-etil]-xantin-dihidro-kloridot nyerünk, olvadáspontja (kapilláris): 190-200 'C, kitermelés 71 % (izopropanol/éter). 5
