187565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
1 2 187 565 î fürdőhöz, és újból megvizsgáltuk a szervprepará- j tűm összehúzódásait. A hatóanyag jelenlétében mért értékeket a kontroli-értékekhez viszonyítottuk, és az eredményeket a kontrollok százalékában fejeztük ki. Ezután ismert módon meghatároztuk 5 a H-2 antagonista hatóanyag látszólagos disszociáció-állandóját. 2. Parietális sejtek aminopirin-fehételének vizsgálata: 10 15 25 30 Új-zélandi fehér nyulak gyomor-nyálkahártyáját lefejtettük az alatta fekvő izmokról, és a szövetet „A” pufferoldattal mostuk. (Az „A” pufferoldat literenként 8,007 g nátrium-kloridot, 0,201 g kálium-kloridot, 0,113 g dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,204 g kálium-dihidrogén-foszfátot, 0,132 g kalcium-klorid-dihidrátot, 0,101 g magnéziumkloridot és 1 g glükózt tartalmaz; a pufferoldat 20 pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,4-re állítjuk be.) A szövetet finoman felaprítottuk, „A” pufferoldatban szuszpendáltuk, és „A” pufferoldattal háromszor mostuk. Ezután a szövetet 10 g tiszta súlyra számítva 50 ml diszperziós közegben [100 mg kollagenáz (Sigma Chemical Co., V. típus) és 100 mg szarvasmarha szérum albumin (Miles Laboratories Ltd., V. frakció) 100 ml „A” pufferoldattal készített oldata] szuszpendáltuk, és a szuszpenziót oxigén-atmoszférában, keverés közben 30 °C-on inkubáltuk. Eközben a szuszpenzió pH-ját állandóan ellenőriztük, és 7,4-es értéken tartottuk. 30 perc elteltével a szöveteket ülepedni hagytuk, és a felső folyadékfázist elöntöttük. A szövetekhez 10 g nedves szövetsúlyra számítva 50 ml friss diszperziós 35 közeget adtunk, és folytattuk az inkubálást. 40-60 perc elteltével a szövet legnagyobb része mirigyekre és teljes sejtekre esett szét. Az esetleg még jelenlévő nagyobb szövetdarabokat nylon szitaszöveten kiszűrtük, a mirigy-sejt keveréket centrifugálással 40 (200 g gyorsulás) elkülönítettük, majd 1 % szarvasmarha szérum albumint (Miles Laboratories Ltd., V. frakció) tartalmazó „A” pufferoldatban szuszpendáltuk. A sejteket és mirigyeket „A” pufferoldattal háromszor mostuk, majd 10 g tiszta szövet- 45 súlyra vonatkoztatva 150 ml „B” pufferoldatban szuszpendáltuk. [A „B” pufferoldat 500 ml Eaglesféle minimális tápközeget, 10 mg aprotinint (Sigma Chemical Co.) és 150 mmól, azaz 20 ml 2-[4-(2-hidroxi-etil)-piperazin-l-iI]-etánszulfonsavat tartalmaz; 50 a pufferoldat pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,4-re állítjuk be.] A szövetszuszpenziót felhasználás előtt legalább 1 órán át 32 °C-on, oxigén atmoszférában kevertük. Ezután a szövetszuszpenzióhoz 10 pmól, a dimetil-amino-csoporton C14-gyel jelzett aminopirint (radioaktivitás: 0,1 gCi/ml) és vizsgálandó vegyületet adtunk, és a szuszpenziót 20 percig inkubáltuk. Ezután a szövet aminopirin-felvételének serkentése céljából a szuszpenzióhoz 10'5 mól végső koncentrációnak megfelelő mennyiségű hisztamint és 5.10'7 mól végső koncentrációnak megfelelő mennyiségű ICI 63 197 foszfodiészteráz-inhibitort [Biochem. Soc. Special Publication 1, 127-132 (1973)] adtunk. 18 perc elteltével a sejteket és a mirigyeket mikro-üvegrost-szűrőn kiszűrtük a 65 55 60 szuszpenzióból, és jéghideg „A” pufferoldattal háromszor gyorsan (10 másodpercnél rövidebb ideig) mostuk. A szövetek által megkötött, jelzett aminopirin mennyiségét szcintillációs számlálóval határoztuk meg, és a vizsgálandó vegyület által okozott gátlást a kontrolihoz viszonyítottuk. A különböző hatóanyag-koncentrációkkal végzett kísérletek eredményeit grafikusan ábrázoltuk, és a kapott görbéből meghatároztuk az 50%-os gátlást okozó hatóanyag-koncentrációt. A példákban felsorolt valamennyi (I) általános képletű vegyületet alávetettük a fenti vizsgálatok egyikének. A tengerimalac-szívpitvaron vizsgált vegyületek mindegyike 10 pmólos vagy annál kisebb koncentrációban hatásosnak bizonyult. A nagyobb aktivitású (I) általános képletű vegyületek ebben a koncentrációban teljes mértékben gátolták a hisztamin hatását. Az aminopirin-felvétei gátlására vizsgált vegyületek mindegyike 3 pmólos vagy annál kisebb koncentrációban fejtett ki 50%-os gátló hatást. A gyomorsav-szekréciót gátló hatást ismert módszerekkel határozhatjuk meg, például úgy, hogy az (I) általános képletű vegyületeket intravénásán, orálisan vagy gyomorszondán át a gyomornedv kiválasztását elősegítő anyaggal, így pentagasztrinnal, hisztaminnal, bethanechollal stb. előkezelt vagy előzetesen etetett, gyomorfekélyes állatoknak (például patkányoknak vagy kutyáknak) adjuk be, majd vizsgáljuk a gyomorsav-szekréció változását. 3. Patkányokon végzett kísérletek 200-230 g testsúlyú nőstény patkányokat intramuszkulárisan adagolt 1,5 g/kg uretánnal altattunk, majd az állatok légcsövébe kanült helyeztünk. Az állatok nyelőcsövén keresztül lágy csövet vezettünk a gyomorba, és a csövet a nyaktájon kötéssel rögzítettük. Az állatok nyombelét felmetszettük, a nyombélen keresztül 3 mm átmérőjű perforált műanyag csövet toltunk a gyomor antrális részébe, és a csövet a gyomorszájnál lekötöttük. Az állatok gyomrába a nyelőcsőbe helyezett csövön keresztül 7 ml/perc sebességgel fiziológiás sóoldatot (9 g/1 koncentrációjú vizes nátrium-kloridoldat) vezettünk, és a távozó sóoldatot a gyomorszájnál lévő elvezetésen keresztül edényekbe gyűjtöttük Az edényeket 10 percenként cseréltük. A gyomorsav-szekréció serkentése céljából az állatoknak dimapritot (specifikus H-2 agonista anyag) adtunk be 10mg/kg-os terhelő dózisban, majd az adagolást infúzió formájában 30 mg/kg/óra dózissal folytattuk. A savtermelés meghatározása során a 10 percenként gyűjtött mintákat 20 mmólos nátrium-hidroxid-oldattal pH = 6,4-es végpontra titráltuk. Amikor a savtermelés elérte a telitési értéket (azaz három egymást követő mérésben 5%-on belüli eltérést észleltünk), az állatoknak a bal külső nyaki vénába helyezett kanülön keresztül intravénás. úton beadtuk a vizsgálandó hatóanyagot. A gyomorsav-kiválasztást további 2 órán át mértük. A vizsgálandó hatóanyagból a következőképpen készítettünk injekciós oldatot: a hatóanyagból 5
