188352. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kábelipari termékek nagytérhálósítási fokú és megbízhatóságú extrudált bevonatának előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás kábelipari termékek nagy térhálósitási fokú extrudált bevonatának me­­tilén és/vagy metenil csoportokat tartalmazó ter­mészetes vagy mesterséges polimerből, valamint hőhatásra paramágneses gyököket szolgáltató tér­­hálósító szerből és más, földolgozási és/vagy üze­meltetési segédanyagból álló kompozícióból való előállítására. A térhálósított polimerek alkalmazása egyre bő­vül. Különösképpen érvényes ez a polietilén eseté­re. A térhálósított polietilén egyik legjelentősebb alkalmazója a kábelipar és várhatóan ez a fölhasz­­nálási terület még szélesedni fog. A térhálósított polietilén bevonatú kábelipari termékek üzemi jó­tulajdonságait, különösképpen a térhálósított poli ­etilén kábelszigetelés más megoldásokkal szembeni előnyeit már széles körben ismertették, ezért ennek itteni tárgyalása mellőzhető. [Blechschmidt, H. H - Wanser, G: „Erfahrungen mit neueren Kabeliso­lierstoffen” VWEW-Frankfurt-M. (1980)] Ugyan­csak ismeretesek azok a tények, amelyekkel a térhá­lósított polietilén anyagszerkezeti sajátosságai jelle­mezhetők, valamint számos megoldás is ismert a polietilén kábelipari térhálósításának gyakorlati megvalósítására. [Voigt, H. U: „Über das Vernet­zen von Polyolefinen”, Kautschuk, Gummi, Kunststoffe 34 (1981) No. 3. 197-206.] A találmá­nyunk ismertetéséhez szükséges körben maradva, a továbbiakban csak a kábelipar szempontjából legjelentősebb és a jelenlegi színvonalat képviselő olyan megoldásokat ismertetjük, amelyek a köztu­­- dalban a kábelipari térhálósítás meghatározás alá esnek. A ma már klasszikusnak számító kábelipari tér­hálósítás, közismerten vulkanizálás, nyomás alatti vízgőzben történik. Ennél a megoldásnál a vízgőz a hőátadó és nyomásközvetítő közeg. Amint isme­retes, a polietilén kábelszigetelés térhálósitásánál olyan nyomást kell alkalmazni, hogy az általában peroxid típusú térhálósító adalékszer hőbomlással járó működésekor képződő bomlástermékek ne okozhassanak üregeket, gázzárványokat a szigete­lőrétegben, mivel azok jelenléte a kábel villamos szigetelési tulajdonságait, megbízhatóságát ismert módon rontaná. Bár a vízgőzös vulkanizálást még ma is alkalmazzák a kábeliparban, a vonatkozó szakirodalomban bőségesen tárgyalt hátrányai mi­att, [Ashcraft, A. C: „Water Treeing in Polymeric Dielectrics”, Kabelitems No. 152. Union Carbide Corp. (1979)] mégis, egyre inkább fejlettebb megol­dásoknak adja át helyét. A vizgőzös vulkanizál­nak legfőbb hátránya a víznek, mint fizikai-kémiai értelemben vett anyagnak a jelenléte mind a vulka­­nizálási műveletnél, mind az azt követő vízfürdős hűtés folyamán. A víz ugyanis aránylag jól és szá­mottevő, legalábbis a villamos üzemi tulajdonsá­gok szempontjából jelentős mennyiségben bedif­­fundál a forró polietilénbe, majd a lehűlés és nyo­máscsökkenés után, az egyensúlyi koncentráció csökkenésével a fölös víztartalom zárványokat ké­pez és így rontja a kábelszigetelés villamos megbíz­hatóságát. Ezért az eddigi egyik legfejlettebb meg­oldásnál kiküszöbölték a víz jelenlétét mind a vul­kanizálás, mind a hűtés műveletéből. Ez az úgyne­vezett teljesen száraz vulkanizálási és hűtési eljárás ; 1352 az extruderből kilépő extrudátum további, alak­­rögzítő kezelésére nyomás alatti nitrogéngázzal működő vulkanizáló és hűtő rendszert alkalmaz. [Craft, D: „The Nokia Completely Dry Curing and 5 Coo]ing System”, Soc. Plast. Eng. Regional Tech­nical Conference, Oak Brook, III. June 19-20. (1979) 1—11.] Ez az eddig legfejlettebb, tehát telje­sen száraz eljárás is több változatban ismert. A gyakorlatban eddig legelterjedtebb változatánál 10 a vulkanizálás hőszükségletét sugárzó fűtéssel biz­tosítják. Az egyik ilyen megoldásnál maga a vulka­nizáló cső van fűtőellenállásként kapcsolva. Ez a megoldás azonban igen energiaigényes, ezért alkal­mazása inkább csak a nagyobb feszültségszintekre 15 szánt, igényesebb kábelipari gyártmányok esetében indokolt. Ezt a hátrányt kívánja kiküszöbölni pél­dául az a megoldás, amelynél a megfelelő mértékig polárosnak megválasztott térhálósítószert alkal­mazzák az egyébként meglehetősen apoláros kom- 20 pozícióban és a térhálósítószer dielektromos fűtésé­vel hajtják végre a hőközlést. (DE-OS 26 11 347 és 28 03 252 nyilvánosságrahozatali iratok). Bár ennél a megoldásnál kétségtelenül kisebb tömegeket és anyaghányadot kell felfűteni és ilymódon számot- 25 tevő energiamegtakaritás mutatható ki, de a di­elektromos fűtés ipari alkalmazása még korlátozott és ezért ez a megoldás még nem számíthat általános elteijedésre. Amint láttuk tehát, a teljesen száraz eljárás kétségtelen haladást jelentett a korábbi, gő- 30 zös vulkanizálást és vizes hűtést alkalmazó eljárá­sokhoz képest, hiszen éppen a késztermék, vagyis a kábel megbízhatóságát veszélyeztető egyik leg­döntőbb tényezőnek, a víznek kiküszöbölését jelen­tette, de azért ennél az elvnél és megoldásnál is 35 mutatkoznak hátrányok. Ugyanis a térhálósítás minél hatásosabb megvalósításához, valamint a termelékenység kellő szinten tartása érdekében, a vulkanizátumot egészen hőbomlási határhőmér­sékletét megközelítő hőmérsékletre kell fölhevíteni. 40 Igaz ugyan, hogy mindez a közömbös nitrogén atmoszférában történik, de azért nem véletlen, hogy az ilyen eljárások elteijesztésében érdekelt kutatóhelyek kísérletekkel, mérésekkel kívánták bi­zonyítani, hogy az alappolimer ezen hőmérsékletig 45 hátrányok nélkül hevíthető. [Davidson, D. L: „Thermal Stability of Wire and Cable Compounds in the Dry Nitrogen Gas-Curing Process”, Kabel­­items, No. 154. Union Carbide Corp. (1979)] Erre a gyors és pusztán a térhálósitási reakcióhoz nem föltétlenül szükséges mértékű fölhevitésre ugyanis azért van szükség ezeknél az eljárásoknál, mivel csak igy valósítható meg elviselhető hosszúságú gyártósorral, illetve kellő termelékenységgel az ilyen eljárás. Ugyancsak a térhálósitási reakció hőszükségletét kívánta előnyösebben biztosítani a DE 20 59 496 szabadalmi iratban ismertetett megoldás, azáltal, hogy az áramló ömledéket egy forgó tüske körül vezették a szerszámba és ilymódon az ömledékben keletkező belső nyíróhatással melegítették föl még­­jobban az anyagot a térhálósitási hőmérsékletre. Hátránya e megoldásnak azonban az, hogy pusz­tán az áramlási keresztmetszetben egyenlőtlenül megoszló nyíróhatással való, tehát minden további műszaki intézkedés nélküli ilyen melegítés igen ké-2

Next

/
Thumbnails
Contents