187926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés biológiailag lebontható szervesanyagokat tartalmazó szennyvíz vagy szennyezett elővíz tisztítására
1 i87 926 neke úgy van kialakítva, hogy abban az L nyíllal jelölt hosszanti irányra keresztirányú, iszapzsompokként funkcionáló 32 vályúk, és azokat egymástól elválasztó, rézsűs (tehát alulról felfelé elkeskenyedő, lényegében háromszög-keresztmetszetű 33 bordák követik váltakozva egymást. A 30 árok felső részébe annak egyik hosszanti végén a 4 levegőztető egységből érkező levegőztetett szennyvíz betáplálására szolgáló 34 cső torkollik. A 34 cső a hosszirányban, az egyenletes hidraulikai terhelés biztosítása céljából húzódó 35 elosztóvályú felett végződik. A 35 elosztóvályú félkörszelvényű, és iszapzsompként funkcionáló 32 vályúk felett végighúzódik. (5. ábra) A 35 elosztóvályút kétoldalt 36, 37 terelőfalak fogják közre, amelyek a v3 üzemi vízszinttől nyúlnak lefelé, nii mélységre — a 32 vályúk feneke felett m2 magasságban —, amely értékek a 30 árok teljes M mélységének célszerűen mintegy a felét teszik ki (mit2 — y-)- A 36, 37 terelőfalak a 35 vályú hosszúságával lényegében azonos hosszúságúak. A szaggatott vonalakkal jelölt 36a, 37a felfüggesztőszervekkel (pl. kötelekkel vagy láncokkal) 20 felfüggesztett 36, 37 terelőfalak közötti s távolság előnyösen kisebb, mint a 32 vályúk (iszapzsompok) felső 5 szélessége (4. ábra). A 36, 37 terelőfalak az ülepít és kedvező hatásfokának elérését segítik elő, a kedvező függőleges feláramlás kialakulását biztosítják. A 30 árok két hosszanti peremén megépített 39 alaptesteken 38 hídszerkezet helyezkedik el. Erre vannak felfüggesztve a magassági értelemben állítható 40 szerkezetek segítségével az ülepített szennyvíz elvezetéséhez előirányzott 41 vályúk (4. ábra), amelyek a 30 árok külső hosszanti peremei és a 36, 37 merülőfalak közötti 42 terekben előnyösen középtájon húzódnak. A változtatható magasságú felfüggesztés a változó terheléshez való alkalmazkodást biztosítja. Minden egyes 32 vályúba (iszapzsompba) egy-egy 43 mammutszivattyú nyúlik be ferdén, a 30 árok egyik oldaláról (4. ábra). A 43 mammutszivattyúk egyrészt a 30 árkon kívül húzódó 44 kollektorcsővel, másrészt — a 45a ágvezetékek útján — 45 levegővezetékkel vannak öszszekötve. A fent leírt 1—5. ábrák szerinti berendezésben a szennyvíz tisztítása a következőképpen történik: az 5 vezetéken (1. ábra) érkező nyers szennyvíz az állítható magasságú 16 betáplálóvályúból jut az 1 homokfogó-előülepítő egységbe (2. ábra). A 14a, 14b légbetápláló csöveken át bevitt levegő (o nyilak), valamint a rézsűs árokszelvény hatására a szennyvíz a 8 árok 12a, 12b tér-részeiben térbeli csavarvonal alakú pályán mozog előre a betáplálás helyétől, azaz, az áramlásnak hossz- és keresztirányú mozgáskomponense van. Ez utóbbit érzékeltetik a 2. ábrán berajzolt p nyilak. A rendkívül kedvező áramlási viszonyoknak köszönhetően egyrészt a homok, és azzal együtt bizonyos mennyiségű iszap is a 12a tér-részek legmélyebb tartományában kiülepedik, másrészt az olaj és a zsír felúszik; a 2. ábrán a zsiradékréteget, amely 13a, 13b merülő falak mögött gyűlik össze, 46 hivatkozási számmal jelöltük. Az árokfenéken összegyűlt anyagok a vízszintes tengelyű homokkotró 9a, 9b csigák folyamatosan vagy szakaszosan a 8 árok egyik vége tartományába továbbítják, ahonnan (nem ábrázolt) mammutszivattyúval lehet az anyagot eltávolítani. A levegőztetéses homokkiválasztás jelentős előnye,hogy a tovább kezelendő szennyvizet a homokfogóban mintegy előlevegőztetjük. A zsiradékot a 17 lefölözőszerkezettel távolítjuk el. Az 1 homokfogó-előülepítő egységből kikerült szennyvizet a 3. ábrán látható eleveniszapos 4 levegőztető egységbe vezetjük; a szennyvíz a 27 vályúból kerül a 18 árokba (z nyíl), míg a 28 vályún át - szükség szerint — a 3 ülepítőegységből (1. ábra) recirkuláltatott 5 cieveniszapot osztunk el (J nyíl). A 18 árokban az iszap-víz elegy a légbefúvásnak (k nyilak), a 23, 24 mezül Diaiaknak, valamint az árok végén eszközölt elvezetésnek köszönhetően egyidejűleg végez keresztirányú mozgást (1 nyilak) és hosszirányú mozgást. Az így kialakuló, 10 igen intenzív mozgás biztosítja azt, hogy a 18 árokban nincs holttér (kiülepedés), illetve egyenletes az iszapkoncentráció és a biológiai 'ebontás. Amint említettük, a 18 ároknak a bevezetéssel ellentétes végén magassági értelemben állítható bukó van, és a 27, 28 vályúk ma- 15 gassága is változtatható, vagyis az x árokmélység növelhető vagy csökkenthető az érkező nyers szennyvíz menynyiségének és a szennyezőanyag-terhelésnek a függvényében. Ily módon a tartózkodási idő szabályozható, és ezzel a levegőztetés hatásfoka javítható. A 4. és 5. ábra szerinti ülepítő-egységbe táplált, a 4 levegőztető egységből a 34 csövön át érkező levegőztetett szennyvíz a 35 vályú oldaléléin átbukva kerül a hosszanti és függőleges átfolyású, rézsűs szelvényű 30 árokba. A 36, 37 terelőfalak kényszerítik a vizet az r nyilak által 25 érzékeltetett feláramlás! pályákra. Az iszap kiválik, és a 32 iszapzsompokban gyűlik össze, ahonnan eltávolítása a 43 mammutszivattyúk segítségével történik. A 44 kollektorcsövön át kerül az iszap elvezetésre, amelynek egy részét az eleveniszapos 4 levegőztető egységbe recirku- 30 láltatjuk, a többi részét pedig önmagában ismert módon kezelhetjük tovább. Az iszaptól megszabadított szennyvíz az u nyilakkal jelölt módon a 41 vályúkban kerül, és azokon át távozik a berendezésből. A tisztított víz további kezelése, pl. fertőtlenítése ugyancsak ismert 35 eljárásokkal, illetve módszerekkel történhet. A találmány előnye, hogy minimális beruházási költségráfordítással azonos tisztítási értékeket biztosít a jelenleg ismert, hasonló célú létesítmények és módszerek által elérhető tisztítási értékekkel. Emellett a rendszer 40 terhelhetősége az érkező szennyvíz mindenkori szenynyezőanyag-terheléséhez könnyen hozzáigazítható, illetve annak megfelelően állítható be. A találmány szerinti eljárás és berendezés mind hidraulikailag, mind technológiailag az érvényben levő számítási módszerek- 45 kel méretezhető. A jelen találmány szempontjából „árkon” a tisztításhoz alkalmazott műtárgy alakját, azaz, rézsűs szelvényű tér-részeket kell érteni, amelyek egyaránt kialakíthatók a térszín alatt és a térszín felett. A vízzel érintkező mű- 50 tárgyfelületek lehetnek betonból, vagy más anyagú burkolatból, de alkothatja azokat maga a talaj is. Különösen előnyösen alkalmazható a találmány olyan esetekben, amikor a rézsűs szelvényt már meglevő árkok, illetve csatornák alkotják, és a berendezést ezekbe kell telepí- 55 teni. Csupán földkiemeléssel készített, legfeljebb rézsűburkolattal ellátott csatornák, árkok létesítési költsége egyébként is lényegesen alacsonyabb, mint a szokásos szennyvíztisztító berendezéseké. Könnyen belátható, hogy a találmány alkalmas különféle biológiailag le- 60 bontható szennyeződéssel terhelt élővizek - pl. nyűt felszínű csatornák, kisesésű vízfolyások stb. - tisztítására, vagy legalábbis a minőségük javítására is; a mederbe kell a létesítményt beépíteni, és a rézsűk kialakítása esetleg szükséges vízzáró burkolása a konkrét hely- 65 színi adottságok függvényében határozandó meg. Az élő-4
