187386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazin-származékok előállítására
1 . 187 386 2 rogénben, mint pl. etanol, dioxán, toluol, xilol stb. oldjuk vagy szuszpendáljuk; e művelethez valamely katalizátort, mint pl. palládiumos aktívszenet használunk. A műveletet 20 *C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. A katalizátort ezután leszűrjük, és az (I) általános képletű vegyületeket elkülönítjük. Az Y csoport hidrogenolitikus leszakítása már 20 *C hőmérsékleten bekövetkezik. A (IV) általános képletű kiindulási vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet - R4 és W jelentése a fenti és T jelentése klór- vagy brómatom - egy (VII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol a képletben X jelentése egy hidrolitikus úton leszakítható védőcsoport vagy egy Y szubsztituens (Y jelentése hidrogénatom vagy hidrogenolitikusan leszakítható csoport). Hidrolitikusan leszakítható csoportként szerepelhet egy acetil-csoport vagy egyéb, valamely alifás, aromás vagy aralifás karbonsavból a hidroxil-csoport leszámításával nyerhető csoport. Hidrogenolitikusan leszakítható csoportként szerepelhet pl. benzil- vagy benziloxikarbonil-csoport. A (VI) általános képletű vegyületeknek (VII) általános képletű vegyületekkel való átalakítását általában megfelelő oldószer vagy diszpergálószer jelenlétében végezzük. A reakcióban részt vevő komponenseket az oldószerben, illetve diszpergálószerben szuszpendáljuk; oldószerként szerepelhetnek pl. benzol, toluol, xilol, kloroform, metilén-klorid, szén-tetraklorid, dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán, dimetil-szulfoxid, aceton, metiletil-keton, dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon stb. A kiindulási anyagként alkalmazott (VI) és (VII) általános képletű vegyületeket 1:1—1:10 mólarányban használjuk. A reakciót szobahőmérsékleten végezzük, vagy pedig hőkezeléssel meggyorsítjuk. A hőkezelést 80-120 “C hőmérsékleten végezzük. Abban az esetben, ha a (VII) általános képletű vegyületben X jelentése hidrogénatom, akkor e vegyületet célszerűen feleslegben alkalmazzuk, egyes esetekben oldószerként. Abban az esetben, ha a (VII) általános képletű vegyületben X helyében hidrolitikusan vagy hidrogenolitikusan leszakítható védőcsoport van, és mindkét komponens egyenlő mólarányban nyer felhasználást, úgy a reakciót célszerű valamely savmegkötőszer, mint pl. káliumkarbonát, nátrium-karbonát, trietil-amin stb. jelenlétében végezni. Abban az esetben, ha a (VII) általános képletű vegyületben X jelentése egy védőcsoport, úgy a reakció eredményeként egy (VIII) általános képletű vegyület keletkezik, amelyről az X helyében álló védőcsoportot ismert módon eltávolítjuk, pl. ha X jelentése acil-csoport, hidrolízissel az acil-csoportot leszakíthatjuk. Abban az esetben, ha X jelentése hidrogenolitikus úton leszakítható csoportba hidrogenolízis után olyan (IV) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Y jelentése hidrogénatom. Az (I) általános képletű vegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (VI) általános képletű piridazint valamely (IX) általános képletű diaminnal reagáltatunk, majd a kapott vegyületet kívánt esetben valamely sav segítségével savaddíciós sóvá alakítjuk át. A (VI) általános képletű vegyületeknek a (IX) általános képletű vegyületekkel való reakcióját általában megfelelő oldószerben vagy diszpergálószerben végezzük; a reakció komponenseket feloldjuk vagy szuszpendáljuk. így pl. oldószerként szerepelhet benzol, toluol, xilol, kloroform, metilénklorid, széntetraklorid, klór-benzol, dioxán, éter, tetrahidrofurán, víz, dimetil-szulfoxid, dimetilformamid, N-métil-pirrolidon stb. A reakciót szobahőmérsékleten végezhetjük vagy hőkezelés segítségével meggyorsíthatjuk. A hőkezelést 80-120 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A (VI) és (IX) általános képletű vegyületeket 1:1—1:10 mólarányban, adott esetben ennél nagyobb arányban alkalmazzuk. Abban az esetben, ha a (VI) és (IX) általános képletű vegyületeket azonos mólarányban alkalmazzuk, célszerű a műveletet valamely savmegkötőanyagnak legalábbis ekvimoláris mennyiségű alkalmazása mellett végezni. Savmegkötőszerként szerepelhet kálium-karbonát, nátrium-karbonát, trietil-amin stb. Savmegkötőszer alkalmazása nélkül általában az (I) általános képletű vegyület hidrogén-halogenidjéhez jutunk. A halogénpiridazin származékoknak aminovegyületekkel való reakciója és a célszerű reakciókörülmények ismertek. [Elderfield: Heterocyclic Compounds (1957) 6. kötet 130. oldal; 579 391 számú német szabadalmi leírás, [CA 27,4631 (1933)]; Meier, Ringier, Druey, Helv. Chim. Acta, 37 kötet, 510-523 (1954)]. A találmány szerinti megoldással célszerűen olyan vegyületeket állítunk elő, ahol W jelentése klór- vagy brómatom. Azon (I) általános képletű vegyületek, ahol W jelentése hidrogénatom, szintén előállíthatok a fentiekben ismertetett eljárásokkal. Azonban azok a (IV) és (VI) általános képletű kiindulási vegyületek, ahol W jelentése hidrogénatom, csak nehézkesen, többlépcsős szintézissel [1. például Elderfield: Heterocyclic Compounds, 6, 130 (1957)] állíthatók elő. Ezért célszerű, hogy a W helyében hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket - olyan (I) általános képletű vegyületekből kiindulva állítsuk elő, ahol W jelentése klór- vagy brómatom; a W helyében álló halogénatomokat hidrogénatomra lecserélve jutunk el a kívánt vegyülethez. A piridazinon gyűrűn lévő, W helyén álló halogénatomok egyszerű módon hidrogénezéssel lecserélhetők. Általában a redukálandó vegyületeket oldószerben vagy diszpergálószerben feloldjuk vagy diszpergáljuk és az oldatot illetőleg diszperziót valamely katalizátor - például Raney-nikkel vagy finoman elporított platinafémet tartalmazó hordozóanyag, mint például palládiumos aktívszén - jelenlétében hidrogénnel kezeljük. Oldószerként vagy diszpergálószerként előnyösen 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkanolokat alkalmazunk, továbbá vizet vagy víz és alkanol elegyét. A hidrogénezésnél keletkező hidrogénhalogéneket valamely bázissal - így például tercieraminnal, magnézium-oxiddal, alkáli-acetáttal vagy alkáli-hidroxiddal - kötjük meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
