188270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2-dihalogén-6-halogén-6-(1-halogén-izobutil-ciklohexanon) vegyületek előállítására

1 188 270 2 gén-bromid vagy foszforsav, szerves sav, pl. ha> gyasav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, továb­bá fémsók, pl. magnézium-oxid vagy vas-klorii. Á katalizátort általában az l,2-dihidroxi-3- -izobutenil-benzol móljára számított 0,001-10, elő­nyösen 0,01-0,1 mólarányban alkalmazzuk. A gyűrűzáró reakcióhoz nem szükséges oldószír alkalmazása; ha mégis alkalmazunk oldószert, az célszerűen legyen a reakcióra nézve semleges oldó­szer. Ilyen inert oldószer lehet pl. xilol, toluol, víz, ecetsav vagy etilénglikol-monometil-éter. Az oldó­szer mennyisége előnyösen 0,1-100 ml az 1,2—dihid­­roxi-3-izobutenil-benzol 1 grammjára számítva. A forralási hőmérséklet általában 50-200 °C, előnyösen 80-150 °C közötti, a reakcióidő általá­ban 0,1-20 óra közötti. A reakció lezajlása után az (V) képletü BFL-t a reakcióelegyből szokásos tisztítási és elkülönítési műveletekkel, pl. extrahálás, bepárlás stb. alkalmi­­zásával nyerhetjük ki. 2. út: A halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexi­­nont karbonsavas oldószerben forraljuk karbonsav sójának jelenlétében, egyidejűleg előidézve a dehi.i­­rogénezést, dehalogénezést, hidrolízist és gyűrűzá­rást; így BFL keletkezik. Karbonsavas oldószerként alkalmazható elő­nyösen hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav, izovajsav vagy valériánsav. Előnyösen rövid szén­láncú, (1-4 szénatomos) alifás karbonsavat alkal­mazunk, különösen előnyös oldószer az ecetsav. Karbonsav sójaként a felsorolt karbonsavak fémsóit célszerű alkalmazni, különösen előnyösek az alkálifémsók, illetve alkláliföldfémsók. Közüli'k is előnyben részesítendő az alifás 1-4 szénatomos karbonsavak valamelyikének a sója. Leginkább az ecetsav valamely alkálifémsójának alkalmazása célszerű. A karbonsav sóját általában olyan meny­­nyiségben alkalmazzuk, hogy a halogén-szubsztitu­ált izobutil-ciklohexanon kiindulási anyag móljá) a számítva a só karbonsavcsoportjának aránya 2-1 ), előnyösen 3-5 mól legyen. A 2. szintézisút során a karbonsav sóját és a halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexanon kiin­dulási anyagot a karbonsavas oldószerbe töltjük es az elegyet 100-250 °C, előnyösen 150-200 °C köze t­­ti hőmérsékleten forraljuk, eközben képződik a BFL céltermék. A reakcióidő általában néhány óra és néhányszor tíz óra közötti. A reakció lezajláía uttán a reakcióelegyből a BFL célterméket szoká­sos elkülönítési és tisztítási műveletekkel, pl. extra­hálás vagy bepárlás alkalmazásával nyerhetjük ki. Feltételezzük, hogy a 2. szintézisút során képződő BFL egy része karbonsavészter alakjában van jele n a reakcióelegyben. Ezért célszerű az észtert hidrolí­zissel kezelni, ásványi savat és vizet adva a reakcio­­elegyhez mielőtt elvégeznénk a BFL elkülönítését. 3. út: A halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexa­­nont dehidrogénező-dehalogénező reagens jelenlé­tében forraljuk, ennek során a gyűrűzáró reakciót is előidézve, így kapunk (VIII) képletü 2,2-dimetil­­-2,3-dil)idro-7-halogén-benzofuránt. Ezzel lítium, fiátriuth és magnézium közül legalább az egyik fémet reagáltatjuk és a kapott fémvegyületet oxi­dáljuk, majd hidrolizáljuk, így kapjuk meg a BFL célterméket. Dehidrogénező-dehalogénező reagensként alkal­mazható tercier amin, pl. piridin, pikolin, kollidin, kinolin, trietil-amin vagy dimetil-anilin, kvatemer ammóniumsó, pl. tetraetil-ammónium-klorid vagy benzil-trimetil-ammónium-klorid, valamely szerves foszfin, pl. trifenil-föszfin vagy tributil-foszfin, szer­ves foszfin-oxid, pl. trifenil-foszfin-oxid vagy tribu­­til-foszfin-oxid, továbbá amid, pl. DMF, N-metil­­acetanilid vagy N,N-dimetil-benzamid. Előnyösen alkalmazható ezek közül a szerves foszfin, pl. trife­­nil-foszfin vagy heterociklusos tercier amin, pl. piri­din. A dehidrogénező-dehalogénező reagenst álta­lában a halogén-szubsztituált izobutil-ciklohexa­non kiindulási anyag móljára számított 0,001-100, előnyösen 0,1-10 mólarányban alkalmazzuk. A forralási hőmérséklet általában 50-250 °C, előnyösen 150-200 °C közötti, a reakcióidő általá­ban 0,1-10 óra közötti. A reakcióban oldószerként alkalmazható xilol, trimetil-benzol, tetrametil­­-benzol, propil-benzol, butil-benzol, etilénglikol vagy etilénglikol-monometil-éter. A reakció végbe­megy oldószer alkalmazása nélkül is, miközben hidrogén-halogenid keletkezik. A reakció lezajlása után a reakcióelegyet vízzel mossuk, így eltávolítva a hidrogén-halogénidet, majd bepároljuk, így nyer­jük a (VIII) képletü 2,2-dimetil-2,3-dihidro-7-halo­­gén-benzofuránt. A (VIII) képletü reakciótermék reagáltatása fémmel úgy végezhető, hogy először feloldjuk a (VIII) képletü 7-halogén-benzofuránt alkalmas ol­dószerben, amely lehet éter, pl. tetrahidrofurán (THF), dioxán, etilénglikol-dimetil-éter vagy szén­­hidrogén, pl. hexán, benzol vagy toluol, majd hoz­záadjuk a fémet, a (VIII) képletü 7-halogén-benzo­­furán móljára számított 0,1-2,5, előnyösen 0,2-1,2 mólnyi mennyiségben és keverjük az elegyet. Már említettük, hogy a fémreagens lehet lítium, nátrium vagy magnézium; előnyös lítium vagy magnézium alkalmazása. A magnéziumot előnyö­sen finom porként adjuk a reakcióelegyhez, a port úgy kapjuk, hogy magnézium-halogenidet fémkáli­ummal redukálunk. A reakció hőmérséklet általában -20 és 200 °C, előnyösen 0-150 °C közötti, a reakcióidő tartamát az határozza meg, mennyi idő alatt oldódik az elegyhez adott fém, általában a reakcióidő 0,1-10 óra közötti. Ha pedig fémkén t magnéziumot alkalmazunk, a reakciót gyorsító szert, akcelerátort adhatunk a reakcióelegyhez, amely lehet pl. halogénatom, al­­kil-halogenid vagy alkálifém-halogenid. Különö­sen jód, bróm, nátrium-jodid, nátrium-bromid, 1,2- -dibróm-etán, etil-bromid vagy metil-jodid alkal­mazása előnyös. Az ilyen akcelerátort a 2,2-dime­­til-2,3-dihidro-7-halogén-benzofurán móljára szá­mított 0,001-0,1, előnyösen 0,005-0,05 mólarány­ban alkalmazzuk. A 7-halogén-ben2:ofurán és a fém közötti reakciói feltételezett folyamatát mutatja a C folyamatábra, amelyben X jelentése halogénatom, M jelentése fématom és n jeletn ése 0 vagy 1. A 7-halogén-benzofurán és fém közötti reakció folytán kapott oldatot ezután oxidáló reagens al­kalmazásával oxidáljuk. Ehhez oxigén gázt vagy peroxidot, pl. benzoil-peroxidot vagy t-butil-pero-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents