188280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofuroxán előállítására

1 188 280 2 Találmányunk benzofuroxán új és javított előál­lítására vonatkozik. Ismeretes, hogy az (I) képletű benzofuroxán (2,1,3-benzoxadiazol-1 -oxid; benzofurazán-1 -oxid; a továbbiakban benzofuroxán) értékes gyógyszer­ipari és vegyipari közbenső tennék, mely különö­sen kinoxalin-l,4-dioxidok - többek között a car­­badox nevű súlyhozamnövelő adalékanyag [metil­­(2-kinoxalinil-metilén)-karbazát-N1,N4-dioxid] - előállítására alkalmazható. Az (I) képletű benzofuroxán előállítására az .irodalomból több eljárás ismeretes. A legáltalánosabban használt módszer szerint a benzofuroxánt a (II) képletű o­­nitro-anilin nátrium-hipokloritos oxidációjával ál­lítják elő. Az Org. Synth. Coll. Vol. 4, 76 (1963) közlemény szerint o-nitro-anilin kálium-hidroxidos etanolos oldatához 0 °C-on 19%-os nátrium-hipo­­klorit-oldatot adagolnak. Etanolos átkristályosítás után 80-82%-os kitermeléssel 72-73 °C olvadás­pontú benzofuroxánt nyernek. A közleményben hangsúlyozzák az alacsony - 10 *C alatti - hőmér­sékletjelentőségét és rámutatnak arra, hogy maga­sabb hőmérsékleten kátrányképződés lép fel. A 177 982 1. sz. magyar szabadalmi leírás értelmé­ben a reakciót 0-15 'C-on oly módon végzik el, hogy a o-nitro-anilin metanolos kálium-hidroxidos elegyét adagolják a nátrium-hipoklorithoz és ily módon biztosítják az oxidálószer feleslegét. Más eljárás szerint [Org. Synth. Coll. Vol. 4, 76 (1963) és J. Am. Chem. Soc. 73,2435 (1951)] benzo­furoxánt o-nitro-fenil-azid 100-150 °C-on végre­hajtott pirrolízisével 77-85%-os kitermeléssel állíta­nak elő. Az eljárás hátránya, hogy a kiindulási anyag nehezen hozzáférhető és a reakció kézben­tartása üzemi körülmények között nehezen megva­lósítható. További ismert eljárás szerint o-nitro-anilint benzolos közegben fenil-jódozó-diacetáttal reagál­talak [J. Chertt. Soc. 3122 (1954)]. Ily módon mel­léktermékként 2,2’-dinitro-azobenzollal szennye­zett benzofuroxánt kapnak. « A fentiekben tárgyalt ismert eljárásokhoz azon­ban több hátrány fűződik. A reakciósebesség az adagolások elején illetve a reakció kezdetén igen nagy, a reakció robbanásszerűen megindul, ezért az előírt hőmérséklet üzemi méretekben nehezen biz­tosítható és az eljárások üzembiztonsági szempont­ból tűz- és robbanásveszélyesek. A (II) képletű o-nitro-anilin alkoholos közegben végzett oxidáci­ója során - különösen üzemi körülmények között- igen jelentős aldehid-képződés lép fel. A lúgos alkoholos o-nitro-anilin elegynek a nát­rium-hipoklorithoz való hozzáadása vagy a fenil­­jódozó-diacetátos eljárás során az alkalmazott re­akciókörülményektől függően jelentős - 5-23%-os- mennyiségben 2,2’-dinitro-azo-benzol képződik, amelytől a benzofuroxán csak nehézkes tisztítási eljárásokkal tisztítható meg, illetve, ha a tisztítás elmarad a 2,2’-dinitro-azo-benzol a további reakci­ókban a benzofuroxánnal együtt résztvesz és a vég­termékeket - például carbadoxot - szennyezi. A vizes-alkoholos oldatokban nagy lúg- és só­koncentráció mellett alacsony hőmérsékleten vég­zett benzofuroxán előállítási eljárások esetében a reakciósebesség lassú és o-nitro-anilinnel szennye­zett termék keletkezik. A 10 °C feletti hőmérsékle­ten végzett eljárások esetében káros oxidációs mel­lékreakciók lépnek fel, barnásvörös színű, nagy­mértékben szennyezett, átkristályosításos tisztítás­ra szoruló benzofuroxán képződik. A nagytöménységű (15-19%-os) nátrium-hipo­­klorit-oldatok alkalmazásának hátránya a magas nátrium-klorid-tartalom és a nagyfokú, gyors bom­­lékonyság. A tömény alkálifém-hidroxid-oldatok alkalmazása a fellépő magas dermedéspont miatt kedvezőtlen. Találmányunk célkitűzése az ismert eljárások fentiekben részletezett hátrányainak kiküszöbölé­sével olyan eljárás kidolgozása, amely igen tiszta, melléktermékeket nem tartalmazó benzofuroxán ipari méretekben is kedvezően, magas kitermeléssel történő előállítását teszi lehetővé. Találmányunk tárgya eljárás az (I) képletű ben­zofuroxán előállítására a (II) képletű o-nitro-anilin adott esetben alkálifém-hidroxid jelenlétében törté­nő nátrium-hipokloritos oxidációja útján oly mó­don, hogy a reakciót szerves oldószermentes, vizes közegben végezzük el. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy az általunk alkalmazott módon elvégezve a reakciót, a melléktermékek képződése háttérbe szorul és köz­vetlenül nagytisztaságú benzofuroxánt kapunk, amely további tisztítást nem igényel. A (II) képletű o-nitro-anilin vizes alkoholos kö­zegben végzett nátrium-hipokloritos oxidációjának vizsgálata során azt találtuk, hogy üzemi méretek­ben erőteljes aldehid-képződési mellékreakció lép fel, feltehetően a felhasznált alkohol oxidációja kö­vetkeztében. Az alifás aldehidek sokoldalú és erő­teljes reakciókészségének ismeretében könnyen ma­gyarázható a benzofuroxán kitermelésének csökke­nése és minőségének romlása. A felhasznált alkohol mennyiségének csökkentésével a minőség javul ugyan, a reakciókészség azonban lecsökken. A J. Chem. Soc. 3122 (1954) irodalmi helyen ismertetett fenil-jódozó-diacetátos eljárás valamint a o-nitro-anilin oldatának nátrium-hipokloritba történő adagolása (177 982 1. sz. magyar szabadal­mi leírás) esetében melléktermékként az amin­­oxidáció következtében 2,2’-dinitro-azo-benzol ke­letkezik, amelytől a főtermék csak igen nehezen tisztítható meg. A 2,2’-dinitro-azo-benzol tisztítás nélkül rossz oldhatósága miatt a kinoxalin-N,N­­-dioxid-származékok szintézise során végig jelen van és vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokkal jel követhető módon a végterméket szennyezi. A reakció mechanizmusára valamint a keletkező közbenső termékek viselkedésére az o-nitro-anilin spektroszkópiás vizsgálataiból eredően fontos kö­vetkeztetéseket vontunk le. A nitrocsoport a hozzá kapcsolódó szénlánc a-helyzetű szénatomjának hidrogénatomjait statikus és dinamikus elektron­­effektusa révén aktiválja. E hidrogénatomokat bá­zisok proton formájában könnyen lehasítják és en­nek eredményeként sószerű vegyületek képződnek, amelyek - ha a nitrovegyület szénlánca nem túl hosszú - vízben oldódnak. A (II) képletű o-nitro­­-anilin NMR és UV spektroszkópiában mutatott viselkedése a nitrocsoport mezomer-szerkezetének tulajdonítható. Az oldat sárga színe és a 400 nm 5. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents