187387. lajstromszámú szabadalom • Tengelyfelfüggesztéshez gépjárművek merev tengelyei részére
1 187 387 2 A találmány tárgya tengelyfelfüggesztés gépjárművek merev tengelyei részére, amelyek különösen a nagy tengelynyomású, hajtott vagy nem hajtott merev tengelyek rugózását, illetve tengelyvezetését biztosító elem, illetve keretszerkezet kialakítására vonatkozik, és a rugóelemnek, például a légrugóknak különbözőképpen variálható beépítését teszi lehetővé. A tengelyfelfüggesztésnél a rugóelem, célszerűen a légrugó beépítésre, különösen nagy tengelynyomású légrugós járműveknél számos megoldás alakult ki. Az egyik legelterjedtebb megoldás, hogy a gépjárműnek hajtott vagy nem hajtott merevtengelyű, iker- vagy egyedi abroncsozású tengelyhez közvetlenül, merev kapcsolatot biztosító módon olyan szimmetrikus kialakítású „H”-keret van rögzítve, amelynek szélső pontjaihoz kapcsolódik a légrugó dugattyúja. Ugyancsak e kerethez csatlakoznak a lengéscsillapítók és részben a tengelyvezetésre szolgáló vonórudak. A „H”-keret hegesztett lemezszerkezet, esetleg sajtolt elemekből, szilárdsági igénybevétele összetett. Ilyen megoldás található például a Daimler-Benznél, az IKARUS egyes típusainál is. Ennek a megoldásnak legnagyobb hátránya; a nagy súly, és hogy a légrugó beépítése nem variálható. További hátrány, hogy a tengely közelében utasajtó nem építhető be. Egy másik ismert megoldás a fentiekben ismertetett „H”-keret kialakítási nehézségeit igyekszik azáltal csökkenteni, hogy a légrugó tartószerkezetet két részből, oldalanként egy-egy darab „C”alakú tartóval helyettesíti. Ez ugyanazt a funkciót tölti be, mint a „H”-keret, azonban a valamivel könnyebb szerkezet érdekében a „C”-tartót nagy keresztmetszetűre, csavarómerevre kell kialakítani, és így magassági irányban nagyobb helyszükségletűvé válhat. Élettartama kedvezőtlen, az összetett igénybevétel miatt a szerkezet kifáradási határa alacsonyan van. Ilyen megoldás terjedt el például az IKARUS 200-as típusú autóbuszoknál. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy a tengely közelében utasajtó nem létesíthető. Ez különösen a korszerű, alacsony padlójú és nagy utasforgalmú autóbuszoknál hátrányos. További hátrányuk az, hogy a menetirány szerinti aszimmetrikus légrugóelem-beépítés nem lehetséges, mivel a légrugóbázisok változtatása - az oldalstabilitás követelményének egyidejű kielégítése mellett - olyan nagymérvű igénybevételt jelentene a „C”-tartószerkezetre, amely túlságosan nagy szerkezeti méreteket tenne szükségessé, miáltal a helyigény megnövekedne, ami tovább rontaná az utastér kialakítás lehetőségét. Célkitűzésünk az alacsony padlómagasságú, nagy utasáramlást biztositó utasterű autóbusz kerékfelfüggesztéséhez olyan légrugótartó keretet kialakítani, amely biztosítja- a kerékdobok közelében a kettős utasajtó beépíthetőségét:- a jelenlegi kiviteleknél nem rosszabb oldalstabilitást;- a légrugók tükörszimmetrikus beépíthetőségét és a keret átfordíthatóságát;- a légrugóbázis variálhatóságát a keretszerkezet elemeinek felhasználásával;- a kedvező szilárdsági viszonyokat, és kisebb súly mellett nagyobb élettartam elérését. A találmány azop a felismerésen alapult, hogy a korszerű, nagy utazási kényelmet biztosító kedvező utastér kialakítás, a nagy utascserélődést biztosító széles ajtók elhelyezése célszerűen szükségszerűvé teszik az egyébként az üzemeléshez szükséges lengéscsillapító- és rugóelemeknek olyan elhelyezését és a tengelyhez történő csatlakozását, amelyet előnyösen a találmány szerinti kialakítással lehet megoldani. Az a felismerés képezi az újdonságot, hogy a rigók a jelenlegi kivitelekhez képest nemcsak centrálszimmetrikusan helyezhetők el a rugótartón, és hogy a tartószerkezet mindegyik eleme önmagában szimmetrikus kialakítású is lehet, amely lehetővé teszi összeszerelés vagy hegesztés útján a keretszerkezet variálhatóságát, illetve átfordíthatóságát, ami viszont a kettős utasajtó beépítésének variálhatóságát egyúttal biztosíthatja. A találmány szerinti kerékfelfüggesztés példakénti kiviteli alakját az alábbi rajzok alapján ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti U-alakú tartószerkezet felülnézetének vázlatos képe, a 2. ábra az 1. ábra A-A vonala mentén vett metszetét szemlélteti, a 3. ábra a találmány szerinti tartószerkezetnek egy további kiviteli alakja, zárt keretszerkezetű légrugótartóként való kialakítása, felülnézetben, vázlatosan, a 4. ábra a találmány szerinti növelt légrugótartóalap l ialakítását szemlélteti felülnézetben, vázlatosan, EZ 5. ábra a találmány szerinti keretszerkezet felülnézete áthajtós tengelyekhez alkalmazva, a f . ábra a találmány szerinti tartószerkezetek hegesztéses összeeresztésének vázlatos képe, a 7. ábra a találmány szerinti különböző teherbírású 1 igrugók beépítésének vázlata és a í. ábra a 6. ábrának csavarozott összeerősítését szemlélteti vázlatosan. Az 1. ábra mutatja a találmány szerinti légrugó tartószerkezetnek az ikerabroncsokkal szerelt tengelyeknél alkalmazható legegyszerűbb kiviteli alakj it, „Útprofillal kialakítva. A 6 légrugó felfüggesztő 1 keret áll két darab 2 hossztartóból és egy darab 3 kereszttartóból. A 2 hossztartók szimmetrikus kialakításúak és a 4 tengelyhez való csatlakozása is szimmetrikus kialakítású, amelynek következtében átfordítható. A 2 hossztartók és a 4 tengely csatlakozása merev, egyetlen egységet alkotnak. A 2 hossztartók végei olyan megoldásúak, hogy alkalmas módon az egyik j végén a 6 légrugók 7 dugattyúja és az ábrán nem ábrázolt másik végén a 3 kereszttartók csatlakoztathatók. A 3 kereszttartó két végén van a 6 légrugók 7 dugattyújának alkalmas csatlakozó aljzata, mégpedig előnyösen a 2 hossztartókéval azonos módon kialakítva. Mind a 2, mind pedig a 3 tartók a 4 tengely leépítés kivitelétől függően el vannak látva az ábrán nem ábrázolt tartókkal, amelyek a lengéscsilla5 J0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
