188069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új triszubsztituált imidazol-származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
188 069 2 jaira is kiteljed, amelyeknél valamely kiindulási anyagot sója alakjában alkalmazunk vagy - különösen - a reakciókörülmények között képezünk. A találmány szerinti gyógyszerészeti készítmények, melyek a találmány szerinti vegyületeket vagy ezek gyógyszerészeti szempontból alkalmas sóit tartalmazzák, főleg melegvérűeknél előnyösen topikális alkalmazásra szolgálnak. A készítmények a hatóanyagot egymagában, vagy gyógyszerészetileg alkalmas hordozóanyaggal együtt tartalmazzák. A hatóanyag napi dózisa függ az életkortól, az állapottól, valamint az alkalmazás módjától. A megfelelő készítményeket - körülbelül 10 tömeg% koncentráció-tartományon belül, krémek, kenőcsök vagy oldatok alakjában - például naponta kétszer-háromszor lehet alkalmazni. Helyileg (topikálisan) alkalmazható gyógyszerkészítményként elsősorban a krémek, a kenőcsök, a paszták, a habok, a tinktúrák és az oldatok jönnek tekintetbe, ezek körülbelül 0,1% - körülbelül 10% hatóanyagot tartalmaznak. A krémek „olaj a vízben” típusú emulziók, melyek 50%-nál több vizet tartalmaznak. Olajos jellegű alapanyagként elsősorban zsíralkoholokat, így például lauril-, cetil- vagy sztearilalkoholt; zsírsavakat, mint például palmitin- vagy sztearinsavat; folyékony és szilárd viaszokat, mint például izopropil-mirisztátot, gyapjúviaszt vagy méhviaszt és/ vagy szénhidrogéneket, mint például vazelint (petrolátumot) vagy paraffinolajat használunk. Emulgeálószerként az olyan felületaktív anyagok jönnek tekintetbe, melyek főleg hidrofil tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyenek a megfelelő nem ionos emulgeátorok, így a polialkoholok zsírsavakkal képezett észterei, vagy ezek etilén-oxiddal alkotott adduktumai, mint például a poliglicerin-zsírsavészterek vagy a polioxietilén-szorbitán-zsírsavészterek (Tween-féleségek), továbbá a polioxietilén-zsíralkohol-éterek vagy -zsírsavészterek; vagy pedig a megfelelő ionos emulgeátorok, így a zsíralkohol - szulfátok alkálifémsói, mint például a nátriumlauril-szulfát, a nátrium-cetil-szulfát, vagy a nátrium-sztearil-szulfát, melyeket szokásosan egy zsíralkohol, mint például cetil-alkohol vagy sztearilalkohol jelenlétében alkalmazunk. A vizes fázishoz adott hozzátétanyagok feladata például a krém kiszáradásának megakadályozása; ilyenek például a polialkoholok, mint pl. a glicerin, a szorbit, a propilénglikol és/vagy a polietilénglikolok. A krémekhez még konzerválószereket és illatanyagokat stb. is adhatunk. A kenőcsök „víz az olajban” típusú emulziók, amelyek legfeljebb 70%, előnyösen azonban csak mintegy 20-50% vizet, vagy vizes fázist tartalmaznak. A zsírfázis elsősorban valamilyen szénhidrogén, mint például vazelin, paraffinolaj és/vagy kemény paraffin lehet. A vízmegkötő képesség növelése céljából a zsírfázis előnyösen még valamilyen alkalmas hidroxilvegyületet, így például zsíralkoholokat vagy ezek észtereit, mint például cetil-alkohol vagy gyapjúviaszalkoholokat, illetve gyapjúviaszt tartalmaznak. Emulgeátorként a megfelelő lipofil anyagok szolgálnak, ilyenek a szorbitán-zsírsavészterek (Span-féleségek), mint például a szorbitán-oleát és/vagy a szorbitán-izosztearát. A vizes fázishoz adott hozzátétanyagok többek között nedvességet megtartó szerek, így polialkoholok, mint például glicerin, propilénglikol, szorbit és/vagy polietilénglikol, továbbá konzerválószerek, illatanyagok stb. lehetnek. A zsíros kenőcsök vízmentesek és az alapanyaguk különösen szénhidrogéneket, így például paraffint, vazelint és/vagy folyékony paraffinokat, továbbá természetes vagy félszintetikus zsírokat, mint például kókuszzsírsav-trigliceridet, vagy előnyösen valamilyen keményített olajat, mint például hidráit földimogyoróolajat vagy hidráit ricinusolajat, ezeken kívül még a glicerin részleges zsírsavésztereit, mint például glicerin-monosztearátot és glicerin-disztearátot, valamint a kenőcsökkel kapcsolatban megemlített és a vízfelvevő képességet növelő zsíralkoholokat emulgeátorokat és/vagy hozzátétanyagokat tartalmaz. A paszták olyan krémek illetve kenőcsök, melyek szekrétumokat abszorbeáló púderanyagokat tartalmaznak; ilyenek például a fémoxidok, így a titán-oxid, vagy a cink-oxid, továbbá a talkum és/vagy az alumínium-szilikátok. Ezek feladata a nedvesség vagy a szekrétum megkötése. A habokat például nyomásálló edényekből kapjuk és ezek aeroszol formájában lévő, folyékony, „olaj a vízben” típusú emulziók, amikhez propellensként halogénezett szénhidrogéneket, így klórfluor-(rövidszénláncú)-alkánokat, mint például diklór-difluor-metánt vagy diklór-tetrafluor-etánt használunk. Olajos fázisként többek között szénhidrogéneket, mint például paraffinolajat, zsíralkoholokat, mint pl. cetil-alkoholt, zsírsav-észtereket, mint pl. izopropil-mirisztátot és/vagy egyéb viaszokat használunk. Emulgeátorként a túlnyomórészt hidrofil tulajdonságokkal rendelkező, így például polioxietilén-szorbitán-zsírsavésztereket (T weenféleségek), továbbá a túlnyomórészt lipofil tulajdonságokkal rendelkező, így például szorbitánzsírsavésztereket (Span-féleségek), illetve ezek elegyét alkalmazzuk és a készítményhez még a szokásos hozzátétanyagokat, így például konzerválószereket is adhatunk. A tinktúrák és az oldatok a legtöbb esetben vizes-etanolos gyógyszeralapon készülnek, amelyhez egyebek mellett még polialkoholokat, például glicerint, glikolokat és/vagy polietilén-glikolokat adunk a párolgási veszteségek csökkenése céljából (ún. nedvességtartó szerek). További hozzátétanyagok a visszazsírosító szerek, mint például a kisebb molekulasúlyú polietilén-glikolok zsírsavakkal alkotott észterei; vagyis vizes oldatokban oldható lipofil anyagok. Feladatuk az, hogy pótolják az etanol által a bőrből kioldott zsírjellegű anyagokat. A készítményekhez szükséges esetben más segédanyagokat és hozátétanyagokat is adhatunk. A helyileg alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítása önmagában véve ismert módszerekkel történik. így például a hatóanyagot feloldjuk vagy felszuszpendáljuk az alapanyagban, vagy annak egy részében, ha a szükség ezt kívánja. A hatóanyagnak oldat formájában történő felhasználásánál azt rendszerint még az emulgeálás előtt a két fázis közül az egyikben oldjuk. A szuszpenzió alakban történő feldolgozás során a hatóanyagot az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 f.5 eo 65 10
