188299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás veratrol- és veratrol származékok előállítására

1 188 299 2 kell a gázalakú metilezőszer és az oldat formájában jelenlévő kiindulási anyag alapos keveredéséről. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy fázisátvivő katali­zátorok, illetve a metilezőszer oldódását elősegítő segédoldószerek felhasználásával a reakció lezajlá­sát jelentősen meggyorsíthatjuk. Veratrol és verat­­rol-származékok előállításánál fázistranszfer kata­lizátorok és segédoldószerek felhasználását eddig még nem ismertették; más jellegű kétfázisú reakci­ók, például a pirokatechinből és metilén-bromidból kiinduló 1,3-benzodioxol-gyártás esetén azonban már alkalmaztak ilyen intézkedéseket a reakcióse­besség fokozására [Tetrahedron 30, 1379 (1974); Tetrahedron Letters 3489 (1975) és 3361 (1976)]. A reakcióban fázisátvivő katalizátorokként kva­­terner ammónium-vegyületeket használhatunk fel. A reagensként felhasznált metilezőszer ugyanis lé­nyegesen jobban oldódik a kétfázisú reakcióelegy szerves fázisában [amely az (I) általános képletű végtermékből áll], mint a (II) általános képletű kiindulási anyagot tartalmazó vizes fázisban, a ki­indulási anyag viszont a szerves fázisban csak nehe­zen oldódik. A fázisátvivő katalizátorok szerepe az, hogy a (II) általános képletű kiindulási anyagot a szerves fázisban oldhatóvá teszik, így nagymérték­ben elősegítik a reagensek érintkezését és ezáltal gyorsítják a reakciót. Kvaterner ammóniumvegyületekként például tetrametil-ammónium-halogenideket, benzil-trime­­til-ammónium-halogenideket, cetil-trimetil-ammó­­nium-halogenideket, a megfelelő ammónium­­-hidroxidokat és hasonló vegyieteket használha­tunk fel. Amennyiben kvaterner ammónium­vegyületekként ammónium-hidroxidokat alkalma­zunk, ezek a bázis szerepét is betölthetik. A kvater­ner ammónium-vegyületeket a reakcióelegyben is előállíthatjuk önmagában ismert módon, ammónia vagy valamely amin és a felhasznált metilezőszer (metil-klorid és/vagy metil-bromid) reakciójával. A kvaterner ammónium-vegyületek mennyisége nem döntő jelentőségű tényező. Amennyiben bázis­ként kizárólag kvaterner ammónium-hidroxidokat használunk fel, ezeket a vegyületeket természetesén a korábban közölt mennyiségi arányokban (sztö­­chiometrikus vagy azt legföljebb 25 egyenérték%­­kal meghaladó mennyiségben) kell a reakcióelegy­­hez adnunk. Egyéb esetekben a kvaterner ammóni­um-vegyületeket általában a (II) általános képletű kiindulási anyagra vonatkoztatva 0,1-5 mól% mennyiségben használjuk fel; a fázisátvivő katali­zátor mennyiségének felső határát lényegében csak gazdaságossági tényezők szabják meg. Kívánt esetben a reakcióelegyhez a metilezőszer oldódását elősegítő segédoldószereket is adhatunk. Segédoldószerekként a reakcióval szemben közöm­bös, a felhasznált metilezőszert jól oldó szerves folyadékokat, például alifás vagy aromás szénhid­rogéneket használhatunk fel. A segédoldószer mennyisége általában a vizes reakcióelegy térfoga­tára vonatkoztatva 10-1000 térfogat% lehet; a se­gédoldószer mennyiségének felső határát elsősor­ban gazdaágossági és feldolgozástechnikai ténye­zők szabják meg. A találmány szerinti eljárást kivitelezhetjük sza­kaszosan, oly módon, hogy egy gáz-folyadék érint­­keztetésre alkalmas készülékbe bemérjük a (II) ál­talános képletű kiindulási anyagot, a vizet és a bázist, és 60-100 C°-on, 1-6 bar nyomáson metil­­-kloridot és/vagy metil-bromidot, illetve e vegyüle­­te(ke)t tartalmazó gázt vezetünk a reaktorba a rea­gálásnak megfelelő sebességgel. Eljárhatunk úgy is, hogy a bázist a metilezőszer bevezetésével egyidejű­leg, folyamatosan adagoljuk a reakcióelegybe. A reakciót úgy is végrehajthatjuk, hogy több (cél­szerűen 3-6) reaktort kapcsolunk úgynevezett kaszkádba, és célszerűen a reaktorsorozat egyik végén adagoljuk be a metilezőszert, a másik végén pedig a (II) általános képletű kiindulási anyagot, a vizet és a bázist tartalmazó elegyet; azaz a reagense­ket ellenáramban éríntkeztetjük egymással. A re­akciót továbbá töltött vagy tányéros oszlop(ok)­­ban, valamint bármilyen egyéb, gáz és folyadék érimkeztetésére alkalmas készülékben megvalósít­hatjuk. A találmány szerinti eljárás során kapott reak­­cióelegyet önmagában ismert módon dolgozzuk fel, és a végterméket ismert módszerekkel (például ext­­rakcióval, vízgőzdesztillációval, a fázisok elválasz­tásával, pH-állítással, kristályosítással, desztilláci­­óval vagy e műveletek kombinációjával) különít­hetjük el. A találmány szerinti eljárással 90-95%-os terme­léssel állíthatunk elő tiszta (I) általános képletű vegyületeket. Az eljárás rövid reakcióidővel egysze­rűen kivitelezhető. Az alkalmazott viszonylag ala­csony reakcióhőmérséklet és a reakció exoterm jel­lege következtében a hőenergia-igény minimális. A. találmány szerinti eljárást az oltalmi kör kor­látozása nélkül az alábbi példákban részletesen is­mertetjük. 1. példa 3 literes saválló acél autoklávba 2 liter vizet, 400 g nátrium-hidroxidot és 550 g pirokatechint mérünk. 70-80 C° között atmoszferikus nyomáson a reaktorba mintegy 10 mól metil-klorid gázt veze­tünk olyan sebességgel, ahogy a reakcióban elrea­gál Ezután a kétfázisú reakcióelegyben 100 g nátri­um-hidroxidot oldunk fel, majd az elegyet vízgőz­desztilláljuk. Tiszta veratrolt kapunk alsó fázis­ként. A reakcióelegy megsavanyítása és vízgőzdesz­­tillálása után kis mennyiségű gvajakolt kapunk, amit a reakcióba visszavezethetünk. így 92%-os hozammal kapunk tiszta veratrolt. A termék gáz­kromatográfiás vizsgálat szei-int 99%-osnál tisz­tább. 2. példa Az 1. példában közöltek szerint járunk el. de a reakciót 4 bar túlnyomáson és 100 C°-on hajtjuk végre. A reakcióelegy feldolgozása után 950„-os kitermeléssel kapunk veratrolt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents