187808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(karboxi-alkil)-prolin tartalmő tripeptidek előállítására
1 187.808 2 A folyékony hordozóanyagokra például a cukorszirupot, földimogyoróolajat, olívaolajat vagy a vizet említhetjük. A hordozóanyag vagy hígítóanyag tartalmazhat továbbá önmagukban ismert késleltető anyagokat, például gliceril-monosztearátot vagy gliceril-disztearátot egymagukban vagy egy gyantával kombinációban. Az ilyen késlelteteti hatóanyagleadású készítmények vagy a hatásos alapvegyületté fokozatosan metabolizálódó származékok alkalmazhatók a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek egyedülállóan értékes gyógyhatásának elnyújtására, amennyiben erre szükség van. Miként említettük, sokféle különböző típusú gyógyászati készítmény hasznosítható. így például ha orális beadásra alkalmas szilárd hordozóanyagot használunk, akkor a készítményt tablettázhatjuk, por formájában kemény zselatinkapszulába tölthetjük, szokásos kúppá, késleltetett hatóanyagleadású szemcsés készítménnyé, ostyás készítménynyé vagy gyógycukorkává alakíthatjuk. A szilárd hordozóanyag mennyisége széles határok között változhat, dózisegységenként azonban előnyösen mintegy 25 mg és mintegy 1 g között változhat. Ha folyékony hordozóanyagot használunk, akkor a készítményt szirup, emulzió, lágy zselatinkapszula, steril injektálható folyadék, például ampullába töltött folyadék vagy vizes vagy nem-vizes közegű folyékony szuszpenzió formájában készíthetjük el. A fentiekben említett gyógyászati készítmények a gyógyszergyártásból jól ismert módszerekkel, így többek között keveréssel, granulálással és sajtolással - ha tablettákat állítunk elő - vagy keveréssel, töltéssel és oldással - az előállítandó parenterálisan beadható készítmény jellegétől függően - állítható elő. A dózisegységekben a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek mennyisége 10-350 mg, előnyösen 50-200 mg. A választott dózist a kezelendő egyednek a fentiekben említett klinikai tünetek valamelyikének jelentkezése esetén 1-5 alkalommal adjuk be, orálisan, injektálással vagy infúzió útján. Az adott dózistartományban kisebb dózisokkal végrehajtható parenterális beadást - önma gában vagy kombinálva - előnyösebbnek tartjuk de nagyobb dózisokban napi 1-5 beadással az őrá lis beadást is alkalmazhatjuk, ha ez a betegnek kedvezőbb. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a talál mány szerinti vegyületek különböző konfiguráció ban, például optikai izomerek és ezek elegyei for májában lehetnek. Az izomer vegyületeket köny nyen előállíthatjuk egy adott konfigurációjú aminosav helyett egy megfelelő izomerjét használva vagy pedig egy izomerelegyet nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerekkel izomerjeire szeparálva. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. pú Ida 6,0 g (0,025 mól) L-prolin-benzilészter, 4,7 g (0,025 mól) N-(terc-butoxi-karbonil)-L-alanin, 6,75 g (0,05 mól) I-hidroxi-benztriazol, 3,2 ml (2,82 g, 0,025 mól) N-etil-morfolin és 65 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyét lehűtjük, majd szűrjük, és a szűrletet 5,15 g (0,025 mól) diciklohexilkarbodiimid és 10 ml tetrahidrofurán elegyéhez hozzáadjuk. Az így kapott reakcióelegyet 0°C-on 30 percen át, majd 25 °C-on 18 órán át keverjük és ezt követően szűrjük. A szürletet bepároljuk, majd a kapott maradékot etil-acetátban oldjuk. A kapott oldatot 1 10%-os ecetsavval, vízzel, 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátriumklorid-oldattal egymás után mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk, 9,8 g mennyiségben nyers N-(terc-butoxikarbonil)-L-alanil-L-prolin-benzilésztert (a továbbiakban „t-boc”-nak nevezzük) kapva. 2 g t-boc, 3,0 g trifiuor-ecetsav és 15 ml vízmentes metilén-klorid elegyét szobahőmérsékleten 2 órán át állni hagyva reagálni hagyjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, a nyers trifiuor-acetátsót kapva. A sót ezután dietil-éterben oldjuk, majd a kapott oldatot dietil-éteres sósavoldattal megsavanyitjuk, 1,15 g mennyiségben I62-I64°C olvadáspontú fehér csapadék formájában L-alanil-L- prolin-benzilészter-hidrokloridot kapva. 16,5 g (0,06 mól) N-(metoxi-karbonil-metil)-L- prolin-benzilészter [előállítását Adams, R. ismerteti a J. Amer. Chem. Soc., 81. 5803 (1959) szakirodalmi helyen] 50 ml etanollal készült oldatához hozzáadunk közel 500 g, vízzel nedvesített 10% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort, majd az így kapott elegyet kisnyomású hidrogénezésre alkalmas berendezésben hidrogéngáz-atmoszférában 2 órán át rázzuk és ezt követően szűrjük. A szűrletet bepároljuk, majd a maradékhoz etanolt adunk és az etanolt elpárologtatjuk. A szirupszerű maradékot toluol és dietil-éter 1 : 1 térfogatarányú elegyében oldjuk, majd hideg dietil-éteres sósavoldattal megsavanyítjuk. A kivált fehér csapadékot elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk, 13,8 g mennyiségben nyers, 191-193 °C olvadáspontú N-(metoxi-karbonil-metil)-L-prolin-hidrokloridot kapva. 2,23 g (0,01 mól) N-(metoxi-karbonil-metil)-L- proíin-hidroklorid, 3,13 g (0,01 mól) L-alaniol-L- prolin-benzilészter-hidroklorid, 2,7 g (0,02 mól) 1- hidroxi-benztriazol, 2,3 g (0,02 mól) N-etil-morfolin és 40 ml vízmentes tetrahidrofurán keverékét jeges-vizes fürdőben lehűtjük, majd szobahőmérsékleten 17 órán át 2,0 g (0,01 mól) diciklohexilkarbodiimiddel reagáltatjuk. A szilárd anyagokat szűréssel elkülönítjük, majd a szűrletet etil-acetáttal hígítjuk és 50-50 ml 1,5%-os ecetsavoldattal, vízzel, 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal három-háromszor mossuk. A megszáritott szerves fázist bepárol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
