187348. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meta-klór-anilinek szelektív előállítására

1 2 A találmány meta-helyzetben klóratommal, de , legfeljebb diklór-szubsztituált anilin-származékok előállításának olyan eljárására vonatkozik, amely klórral nagyobb mértékben szubsztituált nitrogén­­tartalmú aromás vegyületeknek hidrogénnel való 5 reagáltatásából áll. Ezek a szubsztituált m-klór­­anilinek különösen a növényvédőszerek hatóanya­gai gyártásában hasznos közbenső termékek. A meta-helyzetben szubsztituált klór-anilinek poliklór-anilineknek hidrogénnel, nyomás alatt sa- 10 vas közegben - különösen vizes savas közegben - nemesfém-alapú katalizátor jelenlétében való rea­­gáltatásával való előállítását a 2 298 531 számú francia szabadalmi leírás ismerteti. Ez az ismert eljárás azonban nagy nyomás és nagyon nagy 15 mennyiségű sósav használatát igényli, ami komoly korróziós nehézségeket okoz. Jelen találmányunk célkitűzése, hogy a meta­­szubsztituált klór-anilineket korróziós nehézségek nélkül poliklór-anilinek vagy poliklór-benzolok 20 szelektív dehidroklórozásával állítjuk elő. Részletesebben a találmány tárgya eljárás meta­­helyzetben klóratommal, de legfeljebb diklór­­szubsztituált anilin-származékok előállítására úgy, hogy az I általános képletű nitrogéntartalmú és 25 klórtartalmú benzolszármazékokat - ebben a kép­letben Y | hidrogén-vagy oxigénatomot jelent; X' és X" | klóratomot jelentenek, de X' és X" kö­zül az egyik hidrogénatomot is jelent- 30 hét; R', R" és R'" klóratomot jelentenek, de közülük leg­feljebb kettő hidrogénatomot is jelenri hét -a periódusos rendszer VIII. csoportjába tartozó 35 nemesfém jelenlétében hő és nyomás alkalmazásá­val folyadékfázisban katalitikusán hidrogénezzük és a műveletet legalább egy Lewis-sav katalitikus mennyiségét katalizátorként tartalmazó, lényegileg vízmentes közegben hajtjuk végre. 40 A „Lewis-sav” meghatározáson olyan vegyülete­­ket értünk, amelyekben elektronhiányos központi atom fogja be az atomok, például halogénatomok elektronjait. Előnyös vegyületek például a bőr, alu­mínium, gallium, ón, foszfor, arzén, antimon, biz- 45 műt, titán, cirkon, molibdén, mangán, vas kobalt, nikkel, réz, cink és kadmium kloridjai, bromidjai, jodidjai, sőt fluoridjai is. Különösen azt figyeltük meg, hogy katalizátor­ként alumínium-kloridot és -bromidot, ón(II)- és 50 ón(IV)-kloridot vas(III)-kloridot, cink-kloridot és -bromidot, réz(I)-kloridot és nikkel-kloridot hasz­nálva jelentős eredményeket kaptunk és különösen előnyös az alumínium-klorid vagy bromid alkalma­zása. 55 Az eljárásra vonatkozóan a „katalikus mennyi­ség” kifejezést olyan értelemben használjuk, hogy a Lewis-sav mólaránya a kiindulási anyagként használt nitrogéntartalmú és klórtartalmú benzol­­származék móljaira számítva 0,0001 és 1 „előnyösen qq 0,01 és 0,5 között van. A találmány szerinti eljárást folyadékfázisban hajtjuk végre (természetesen a nemesfém-alapú ka­talizátor kivételével). Ez a folyadékfázis szerves és lényegileg vízmentes. A folyadékfázis előnyösen homogén, ezáltal lehetővé válik, hogy a közeg a kiindulási vegyületként használt nitrogéntartalmú és klórtartalmú benzolszármazék olvadék alakjá­ban legyen (ha Y hidrogénatomot jelent) vagy en­nek a vegyületnek a reakció körülményei között iners, lényegileg vízmentes szerves oldószerrel ké­szült oldata legyen, és az oldószer előnyösen magas forráspontú alifás oldószer, például ciklohexán vagy dodekán vagy aromás oldószer, például klór­benzol vagy poliklór-benzol lehet. A poliklór­­benzolok a reakció körülményei között nem hid­­roklórozódnak. De a folyadékfázis heterogén is lehet, és ekkor két fázisú folyékony közegből áll. A művelet végrehajtására alkalmazott nyomást tág határok között választhatjuk. A reakció csök­kentett nyomáson, például oldószeres közegben visszafolyatás közben forralva is lejátszatható, bár ennek semmi előnye nincs. Az eljárást azonban előnyösen legalább légköri nyomáson hajtjuk vég­re. A légköri nyomáson való dolgozás lehetővé teszi, hogy a hidrogént állandó sebességgel adagol­hassuk. Ha a reakciót nyomás alkalmazásával hajtjuk végre, az általában 3 bar-nál nagyobb (relatív nyo­más), és előnyösen 5 barnái nagyobb. A nyomás­nak nincs korlátozó határa, de gazdaságosság oká­ból a reakciót előnyösen 100 bar-nál kisebb, külö­nösen előnyösen 20 bar-nál kisebb nyomáson hajt­juk végre. A művelet hőmérséklete általában 90 és 300 °C között, előnyösen 110 és 200 °C között van. Abban az esetben, ha viszonylag illékony Lewis-savat .használunk, a magas hőmérséklet arra vezethet, hogy a gőzfázisban viszonylag nagy a vegyületek parciális nyomása, a hidrogénen kívül. (A „gőzfá­zis” kifejezésen nyilvánvalóan a folyékony reakció­közeg fölötti gőzfázist értjük.) A találmány szerinti eljárásban használt katali­zátorok alapját alkotó nemesfémek a periódusos rendszer VIII. csoportjának féméi, például ruténi­­um, ródium, palládium, ozmium, iridium és platina lehetnek; ezek között is előnyös a palládium. Ez a fém fémes állapotban vagy vegyület alakjában le­het; általában előnyös a fémes állapotban való használat. A katalizátor hordozón vagy enélkül használha­tó. Hordozóként bármely ismert, hordozóként használt anyag alkalmazható, feltéve, hogy a kö­zeggel és savakkal szemben ellenálló; különösen alkalmas hordozóanyagként megemlítjük az aktív szenet, alumínium-oxidot, szilícium-dioxidot és bá­rium-szulfátot; ezek között előnyös az aktív szén. A katalizátor és a hordozóanyag előnyösen finom eloszlású alakban van; 100 m2/g-nál nagyobb fajla­gos felület általában megfelelő. A használt katalizátor mennyisége annyi, hogy a katalizátor nemesfém súlyaránya az átalakítandó I általános képletű vegyülethez viszonyítva általá­ban 0,01 és 10%, előnyösen 0,1 és 5% között legyen. Ezenkívül a nemesfémet más, a hordozóra levá­lasztott fémmel együtt is lehet használni. Ez a má­sodik fém a periódusos rendszer Ib-Va. csoportjai­ba tartozhat. Erre a célra különösen a bizmutot, ólmot, ónt, talliumot, higanyt és ezüstöt említjük 2

Next

/
Thumbnails
Contents