188270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2-dihalogén-6-halogén-6-(1-halogén-izobutil-ciklohexanon) vegyületek előállítására
1 188 270 2 gén-bromid vagy foszforsav, szerves sav, pl. ha> gyasav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, továbbá fémsók, pl. magnézium-oxid vagy vas-klorii. Á katalizátort általában az l,2-dihidroxi-3- -izobutenil-benzol móljára számított 0,001-10, előnyösen 0,01-0,1 mólarányban alkalmazzuk. A gyűrűzáró reakcióhoz nem szükséges oldószír alkalmazása; ha mégis alkalmazunk oldószert, az célszerűen legyen a reakcióra nézve semleges oldószer. Ilyen inert oldószer lehet pl. xilol, toluol, víz, ecetsav vagy etilénglikol-monometil-éter. Az oldószer mennyisége előnyösen 0,1-100 ml az 1,2—dihidroxi-3-izobutenil-benzol 1 grammjára számítva. A forralási hőmérséklet általában 50-200 °C, előnyösen 80-150 °C közötti, a reakcióidő általában 0,1-20 óra közötti. A reakció lezajlása után az (V) képletü BFL-t a reakcióelegyből szokásos tisztítási és elkülönítési műveletekkel, pl. extrahálás, bepárlás stb. alkalmizásával nyerhetjük ki. 2. út: A halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexinont karbonsavas oldószerben forraljuk karbonsav sójának jelenlétében, egyidejűleg előidézve a dehi.irogénezést, dehalogénezést, hidrolízist és gyűrűzárást; így BFL keletkezik. Karbonsavas oldószerként alkalmazható előnyösen hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav, izovajsav vagy valériánsav. Előnyösen rövid szénláncú, (1-4 szénatomos) alifás karbonsavat alkalmazunk, különösen előnyös oldószer az ecetsav. Karbonsav sójaként a felsorolt karbonsavak fémsóit célszerű alkalmazni, különösen előnyösek az alkálifémsók, illetve alkláliföldfémsók. Közüli'k is előnyben részesítendő az alifás 1-4 szénatomos karbonsavak valamelyikének a sója. Leginkább az ecetsav valamely alkálifémsójának alkalmazása célszerű. A karbonsav sóját általában olyan menynyiségben alkalmazzuk, hogy a halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexanon kiindulási anyag móljá) a számítva a só karbonsavcsoportjának aránya 2-1 ), előnyösen 3-5 mól legyen. A 2. szintézisút során a karbonsav sóját és a halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexanon kiindulási anyagot a karbonsavas oldószerbe töltjük es az elegyet 100-250 °C, előnyösen 150-200 °C köze tti hőmérsékleten forraljuk, eközben képződik a BFL céltermék. A reakcióidő általában néhány óra és néhányszor tíz óra közötti. A reakció lezajláía uttán a reakcióelegyből a BFL célterméket szokásos elkülönítési és tisztítási műveletekkel, pl. extrahálás vagy bepárlás alkalmazásával nyerhetjük ki. Feltételezzük, hogy a 2. szintézisút során képződő BFL egy része karbonsavészter alakjában van jele n a reakcióelegyben. Ezért célszerű az észtert hidrolízissel kezelni, ásványi savat és vizet adva a reakcioelegyhez mielőtt elvégeznénk a BFL elkülönítését. 3. út: A halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexanont dehidrogénező-dehalogénező reagens jelenlétében forraljuk, ennek során a gyűrűzáró reakciót is előidézve, így kapunk (VIII) képletü 2,2-dimetil-2,3-dil)idro-7-halogén-benzofuránt. Ezzel lítium, fiátriuth és magnézium közül legalább az egyik fémet reagáltatjuk és a kapott fémvegyületet oxidáljuk, majd hidrolizáljuk, így kapjuk meg a BFL célterméket. Dehidrogénező-dehalogénező reagensként alkalmazható tercier amin, pl. piridin, pikolin, kollidin, kinolin, trietil-amin vagy dimetil-anilin, kvatemer ammóniumsó, pl. tetraetil-ammónium-klorid vagy benzil-trimetil-ammónium-klorid, valamely szerves foszfin, pl. trifenil-föszfin vagy tributil-foszfin, szerves foszfin-oxid, pl. trifenil-foszfin-oxid vagy tributil-foszfin-oxid, továbbá amid, pl. DMF, N-metilacetanilid vagy N,N-dimetil-benzamid. Előnyösen alkalmazható ezek közül a szerves foszfin, pl. trifenil-foszfin vagy heterociklusos tercier amin, pl. piridin. A dehidrogénező-dehalogénező reagenst általában a halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexanon kiindulási anyag móljára számított 0,001-100, előnyösen 0,1-10 mólarányban alkalmazzuk. A forralási hőmérséklet általában 50-250 °C, előnyösen 150-200 °C közötti, a reakcióidő általában 0,1-10 óra közötti. A reakcióban oldószerként alkalmazható xilol, trimetil-benzol, tetrametil-benzol, propil-benzol, butil-benzol, etilénglikol vagy etilénglikol-monometil-éter. A reakció végbemegy oldószer alkalmazása nélkül is, miközben hidrogén-halogenid keletkezik. A reakció lezajlása után a reakcióelegyet vízzel mossuk, így eltávolítva a hidrogén-halogénidet, majd bepároljuk, így nyerjük a (VIII) képletü 2,2-dimetil-2,3-dihidro-7-halogén-benzofuránt. A (VIII) képletü reakciótermék reagáltatása fémmel úgy végezhető, hogy először feloldjuk a (VIII) képletü 7-halogén-benzofuránt alkalmas oldószerben, amely lehet éter, pl. tetrahidrofurán (THF), dioxán, etilénglikol-dimetil-éter vagy szénhidrogén, pl. hexán, benzol vagy toluol, majd hozzáadjuk a fémet, a (VIII) képletü 7-halogén-benzofurán móljára számított 0,1-2,5, előnyösen 0,2-1,2 mólnyi mennyiségben és keverjük az elegyet. Már említettük, hogy a fémreagens lehet lítium, nátrium vagy magnézium; előnyös lítium vagy magnézium alkalmazása. A magnéziumot előnyösen finom porként adjuk a reakcióelegyhez, a port úgy kapjuk, hogy magnézium-halogenidet fémkáliummal redukálunk. A reakció hőmérséklet általában -20 és 200 °C, előnyösen 0-150 °C közötti, a reakcióidő tartamát az határozza meg, mennyi idő alatt oldódik az elegyhez adott fém, általában a reakcióidő 0,1-10 óra közötti. Ha pedig fémkén t magnéziumot alkalmazunk, a reakciót gyorsító szert, akcelerátort adhatunk a reakcióelegyhez, amely lehet pl. halogénatom, alkil-halogenid vagy alkálifém-halogenid. Különösen jód, bróm, nátrium-jodid, nátrium-bromid, 1,2- -dibróm-etán, etil-bromid vagy metil-jodid alkalmazása előnyös. Az ilyen akcelerátort a 2,2-dimetil-2,3-dihidro-7-halogén-benzofurán móljára számított 0,001-0,1, előnyösen 0,005-0,05 mólarányban alkalmazzuk. A 7-halogén-ben2:ofurán és a fém közötti reakciói feltételezett folyamatát mutatja a C folyamatábra, amelyben X jelentése halogénatom, M jelentése fématom és n jeletn ése 0 vagy 1. A 7-halogén-benzofurán és fém közötti reakció folytán kapott oldatot ezután oxidáló reagens alkalmazásával oxidáljuk. Ehhez oxigén gázt vagy peroxidot, pl. benzoil-peroxidot vagy t-butil-pero-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
