187926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés biológiailag lebontható szervesanyagokat tartalmazó szennyvíz vagy szennyezett elővíz tisztítására
1 187 926 2 ' teli alakjának elrendezését, valamint annak részegységeit tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a berendezés egy előnyös kiviteli alakja vázlatos fe'iülnézetben látható; a 2. ábrán az 1. ábrán berajzolt A-A vonal mentén vett metszetben, nagyobb méretarányban mutattuk be a berendezés homokfogó-eló'ülepítő egyse'gét; a 3. ábrán az 1. ábrán bejelölt.tí-B vonal mentén vett metszetben tüntettük fel a berendezés levegőztető egységét; a 4. ábrán az 1. ábrán bejelölt C-C metszetben (5. ábra,ű-£) metszet) a berendezés eiőüiepítő egysége látható; az 5. ábra a 4. ábrán bejelölt E—E vonal mentén vett hosszmetszet. Amint az 1. ábra szerinti kiviteli példából látható, ez a berendezés - amely ebben az esetben hosszanti elrendezésű — 1 homokfogó -eiőüiepítő egységből, 2 gépházból, eleveniszapos 4 levegőztető egységből és 3 utóülepítő egységből áll. A nyers szennyvíz az 5 vezetékben (a nyü) érkezik az 1 homokfogó-előülepítő egységbe, a részben tisztított víz pedig a 6 vezetéken át (b nyíl) jut a 4 levegőztető egységbe, ahonnan a 7 vezetéken (c nyíl) keresztül a 3 utóülepítő egységbe kerül (c nyíl). A d nyíl a tisztított szennyvíz, az e nyíl pedig a fölösiszap eltávolítását érzékelteti. A 2. ábrán az — ebben az esetben iker-kialakítású — 1 homokfogó-előülepítő egység nagyobb méretarányban keresztmetszetben látható. (A homokfogóban történik az uszadék eltávolítása is.) Az a hajlásszögű Sa rézsűkkel rendelkező 8 árok fenekén egymás mellett 9a, 9b vályúk blúzodnak, amelyeket egymástól a függőleges hosszirányú 10 válaszfal (terelőfal) különít el egymástól. Ez a 10 válaszfal a 8 árok hosszanti függőleges 1 középsikjába esik. A 10 válaszfal az árokfenék középső tartományától indul ki, a í terepszint fölé nyúlik, es a 8 árkot két 12a, 12b tér-részre osztja. A 9a, 9b vályúkban egy-egy vízszintes tengelyű i la, 11b csiga (szállítócsiga) van elhelyezve. Mindegyik 12a, 12b tér-részben egy-egy hosszirányú, a 10 válaszfallal párhuzamos, függőleges 13a. 13b merülőfal húzódik. Ezek a fél-szelvényekben a 10 válaszfaltól zx cídaltávolságban vannak. A zx értéke köze] azonos lehet a 13a, 13b merülőfalaknak a 8 árok széleitől mért z2 távolságával, előnyösen annál valamivel nagyobb. Az a értéke célszerűen 45° körüli lehet. A 10 válaszfal lehetővé teszi a 12a, 12b tér-részek egymástól független, külön-külön történő kiürítését (leeresztését). A 10 válaszfaltól kétoldalt egy-egy perforált 14a, 14b légbetápláló cső húzódik végig. Ezek a Vj üzemi vízszint alatt h távolságban helyezkednek el, kb. a telies H árokmélység mintegy felét kitevő mélységben (h — ^). A 15 levegő-ellátóvezetéket szaggatott vonallal jelöltük. A levegőztető rendszer úgy van kialakítva, hogy a betáplált levegő mennyisége változtatható. A 8 ároknak azon a végén, ahonnan a nyers szennyvíz érkezik, keresztirányú 16 betáplálóvályú van elrendezve (1. az 1. ábrát is), amelynek magassági helyzete változtatható lehet. A 13a, 13b merülőfalakon kívül eső 12aj 12b’ térrészekben az olaj és zsír eltávolításához előirányzott 17 iefölöző-eszközök vannak beépítve (a 2. ábrán csak a 12b’ tér-részben elhelyezett lefölözőt tüntettük fel). Célszerű az 1. homokfogó-ülepítő egység méreteit a 2. ábrán látható módon úgy megválasztani, hogy í/sZ legyen Z = Zj + z2. A 3. ábrán nagyobb méretarányú keresztmetszetben látható eleveniszapos 4 levegőztető egység is egy 18 árokban van kialakítva, amelynek a hajlásszögű 18a rézsű; vannak. Az û értéke ebben az esetben is célszerűen 45° körül lehet. A 18 árok Y szélességű egyenes, célszerűen vízszintes 19 fenékfelülettel rendelkezik, amely az árok teljes hosszában végighúzódik. A 18 árok mélységét a Vj üzemi vízszinttől mérve X hivatkozási betűvel jelöltük. Közvetlenül a 19 fenékfelület felett, azzal párhuzamosan, vagy közvetlenül a IS' fenékfelületen több 20 levegobetápláíó fej van elhelyezve, amelyek a 18 árok hosszirányával párhuzamosan, az árkon kívül húzódó 21 levegő-tápvezetékről leágaztatott 22 ágvezetékeken keresztül kapják a levegőt. A levegőztető rendszer úgy van kialakítva, hogy a betáplált levegő mennyisége változtatható. A 20 levegobetápláíó fejeket bármilyen levegőelosztó-buborékképző szerkezet , pl. kerámia- vagy zsugorbronz-betét, perforált cső vagy csőnyaláb stb. képezheti. Adott esetben a levegobetápláíó szerkezeteket az alkalmazandó buboréknagyság figyelembe vételével kell megválasztani. A 20 levegőbetápláló fejeket kiemelhetően célszerű kialakítani. A kivételre karbantartás, ellenőrzés céljából lehet szükség. A levegő-betápláló szerkezetet természetesen az árok hosszirányában végighúzódó perforált cső is képezheti. A 18 árok középső tartományában, hosszirányban egymással párhuzamos, függőleges 23, 24 terelőfalak húzódnak végig, amelyek a ponlvonallai jelölt R hoszszanti középsíkra szimmetrikusan, attól kétoldalt helyezkednek el, egymástól P2 távközzel, amely kisebb, mint g 19 árokfenék Y szélessége (Y > P2). Célszerűen a 20 levegőbetápláló fejek a 23, 24 tereiőfaiak által határolt 25 tér alatt helyezkednek el. és szélességük kisebb a 23, ’.4 merülőfalak közötti P2 távolságnál, következésképpen a 20 levegőbetápláló fejek centrális helyzetűek a 18 árokban. A 23, 24 terelőfalak X2 magasságúak, a 19 írokfenék felett X3 magasságban végződnek, és felső végük a v2 üzemi vizszint alatt x2 távolságban van. A 23, 24 merülőfaiak x3 magassága pl. kétszerese lehet azxi és/vagy x2 értékének; ez utóbbiak tehát a teljes X vízmélység mintegy 1/4-ét tehetik ki. Ez optimálisnak mondható geometriai kialakítás, amitől ±20 %-os eltérés még jó tisztítási hatásfokot eredményezhet. A 23, 24 terelőfalak a szaggatott vonalakkal jelölt 23a, 24a szerkezetekre (kötél, lánc) vannak felfüggesztve. A 18 árok kétoldalún telepített 25 alaptesteken van a 26 hídszerkezet elhelyezve, és ehhez van csatlakoztatva az egyik oldalon a 27, a másik oldalon pedig a 28 vályú; az előbbi az eíőüiepített szennyvizek, az utóbbi a recirkuláltatott iszap bevezetésére és elosztására szolgál. A hosszirányú 27, 28 vályúk változtatható magasságúak, az R függőleges középsíktó! azonos P3 távolságokra helyezkednek el; a P3 értéke kb. Plj2 lehet, mimellett a-tel a 18 árok széleinek az R függőleges középsíktól mért távolságát jelöltük. A 27, 28 vályúk (elosztószerkezetek) magassági értelmű állítását a 27a, 28a szerkezetekkel lehet eszközölni. Az áramlásirányt tekintve a 18 árok végén 29 burkoíóiemez van (csak az 1. ábrán látható), amelynek magassági helyzete állítható (változtatható). A 4. és 5. ábrán az egészében 3 hivatkozási számmal jelölt üiepítőegységa 30 árokban van kialakítva. A 30 árok keresztirányú 30a rézsűjének a hajlásszöge ebben az esetben is előnyösen 45° körül van. A 30 árok két végén is hosszanti 30b tézsűk vannak (5. ábra), amelyek ß hajlásszöge is optimálisan 45° körüli érték. A 30 árok 31 fe-5 10 15 20 25 30 35 40 ; 45 t 50 : 55 , 60 , 65 3
