188188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, kinolin-vázat tartalmazó szulfiminek és sóik előállítására
1 188 188 2 N = 6-(4-ciklohexil-szulfoximino-butoxi)karbosztiril, O = 6-[4-(N-butiril-3,4-diklôrfenil-szulfoximi-. no)-butoxi]-3,4-dihidrokarbosztiril, P = 5-[4-(N-acetil-4-klôrfenil-szulfoximino)butoxi]-3,3-dimetiI-indolin-2-on, Q = 6-[4-(N-/4-terc-butil-benzoil/-3,4-dimetoxifenil-szùlfoximino)-butoxi]-3,4-dihidrokarbosztiril és R = 6-[4-(3,4-dimetoxifenil-szulfoximino)-butoxi]-3,4-dihidrokarbosztiril. 1. PDE-gàtlàs Elv: A különböző forrásokból nyert foszfordiészterázok (PDE) cAMP-jét - így a vérlemezkékből nyerteket is - AMP-vé hidrolizáljuk. Ezt a hidrolízist koncentrációfüggően a PDE- gátlók késlehetik. Módszer: Foszfordiészterázként a humán-lemezkéknek 10000 g-vel centrifugált maradékát alkalmazzuk, amelyet vízzel fagyasztunk meg és újra felolvasztunk. •. A 0,1 mol/1 triszhidroxi-aminometán (pH 7,4), 3 mmol/1 magnéziumklorid, 1 mmol/1 AMP,lpmol/l 3H-cAMP (speciális aktivitása körülbelül 10 MBq/ pmol), PDE, valamint a vizsgálandó anyag, illetve kontroll víz 0,3 ml-nyi keverékét 15 percig 37 'C-on inkubáljuk. Az inkubációt 0,5 ml (0,266 mol/1) cinkszulfáttal és 0,5 ml báriumhidroxiddal (0,226 mol/1) állítjuk le, a csapadékot centrifugáljuk és a nem reagált 3H-cAMP feleslegben visszamaradó aktivitását határozzuk meg. Az anyag adatainak a kontroll adatokkal történő összehasonlításából a mindenkori anyag 50%-os gátlóhatás koncentrációját számítjuk ki: Anyag ICS0(pmol/l) A 45 B 2,0 C 1,2 D 0,84 E 0,84 F 0,90 G 0,40 H 0,17 I 0,039 K 0,24 L 0,052 M 0,21 N 0,68 O 0,53 P 1,8 Q 3,1 R 1,6 A tumormetasztázisra gyakorolt gátlóhatást Gastpar és munkatársai szerint is [(lásd: Thrombosis Research J 277-289, 1974)] mint tumorsejtembólia gátlóhatást adjuk meg. Ennél a vizsgálandó anyagot a tumorsejtek transzplantációja előtt alkalmazzuk és a kísérleti állatok túlélési arányát, például patkányokét határozzuk meg a kontroll állatokhoz viszonyítva. 2. A vérzésidő meghosszabbodásának meghatározása Előzetes megjegyzés: Az ember, valamint a melegvérűek szervezete olyan értelmes mechanizmussal rendelkezik, amely sérülés esetén a szervezetet a vérveszteségtől megóvja. Ez a rendszer vérlemezkékből (trombocitákból) áll, amelyek ragasztóképességükkel a véredény sérülésnél azt gyorsan „eltömik” és így primer hömosztázist okoznak. Emellett a tisztán celluláris vérzéscsillapító mechanizmus mellett a testnek véralvadást előidéző rendszere van. Ebben a rendszerben kapják meg a plazmafaktorok (a fehérvérsejtek) hatásos formájukat, amelynek során végül is a cseppfolyós plazmafibrinogén a véralvadást előidéző fibrinné alakul. A primer hamosztázis rendszer, amely lényegében a trombociták által, de a véredényfal prosztaciklin-aktivitása által is, szabályozott és a véralvadást előidéző rendszer kiegészül azzal az általános céllal, hogy a testet a vérveszteségtől hatásosan védje meg. Néhány betegség esetén érintetlen véredényrendszernél is véralvadási folyamatok játszódnak le, amelyek a trombociták rögösödéséhez vezetnek. A véralvadásgátló-rendszernek kumarin vagy heparin által előidézett gyengítése ismert és könnyen mérhető az ismert véralvadási tesztek segítségével, amelyek a preparátumra hatva az időtartam meghosszabbodását idézik elő. (Plasmarecalcif.-idő, gyors-meghatározás, trombin-idő stb.). Mivel sérülés esetén az első gyors vérzéscsillapodás a trombocitáknak a véredényfalon való megtapadásával és aggregációjával történik, standardizált sérülés előidézésével a trombociták, illetve a véredényfal prosztaciklin-aktivitásának a funkcióját a vérzési idő mérése segítségével jól meghatározhatjuk. A normális vérzésidő embereknél körülbelül 1-3 perc, feltételezve azonban a funkcióképes és elegendő számú trombociták jelenlétét. Normális trombocitaszám esetén a megzavart trombocitafunkcióra is meghosszabbodott vérzésidő és/vagy a véredényfal prosztaciklin-aktivitásának a megnövekedése utal. Ezt találjuk például, néhány veleszületett trombocitafunkció-zavar esetén. Ha más oldalról a trombocitáknak a spontán csomósodási hajlamát, s ezáltal az artériás rendszer véredényeinek az elzáródását gyógyszerekkel akarjuk megakadályozni, ekkor egy eredményes, a trombocitákra, vagy a véredényfalra hatásos kezeléssel a vérzésidőt a gyógyszerrel kell hosszabbítani. Elvárjuk tehát az antitrombotikus hatású anyagnál a vérzésidő meghosszabbodását és - mivel ezáltal a plazmatikus véralvadást előidéző rendszer nem érintett - a normális véralvadási időt. Irodalom: W. D. Keidel: Kurzgefasstes Lehrbuch der Physiologie, Georg Thieme Verlag, Stuttgart 1967, 31. oldal; A vérzéscsillapítás folyamata. A vérzési idő meghatározására a vizsgálandó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
