187294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teofillin-piperazin származékok előállítására

1 187.294 2 jelentése metiléncsoport és az R,, R, és R3 szubsz­­tituensek közül legalább egyik jelentése hidrogén­­atom, valamint ezeknek a vegyületeknek savadicci­­ós sói. Előnyösebb találmány szerinti vegyületek továb­bá azok, amelyeknek (I) általános képletében Z, és Z2 jelentése egymástól függetlenül metilén- vagy hidroxi-metilén-csoport és az Rt, R2 és R3 szubsz­­tituensek közül legalább kettő jelentése hidrogén­atom. Ezek közül a vegyületek közül előnyösek azok, amelyeknek (I) általános képletében n és m jelentése 1. Legelőnyösebb találmány szerinti vegyületek azok, amelyeknek (I) általános képletében n és m jelentése 1, Z, és Z2 jelentése hidroxi-metilén- vagy metiléncsoport és R,, R2 és R3 jelentése hidrogén­­atom, valamint ezeknek a vegyületeknek gyógyá­szati szempontból elfogadható savaddíciós sóik. A fent megadott vegyületek közül különösen elő­nyösek azok, amelyeknek (I) általános képletében Y jelentése kénatom. A találmány szerinti vegyületek különösen hatá­sos antihisztamin-szerek. Hisztaminnal szemben kifejtett ellenhatásukat különböző vizsgálatokban, mint például az allergiás sokk gátolásának (patká­nyokon), hörgtágulásnak (tengeri malacokon), a stressz hatására létrejövő izomösszehúzódásnak (patkányokon) és a gyors szívritmusra kifejtett ha­tásnak (tengeri malacokon) vizsgálatával határoz­zuk meg. Ennek alapján a találmány szerinti vegyü­letek alkalmazhatók emlősök légzőszervi és allergi­ás megbetegedéseinek, amelyek például magukban foglalják az asztmát, a szénanáthát és a közönséges megfázást, kezelésére. A találmány szerinti vegyületeket, illetve sóikat ugyanúgy adagoljuk, mint az ismert antihisztamin­­szereket, amelyek visszaállitják a vérellátást, illetve egyéb módon szabályozzák az allergiás vagy a lég­zőszervi tüneteket, így például adagolhatók oráli­san, parenterálisan, szisztemikusan vagy aeroszol formájában. Az adagolás módjától függően a ké­­■ szítmények lehetnek szilárd, fél-szilárd vagy folyé­kony adagolási egységek, mint például tabletták, kúpok, pilulák, kapszulák, porok, folyadékok vagy szuszpenziók. Az adagolási formák általában az egyszeri adagolásnak megfelelő adagot tartalmaz­zák. A kompozíciók tartalmaznak ismert gyógyá­szati hordozóanyagokat vagy kötőanyagokat, va­lamint az (I) általános képletű hatóanyagot vagy ennek gyógyászati szempontból elfogadható sóját - az (I) általános képletben Zu Z2, Y, n, m, R,, R2 és R3 jelentése a már megadott -, ezen kívül egyéb gyógyszereket, hordozóanyagokat vagy adjuvánso­ricat". • ....... I Az adagolt hatóanyag mennyisége függ a kezeit beteg állapotától, a betegség fajtájától és az adago­lás módjától, valamint az orvos előírásaitól. A ha­tásos adagolási egység 0,1-500 pg/kg/nap, előnyö­sen S-100 pg/kg/nap. Ennek megfelelően egy átla­gos, 70 kg súlyú ember esetén a napi mennyiség 7 pg és 35 mg közötti, előnyösen 35 pg és 7 mg közötti. A kompozíciók általában 0,01-95 súly% ható­anyagot tartalmaznak, egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható nem-toxikus hordozó­­anyaggal. A hatóanyag százalékos mennyisége ter­mészetesen függ az adagolási formától és az adago­lás módjától. A szilárd kompozíciók esetén az ismert nem­toxikus szilárd hordozóanyagok például a gyógy­szerminőségű mannit, laktóz, keményítő, magnézi­­um-sztearát, nátrium-szacharin, talkum, cellulóz, glukóz, szukróz, magnézium-karbonát. A ható­anyagot például polialkilén-glikollal - például pro­­pilén-glikollal - kúppá formulázhatjuk. A folyé­kony halmazállapotú készítményeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot és adott esetben a gyógyászati szempontból elfogadható adjuvánst feloldjuk vagy diszpergáljuk a hordozóanyagban, mint például vízben, só-oldatban, vizes dextróz­­oldatban, glicerinben vagy etanolban, és így olda­tokat vagy szuszpenziókat állítunk elő. Kívánt eset­ben a kompozíció tartalmazhat kis mennyiségű nem-toxikus segédanyagot, mint például nedvesítő­szereket, emulgeátorokat, pH beállítószereket, mint nátrium-acetátot, szorbitán-monolaurátot, trietanolamin-oleátot. Az ilyen adagolási egységek előállítása a szakember számára ismert módon tör­ténik (Remington’s Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania, 15. kiadás /1975/). A kompozíciók, illetve az adagolási formák olyan mennyiségű hatóanyagot kell tartal­mazzanak, amely a kezelt beteg szimptómáit csilla­pítani képes. Az orális alkalmazás céljára előállított készítmé­nyeket gyógyászati szempontból elfogadható, nem­toxikus segédanyagok, mint például gyógyszermi­nőségű mannit, laktóz, keményítő, magnézium­­sztearát, nátrium-szacharin, talkum, cellulóz, glu­kóz, szukróz, magnézium-karbonát alkalmazásá­val állítjuk elő. Az ilyen kompozíciók előállíthatok oldatok, szuszpenziók, tabletták, pilulák, kapszu­lák, porok vagy késleltetett hatóanyagleadású ké­szítmények formájában. Ezek a kompozíciók 10-95%, előnyösen 25-70% hatóanyagot tartal­maznak. Parenterális adagolás esetén szubkután, intra­­muszkuláris vagy intravénás injekciókat adago­lunk. Az injekciókat ismert formában, például fo­lyékony oldat vagy szuszpenzió alakjában, vagy az injekció beadagolása előtt megfelelő módon oldat­tá vagy szuszpenzióvá alakítható szilárd formában, vagy pedig emulziók alakjában állítjuk elő. Ilyen célra megfelelő segédanyagok például a víz, a só­oldat, a dextróz, a glicerin vagy az etanol. A gyó­gyászati készítmények kívánt esetben kis mennyisé­gű nem-toxikus segédanyagot, mint például nedve­sítőszert, emulgeátort vagy pH-beállítószert, mint nátrium-acetátot, szorbitán-monolaurátot .vagy tri­etanolamin-oleátot is tartalmazhatnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents