187811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(rövidszénláncú)-alkoxi-5-(trifluor-metil)-1-naftalinkarbonsav előállítására

187.811 2 termékként az 5-metil-l-(trifluor-metil)-2-naftol, melynek előállítására új aromatizálási eljárást is­mertetünk. Az eljárás lényege, hogy 3,4-dihidro-l­­hidroxi-5-metil-1 -(trifluor-metil-( IH )-naftalin-2- ont kezelünk tercier alkanolok acilezésére alkalmas vizel vonószerrel. A találmány leírása során szereplő „rövidszén­­láncú alkil’" kifejezés 14 szénatomos, előnyösen I 3 szénatomos egyenesláncú alkilcsoportot vagy 3 4 szénatomos elágazó láncú alkilcsoportot jelent, például metil-, etil-, propil-, l-metil-etil-, 2-metil­­propil- és 1,1-dimetil-etil-csoport lehet. A „rÖvidszénláncú alkoxi" kifejezésen 1-4 szén­­atomos, előnyösen 1 3 szénatomos egyenesláncú alkoxicsoportot vagy 3 4 s/énatomos elágazó lán­cú alkoxicsoporlot értünk, például metoxi-, etoxi-, l-metil-etoxi- és butoxicsoportot. A „halogén” vagy „halogenid” kifejezésen hróm-. klór- vagy jódatomot, illetve bromid, klorid vagy jodidcsoportot értünk. A „rÖvidszénláncú alkanol" kifejezés 1 4 szén­­atomos egyenes vagy elágazó láncú alkanolt jelent, például metil-aikoholt, etil-alkoholt, izopropil­­alkoholl és bulil-alkoholt. A „szerves proton akceplor” kifejezésen szerves bázist vagy amint értünk, például trietil-amint, piri­­dint. N-elil-morfolint, 4-(dimetil-amino)-piridint és l,5-diazabiciklo[4.3.01non-4-ént. „Szervetlen proton akceptor" kifejezésen szer­vetlen bázist, előnyösen alkálifémek hidridjeit, hid­­roxidjait, karbonátjait vagy megfelelő rÖvidszén­láncú alkoholátjaikat értjük, például a nátrium­­hidridet, kálium-hidroxidol, nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot és nátrium-etilátot. A „proton akceptor" kifejezés előbbiekben meg­határozott szerves vagy szervetlen proton akcep­­tort jelent. A találmány szerinti eljárást az 1. reakcióvázlat­ban ismertetjük. A reakcióvázlat képleteiben R je­lentése rÖvidszénláncú alkoxicsoport. Hal halogén­atom. Az (I) képletü vegyidet előállításához szükséges kiindulási anyagok ismertek, vagy ismert eljárások­kal előállíthatnak. Az l-(3-bróm-propil)-2-metil­­benzol előállítását például J. Harvey és munkatár­sai ismertetik a J. Chem. Soc., 423. (1930) irodalmi helyen. Két másik eljárást ismertetünk a kiindulási anyagok előállítására az I. példában. Az I. reakcióvázlatban látható (I) képletü kiin­dulási vegyületet, az l-(3-halogén-propil)-2-metil­­benzolt közelítőleg molárisán ekvivalens mennyisé­gű magnéziummal reagáltatjuk, hogy a megfelelő Grignard reagenst nyerjük. Ezt követően a Gri­gnard reagenst trifluor-acetii-oxi-származékkal re­agáltatjuk, például trifluor-ecetsavval, lítium-trif­­luor-acetáttal vagy CFjCOOMg-halogeniddel, így (II) képletü a-trifluor-metil-ketont, az 1,1,1-triflu­­or-5-(2-metil-fenil)-2-pentanont nyerjük. A Grig­nard reakció végrehajtására alkalmas körülménye­ket úgy biztosítjuk, hogy trifluor-ecetsav alkalma­zása esetén legalább 2 mólekvivalens, előnyösen 2.1- 2,4 mólekvivalens, litium-triíluor-acetát vagy CFjCOOMg-halogenid alkalmazása esetén leg­alább 1 mólekvivalens, előnyösen 1,1 -1,3 mólekvi­valens Grignard reagenst alkalmazunk. Gazdasá­gosabb az eljárás, ha a két utóbbi reagens valame­lyikét alkalmazzuk trifluor-ecetsav helyett, mivel a trifluor-ecetsav aktív hidrogénje folytán 1 mól Grignard reagenst feleslegesen elfogyaszt. A Grig­nard reagens létrehozására, majd az azt követő Grignard reakció végrehajtására alkalmas oldósze­rek a dietil-éter és a diizopropil-éter. A Grignard reagens előállítását 25-80 *C közötti hőmérsékleten vagy az oldószer forráshőmérsékletén végezzük annyi ideig, míg a magnézium szemmel láthatóan feloldódik. A Grignard reakciót -75 és 5*C hő­mérsékleten kezdjük, a reakcióelegyet ezt követően 25 °C hőmérsékletre melegítjük. A reakcióidő 1-24 óra. Egy előnyös foganatosítási mód szerint l-(3-ha­­logén-propil)-2-metil-benzoit reagáltatunk 1 mól­ekvivalens magnéziummal egy jódkristály jelenlété­ben dietil-éterben. A reakcióelegyet forrás közben visszafolyatjuk, a reakciót a magnézium elfogyásá­ig folytatjuk. Az így nyert Grignard reagenst 1.2- 1,3 mólekvivalens lítium-trifluor-acetáttal rea­gáltatjuk dietil-éteres közegben -75 és -50°C közötti kezdeti hőmérsékleten, majd a reakcióele­gyet szobahőmérsékletre, 25 °C melegítjük. A reak­cióidő 8-18 óra. A kapott (II) képletü a-trifluor­­metil-ketont extrakcióval izoláljuk, és csökkentett nyomáson végzett desztillálással tisztítjuk. A (II) képletü a-trifluor-metil-ketont alkálifém­­nitrittel, például nátrium-nitritlel vagy kálium­­nitrittel, vagy (rövidszénláncú)alkil-nitrittel. példá­ul metil-nitrittel vagy amil-nitrittel a megfelelő a-oximino-ketonná alakítjuk. Szokásosan 1-5 mó­lekvivalens alkálifém-nitritet vagy (rövidszénlán­­cú)alkil-nitritet alkalmazunk. A reakció a legelő­nyösebben legalább I mólekvivalens sav jelenlété­ben hajtható végre. A reakcióban bármely szokásos szerves vagy szervetlen sav előnyösen használható, például ecetsav, p-toluolszulfonsav. hidrogén­­klorid, kénsav, hidrogén-bromid, hidrogén-jodid, foszforsav és perklórsav. előnyösen ecetsavat alkal­mazunk. A reakcióban alkalmas oldószerek a viz, az ecetsav vagy víz és ecetsav elegye. A reakciót szokásosan 0-35 "C hőmérsékleten hajtjuk végre, a reakcióidő 2-24 óra. Egy előnyös foganatosítási mód szerint a (II) képletü a-trifluor-metil-ketont 3-5 mólekvivalens kálium-nitrlttel reagáltatjuk viz és ecetsav 1 : 1 ará­nyú elegyében, izopropil-alkohol vagy terc-butil­­alkohol felesleg jelenlétében. A reakciót 20-35 *C hőmérsékleten 2-24 órán át végezzük. Ezt követő­en a reakcióelegyet vízbe öntjük, és a (III) képletü a-oximino-ketont extrahálással izoláljuk. Bár az így nyert a-oximino-keton kellően tiszta ahhoz, hogy a következő reakciólépésben felhasználjuk, tisztítható hexánból való átkristályositással. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents