188223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsavanhidridek előállítására

1 188 223 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képle­­lü karbonsavanhidridek előállítására; a műveletet a megfelelő karbonsav-dimetil-szilil-észteréből ki­indulva végezzük el. Az (I) általános képletben R és R’ jelentése azo­nos vagy eltérő, 1-8 szénatomos alkil-, 3-6 szénato­mos cikloalkil-, adott esetben halogénatommal mo­no- vagy diszubsztituált fenilcsoport, 1-4 szénato­mos alkoxi- vagy nitrocsoporttal monoszubsztitu­­ált fenil- vagy furilcsoport. A karbonsavanhidridek előállítására sok megol­dás ismert [Houben-Weyl : Methoden der Organi­schen Chemie, 4. kiadás, VIII. kötet 476-480 (1952)]. Nem volt azonban eddig olyan megoldás ismert, ahol a karbonsavak trimetil-szilil-észterét közvetlenül a megfelelő anhidriddé tudták volna átalakítani. Az (I) általános képletű karbonsavanhidrideket nagy hozammal és kedvező tisztasággal állíthatjuk elő, ha a (II) általános képletű karbonsav-trimetil­­szilil-észtert - a képletben R jelentése a fenti, (III) általános képletű karbonsavhalogeniddel - a képlet­ben R’ jelentése a fenti és X jelentése halogénatom - adott esetben katalizátorként Lewis sav jelenlété­ben, továbbá adott esetben hígítószer jelenlétében, 20-250 °C hőmérsékleten reagáltatunk, majd az eljárás során keletkező trimetil-szilil-halogenidet, így a trimetil-szilil-kloridot a képződésével egyide­jűleg a reakcióelegyből ledesztilláljuk. A művelet során egyidejűleg ekvivalens mennyi­ségű (IV) általános képletű trimetil-szilil-halogenid keletkezik, a (IV) általános képletben X jelentése halogénatom. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű karbonsavanhidridek a talál­mány szerinti megoldás segítségével nagy tisztaság­gal és hozammal állíthatók elő. A technika állása alapján nem volt várható, hogy ez a reakció egyál­talán végbemenjen, minthogy a trimetil-szilil-klori­­dok karbonsavanhidridekkel - a találmány szerinti reakció fordítottja - a megfelelő karbonsav - trime­­til-szilil-észterek és karbonsav-kloridok képződése közepette reagálnak, (vgl. Organosilicon Com­pounds I, 62 (1965)). A találmány szerinti eljárás számos előnnyel ren­delkezik. A megoldás nem korlátozódik kisszámú meghatározott vegyületre, hanem széles körben al­kalmazható ; továbbá a műveletet egy lépésben vé­gezhetjük el. A találmány szerinti eljárással a kar­bonsavanhidrideket gyakorlatilag kvantitatív ho­zammal, nagy tisztaságban kapjuk. A kapott anyag mentes minden zavaró, vagy a környezetre káros mellékterméktől. További döntő előny, hogy a ka­pott anyag feldolgozása nem jelent nehézséget. A kapott reakcióelegyet egyszerű desztillációval vagy átkristályosítással dolgozzuk fel. A reakció során képződött trimetil-szilil-halogenideket min­den esetben desztillációval távolítjuk el. Előnyös megoldás az, ha a reakció során keletkezett trime­til-szilil-halogenidet képződésükkel egyidejűleg a reakcióelegyből folyamatosan ledesztilláljuk. Abban az esetben, ha kiindulási anyagként ben­­zoesav-trimetil-szilil-észtert és benzoil-kloridot használunk, a reakció menetét az A reakció vázlat­tal szemléltethetjük. A kiindulási anyagként használt karbonsav­­trimetil-szilil-észtereket a (II) általános képlettel a karbonsav-halogenideket a (III) általános képlettel jellemezhetjük. E vegyületek ismertek vagy ismert módon állíthatók elő. (Organosilicon Compounds, I, 6. (1965); Organikum, 1967, 409). A képletben R és R’ jelentése célszerűen egyenes vagy elágazó 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos cikloalkilcsoport, halogénnel, alkoxi­­vagy nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoport vagy furilcsoport. A (II) általános képletű karbonsav-trimetil-szilil­­észterek közül az alábbiakat említjük meg: ecet­­savtrímetil-szilil-észter, propionsav-trimetil-szilil­­észter, vajsav-trimetil-szilil-észter, pivalinsav­­trimetil-szilil-észter, hexánkarbonsav-trimetil-szilil­­észter, ciklopropánkairbonsav-trimetil-szilil­­észter, ciklobután-karbonsav-trimetil-szilil-észter, ciklopentán-karbonsav-trimetil-szilil-észter, ciklo­­hexán-karbonsav-trimetil-szilil-észter, benzoesav­­trimetil-szilil-észter, klór-benzoesav-trimetil-szilil­­észter, diklór-benzoesav-trimetil-szilil-észter. Különösen előnyös a benzoesav-trimetil-szilil­­észter és a pivalinsav-trimetil-szilil-észter. A (III) általános képletű karbonsavhalogenidek közül célszerűen az alábbiakat említjük meg: Acetil-klorid, acetil-bromid, propionil-klorid, propionil-bromid, vajsav-Iclorid, pivaloil-klorid, hexánkarbonsav-klorid, ciklopropánkarbonsav­­klorid, ciklobutánkarbonsav-klorid, ciklopentán­­karbonsav-klorid, ciklohexánkarbonsav-klorid, benzoil-klorid, benzoil-fluo rid, klór-benzoil-klorid, diklór-benzoil-klorid, (trifluor-metil)-benzoil­­klorid. Különösen előnyösek a benzoil-klorid és pivaloil-klorid. A karbonsavhalogenidek közül célszerűen fluori­­dokat és különösen előnyös esetben kloridokat használunk. A találmány szerinti eljárásnál hígítószerként bármely közömbös szerves oldószer alkalmazható, amely sem a (III) általános képletű karbonsavhalo­­genidekkel, sem a (II) általános képletű karbonsav­­trimetil-szilil-észterekkel nem lép reakcióba. Az ol­dószerek közül megemlítjük az alábbiakat: xilol, így o-xilol, klór-benzol, o-diklór-benzol, triklór­­benzol, nitro-benzol, tetrametilén-szulfon; általá­ban a találmány szerinti átalakítást hígítószer nél­kül végezzük. A reakció hőmérsékletét szélesebb tartomány­ban változtathatjuk. Általában 20 és 250 °C, célsze­rűen 50 és 200 °C között dolgozunk. Katalitikus mennyiségű Lewis savak hozzáadá­sával az átalakítást meggyorsíthatjuk ; a megfelelő Lewis savak közül az alábbiakat említjük meg: cink-klorid, cink-cianid, réz-cianid, vas(III)­­klorid, alumínium-klorid, bór-trifluorid, bór-tri­­fluorid-éterát, trietil-ammónium-fluorid, trietil­­ammónium-fluorid, 2 HF. A reakciót követően a feldolgozást szokásos mó­don desztillációval vagy átkristályosítással hajtjuk végre. Számos további átalakítás esetében a kapott karbonsavanhidridek további tisztítása nem is szükséges. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents