187808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(karboxi-alkil)-prolin tartalmő tripeptidek előállítására
1 187.808 2 felelő reakciót egy, az acilezést elősegítő anyag, így egy karbodiimid, például diciklohexil-karbodiimid jelenlétében végrehajtani. A reagáltatást szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban, dimetilacetamidban vagy dimetil-formamidban közepes hőmérsékleteken hajthatjuk végre olyan reakcióidőt választva, amely elegendő a reakció teljessé válásához. Szobahőmérsékleten a legtöbb esetben 1 18 órás reakcióidő elegendőnek bizonyul. Más kapcsolási módszereknél használhatunk izoxazólium-származékokat, 1 -(etoxi-karbonil)-2- etoxí-l,2-dihidro-kinolint, foszfónium-származékokat, N-karboxi-anhidrid-származékokat és N-hidroxi-szukcinimidészter típusú származékokat. A különböző kapcsolási módszerekről részletesebb ismertetést ad Bodanszky „Peptide Synthesis” c könyvének 5. fejezete (a könyv 1976-ban a John Wiley and Sons amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában jelent meg). A védő észtercsoportokat ezután eltávolítjuk olyan szokásos reakciókban, amelyek nem befolyásolják az amidkölésl. így például az O-benzilcsoportokat katalitikus hidrogénezéssel távolíthatjuk el. Használhatunk továbbá szabályozott körülmények között alkálikus hidrolizálást, ehhez például bárium-hidroxidot alkalmazva. Alternatív módon a dipeplid reagenst képezhetjük az N-(savcsoportlal helyettesített alkil)-prolinból és a közbenső amonosavból (A-nak megfelelő amínosavból). Ezt a dipeptidet azután az előzőekben ismertetett reakciókörülmények között reagáltathaljuk például benzilészler vagy rövidszénláncú alkilészter formájában védett karhoxilcsoportú prolinnal. A védőcsoportokat a kapcsolási reakciót követően eltávolítjuk és adott esetben sót képzünk. Az (í) általános képletű vegyületek előállíthatok továbbá a peptidek előállítására szokásosan használt szilárd fázisú technológiákat hasznosítva is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek farmakodinamikai aktivitást fejtenek ki és így - a vesére halva értékes gyógyhatásúak. Közelebbről ezek a vegyületek növelik a vesében a véráramlást vagy csökkentik a vesében a vaszkuláris ellenállást. Hatásuk a vese működésének javulásában gyakran kumulatív módon jelentkezik. Kifejtenek továbbá diuretikus aktivitást is. Ezért ezek a vegyületek felhasználhatók viszonylag tartós hatású, magas vérnyomást csökkentő vagy veseműködést javító hatóanyagként. Meglepő módon a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatásosak mind orális, mint parenterális beadással. Az (I) általános képletü vegyületek és sóik biológiai hatékonyságát a 4 197 297. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban részletesen ismertetett kísérleti módszerrel vizsgáljuk. Ennek lényege az, hogy a vizsgálandó vegyületeket infúzió útján érzéstelenített kutyáknak adjuk be, majd mérjük az átlagos arlériális vérnyomást, a vesében a véráramot és a vaszkuláris ellenállást, valamint a szívműködés sebességét. Általában elmondható, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek csökkent mértékű renális vaszkuláris ellenállást és megnövelt renális véráramlást eredményeznek a dopaminnak ugyanilyen módon megállapított dózisára vonatkoztatva egyharmad és egyszázad közötti dózisokban. Reprezentatív kísérleti eredményeket a kiviteli példákban közlünk. Alternatív módon a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek biológiai aktivitást fejtenek ki spontán hipertenzív, azaz magas vérnyomásban szenvedő patkányoknál (SHR-patkányoknál). Ennél a kísérletnél az Okamato-Aoki törzsbe tartozó hím 16-19 hetes patkányokat éheztetünk, majd a következő nap délutánján a kísérleti vegyület első dózisát beadjuk 25 ml/kg dózisban perorálisan egyidejűleg megadott normál fiziológiás konyhasóoldattal (amely terhelésként szolgál) együtt. Az állatokat ezután úgynevezett metabolízáló ketrecekben helyezzük el és vizeletüket három órán át gyűjtjük elemzési célokra. „Tail-cufP módszerrel, azaz a farkon át közvetett módon szisztolés vérnyomást és a szívműködés sebességét is mérjük. Ezután a kísérleti vegyületből egy azonos második dózist is beadunk. Két óra elteltével ismét mérjük a vérnyomást és a szívműködés sebességét. A kísérleti vegyületet rendszerint perorálisan vagy inlraperitoneálisan fiziológiás konyhasóoldatban 0,02% aszkorbinsavval egyidejűleg adjuk be. Ennél a kísérletnél reprezentatív találmány szerinti vegyületek diuretikus hatást mutatnak. így például intraperitoneálisan beadva az N-(karboxi-metil)-L-prolil-ß-alanil-L-prolin-hemiszulfát 25 és 50 mg/kg dózisban jelentős növekedést eredményez a nátriumionok, káliumionok vagy a vizelet kiválasztásában. RVR ED,, értéke érzéstelenített kutyák vese vizsgálatánál I2pg/kg, szemben a dopamin 3,5 Mg/kg értékével. Nem mutat az angiotenzint átalakító enzimre gátló hatást még renálisan hatásos dózisánál tízszer nagyobb dózisban sem. Ez a vegyület in vitro körülmények között nem stimulálja vagy antagonizálja a dopaminra érzékeny adenilát-cikláz rendszert és nem mutatkozik hatásosnak a békahólyag anti-ADT tesztben sem. Ugyanakkor a vegyületnek csak gyenge bradikardíás hatása van, azaz a szívverést csak kismértékben lassítja. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek szokásos gyógyászati készítményekké, például kapszulákká, tablettákká vagy injektálható készítményekké alakíthatók és ezek a készítmények a veseműködés fokozására, magas vérnyomás kezelésére vagy diurézis előidézésére hasznosíthatók. A gyógyászati készítményekhez a gyógyszergyártásban szokásosan alkalmazott hordozó- és/vagy segédanyagokat hasznosíthatjuk. A hordozóanyag lehet szilárd vagy folyékony halmazállapotú. A szilárd hordozóanyagokra példaképpen említhetjük a laktózt, fehérföldet (terra alba), szacharózt, talkumot, zselatint, agar-agart, pektint, gumiarábikumot, magnézium-sztearátot vagy a sztearinsavat. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
