187397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(acilamino-metil)-1,4-benzodiazepin-származékok előállítására
1 . 187 397 2 2. Artritisfájdalom-teszt patkányon OFA törzshöz tartozó, 160-180 g súlyú hímpatkányokat 20 mg/kg i. p. pentobarbitál-nátriummal érzéstelenítünk. Az állatok bal hátsó talpába intravénásán 0,1 ml paraffinolajos Mycobacterium smegmae (SI043) szuszpenziót fecskendezünk [0,6 mg/Mycobact. (0,1 ml olaj)]. A teszt-vegyület hatását 14 nap múlva - különösen ha a jobb hátsó talpon kifejezett szekunder artritis fejlődött ki - vizsgáljuk. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel kontroll mérést végzünk, melynek során a jobb hátsó bokát háromszor behajlítjuk és az állatok hangadásait megszámoljuk. A nem reagáló patkányokat különválasztjuk. A teszt-vegyület orális beadagolása után 3 órával a behajlítási műveletet megismételjük. Azokat az állatokat, melyek hangjelzést nem vagy csak egyszer adnak, a fájdalommal szembén megvédettnek tekintjük. Minden dózishoz 9-20 patkányt alkalmazunk és az EDS0 értéket (95%-os megbízhatósági tartomány) Litchfield és Wilcoxon módszerével (1949) számítjuk ki. EDJ0- nek a kezelt állatok 50%-ának megvédését biztosító dózist tekintjük. 3. Égetősugaras teszt egéren („tail flick teszt") A módszer d’Amour és Smith 1941-ben kiadott közleményén alapul. Az eredeti módszerhez képest azt az eltérést alkalmazzuk, hogy a patkányok helyett 16-25 g testsúlyú etetett hím- és nőstényegereket alkalmazunk. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel az egereket egyenként hengeralakú edénybe helyezzük oly módon, hogy sem forogni, sem előremozogni nem tudnak. Az állatok farka az edényből keskeny nyíláson keresztül áll ki. Az állatok farkát meghatározott ponton (a faroktőtől számítva kb. 35 mm-re) közvetlenül a farok alá helyezett lámpa meghatározott erősségű és hőmérsékletű sugárzóhője hatásának tesszük ki. Kétszer meghatározzuk, hogy az egerek farkukat hány másodperc alatt kapják el a fénysugár útjából. A két mérést a tesztvegyület szubkután beadagolása (10 mg/kg) előtt 30, illetve 15 perccel végezzük el. Azokat az egereket, melyek két reakcióideje között több mint 25% eltérés van, különválasztjuk. A reakcióidőket a teszt-vegyület beadása után 15 és 30 perccel ismét megmérjük és analgetikus hatást abban az esetben állapítunk meg, ha a reakcióidő ugyanazon az egéren az átlagos előkezelési értékhez képest több mint 75%-kal meghosszabbodik. EDS0 értéknek (95%os megbízhatósági tartomány) minden teszt-vegyületnél 30 perccel az adagolás után azt a dózist tekintjük, melynek hatására az előkezelésnél mért reakcióidő az állatok 50%-ánál több mint 75%-kal meghosszabbodik. A számítást Litchfield és Wilcoxon módszerével (1949) végezzük el. A fenti teszt-módszerekkel kapott eredményeket az I. táblázatban tüntetjük fel. Az (I) általános képletű teszt-vegyületek sorszáma az előállítási példa számának felel meg. I. táblázat 0) általános képletű tesztvegyület példa száma Artritisfájda- r , farokcsovalo Minimális, onJ, asa teszt egéren toxikus dózis EÄ ED ^egéren p. 0. ' C' P' 17. 7,5 >300 18. ~2,3 1,0 >300 19. ~4 4,6 300 24. • 3,2 2,5 27. 0,6 >300 28. 1,7 21 300 30. < 18 > 10 1,8 >300 31. 1,7 ' 4,2 300 32. <10 >5,6 1,4 >300 • 34. 9 13 ' 39. 11 >300 1. 19 0,52 >300 2. 2,0 0,64 50 4. 0,5 0,07 10 46. ~ 13 5,6 >300 48. 2,5 0,56 100 54. < 18 > 10 >5,6 <10 * 57. ~ 18 1,6 300 58. 9,7 1 300 59. 3,5 0,32 300 105. 10 20 50 106. < 32 >18 <5,6 100 110. 6 13 >300 143. 2 144. ~2 A találmányunk szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű új vegyületeket és gyógyászatilag alkalmas savakkal képezett addiciós sóikat a gyógyászatban alkalmazhatjuk. A „gyógyáSzatilag alkalmas sav” kifejezésen az alkalmazott dózisokban nem-toxikus aniont tartalmazó savakat értünk. A hatóanyagot előnyösen jól kristályosodó és nem vagy csak kissé higroszkópos sói alakjában alkalmazhatjuk. A sóképzéshez pl. sósavat, brómhidrogénsavat, kénsavat, foszforsavat, metán-szulfonsavat, etán-szulfonsavat, benzol-szulfonsavat, p-toluol-szulfonsavat, citromsavat, ecetsavat, tejsavat, borostyánkősavat, maleinsavat, fumársavat, almasavat, borkősavat, benzoesavat, fenil-ecetsavat, mandulasavat stb. alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények fájdalomcsillapításra történő alkalmazásakor a hatóanyag-dózis az adott hatóanyag aktivitásától és az adott eset követelményeitől függ. A kísérleti állatokon általában 0,1-100 mg/kg dózisban tapasztaltunk fájdalomcsillapító hatást. A humángyógyászatban, valamint nagyobb emlősállatok kezelése során pl. 0,25-50 mg hatóanyagtartalmú gyógyászati készítményeket alkalmazhatunk. A parenterális adagolásra szolgáló készítmények általában kevesebb hatóanyagot tartalmaznak, mint az orális készítmények. Az (I) általános képletű vegyületeket vagy sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és inert hordozóa5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
