187848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil- 1,3,4,6,7,,11b-hexahidro- 2H-pirazino [2,1-a]-4-izokinolinonok előállítására

1 187 848 2 penziót diklórmetánnal extraháljuk. A szerves fá­zist vízmentes nátrium-szulfáttal megszárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk. A leírt eljárással 2-(cik­­lopropil-karbonil)-1,3,4,6,7,11 b-hexahidro-2H- pirazino[2,l-a]izokinolin-4-ont kapunk; op.: 148-149 \C, kitermelés 57%. Az ismertetett eljárással analóg módon, 4-(ciklo­­butil-karbonil)-2,6-dioxo-piperazinból kiindulva kapjuk meg a 2-(ciklobutil-karbonil)-l,3,4,6,7,llb­­hexahidro-2H-pirazino[2,l-a]izokinolin-4-ont; op.: 153-156 “C; hozam 55%; a 4-(ciklopentil-karbo-. nil)-2,6-dioxo-piperazinbó! kiindulva a 2-(ciklo­­pentil-karbonil)-l,3,4,6,7,llb-hexahidro-2H-pira­­zino[2,l-a]izokinolin-4-ont; op.: 127-128 °C; ho­zam 60%; a 4-(cikloheptil-karbonil)-2,6-dioxo­­piperazinból kiindulva a 2-(cikloheptil-karbonil)-1,3,4,6,7,11 b-hexahidro-2H-pirazino[2,1 -ajizoki­­nolin-4-ont; op.: 88-91 °C;hozam 57%; a 4-(ciklo­­oktil-karbonil)-2,6-dioxo-piperazinból kiindulva a 2-(ciklooktil-karbonil)-1,3,4,6,7,11 b-hexahidro- 2H-pirazino[2,1 -a]izokinolin-4-ont; op. : 107-108 °C; hozam 55%. 3. példa 7,8 g (0,050 mól) 4-acetil-2,6-dioxo-piperazint 200 ml dimetoxi-etánban feloldunk. 3,2 g (0,060 mól) nátrium-metilátot adunk az oldathoz, és az elegyet 1 órán keresztül állni hagyjuk szobahőmér­sékleten. A reakcióelegyhez közömbös atmoszférában 13 g (0,070 mól) 2-brómetil-benzol 50 ml dimetoxi­­etánnal készült oldatát csepegtetjük, majd az ele­gyet 85 °C-ra melegítjük és 5 órán át ezen a hőmér­sékleten tartjuk. Ezután az elegyet vákuumban szá­razra pároljuk; a bepárlási maradékot víz és diklór­­metán keverékében vettük fel. A dekantált szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. A ka­pott olajos maradékot szilikagél töltetű oszlopon kromatografáljuk, eluálószerként toluol/etil-acetát 7 : 3 arányú elegyét alkalmazva. Ily módon 4-acetil-2,6-dioxo-l-fenetil-piperazint kapunk, amelyet etil­­acetát/izopropanol elegyéből átkristályositva tisztí­tunk. Olvadáspont: 130 °C. Az így nyert terméket 500 ml etanolban oldjuk fel. 7,15 g (0,055 mól) kobalt(II)-klorid 0 °C hőmér­sékleten, iners atmoszférában történt hozzáadása után a reakciókeveréket 0 “C-on 1 óra hosszat állni hagyjuk. A reakcióközegbe 0 °C-on, kis részletek­ben 9,5 g (0,25 mól) nátrium-bór-hidridet adago­lunk s a reakcióelegyet még 45 percig 0 °C-on állni hagyjuk. A redukálószer feleslegét acetonnal bont­juk el. Az oldhatatlan sókat szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet szárazra bepároljuk. A bepárlási mara­dékot diklór-metán és viz keverékével rázzuk össze. A szerves fázist dekantáljuk, vízmentes nátrium­szulfáton megszárítjuk, szárazra bepároljuk. Az így kapott maradékot szilikagélágyon való átszűréssel tisztítjuk; az eluálószer etil-acetát. Az így kapott terméket részletekben 150 ml 12 n előzőleg 0 *C-ra hűtött sósavhoz adagoljuk. A sósavas elegyet éjsza­kán át szobahőmérsékleten tartjuk. Ezután a reak­cióelegyet jeges vízbe öntjük és diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátrium­szulfáton szárítjuk, vízmentesítés után szárazra pá­roljuk be. így nyerjük a 2-acetil-l,3,4,6,7,l lb-hexa­­hidro-2H-pirazino[2,l-a]-izokinolin-4-ont, amelyet petroléter . és aceton elegyéből átkristályosítva 140-141 °C olvadáspontú anyag alakjában ka­punk. Összes kitermelés: 60%. 4. példa 12 g (0,055 mól) 4-benzol-2,6-dioxo-piperazint feloldunk 200 ml dimetil-formamidban. 3,5 g (0,065 mól) nátrium-metilátot adagolunk az oldat­hoz, és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órá­ra félretesszük. 16 g (0,080 mól) 2-(metán-szulfonil­­etil)-benzolt 50 ml dimetil-formamidban feloldunk és az oldatot iners atmoszférában az előbbi reak­cióelegyhez hozzácsepegtetjük. Ezután az egész ele­gyet 70 °C-ra melegítjük és 5 órán keresztül hőmér­sékleten tartjuk. A reakció lezajlása után az elegyet szárazra bepároljuk, a bepárlási maradékot víz és diklórmetán keverékével vesszük fel. összerázás után a szerves fázist dekantáljuk, amit azután víz­mentes nátrium-szulfáttal szárítunk. Az oldószer elpárologtatása után visszamaradt olajszerü anya­got szilikagél-oszlopon kromatografálva tisztítjuk, eluálószerként toluol/etil-acetát 7: 3 arányú ele­gyét alkalmazzuk. Ily módon kapjuk meg a 4-ben­­zil-2,6 dioxo-l-fenetil-piperazint, amelynek olva­dáspontja - ciklohexán/etil-acetát elegyből való átkristályosítást követően - 102 °C. 16,1 g (0,50 mól) fenti úton nyert terméket 600 ml etanolban feloldunk. Közömbös atmoszférá­ban, 0 °C hőmérsékleten 8,94 g (0,055 mól) vas­(Ill)-kloridot adunk az oldathoz és 1 óráig szoba­­hőmérsékleten állni hagyjuk. A 0 °C-on tartott reakcióközegbe kis részletek­ben 9,5 g (0,25 mól) nátrium-bór-hidridet adago­lunk és a reakcióelegyet további 1 óráig 0 °C hő­mérsékleten állni hagyjuk. A redukálószer fölösle­gét aceton hozzáadásával bontjuk el. Az oldhatat­lan sókat szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet szárazra bepároljuk. A bepárlási maradékot víz és diklór­­metán keverékével rázzuk össze. A szerves fázist dekantáljuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot szili­kagélágyon átszűrve tisztítjuk; az eluálószer etil­­acetát. 10,78 g (0,035 mól) így kapott terméket azután kis részletekben 150 ml 12 n sósavoldathoz adagolunk, amelyet előzőleg 0 °C-ra hűtöttünk, és a savas elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakcióelegyet ekkor jeges vízre öntjük és a kapott szuszpenziót diklór-metánnal extraháljuk. A diklór-metános fázist vízmentes nát­rium-szulfát fölött szárítjuk, majd szárazra párol­juk. Ily módon kapjuk meg a 2-benzoil-1,3,4,6,7,11 b-hexahidro-2H-pirazino[2,1 -ajizoki­­nolin-4-ont, amelynek olvadáspontja 160-162 °C; Összhozam: 58%. 5. példa 15 g (0,050 mól) 4-(4-bróm-benzoil)-2,6-dioxo­­piperazint közömbös gázatmoszférában 300 ml di-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents