187273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén-származékok előállítására
1 187.273 2 tartjuk. A kivált kristályokat - szűréssel elválasztva - 15 ml etanollal, majd összesen 30 ml izopropiléterrel kétszer mosva, 60°-on 1 Torr nyomáson (0,13 kPa) szárítva 12,3 N-metil-2-(4-metil-2-piridil)-2- tetrahidrotiofén-karbotioamidot kapunk. Olvadáspontja 181°. A 2-(4-metil-2-piridil)-tetrahidrotiofént az 1. példában a 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén előállítására leírt módszer szerint állítjuk elő. 293 g [(4-metil-2- piridil)-metil]-(3-klór-propil)-szulfidból és 234 g kálium-terc-butilészterből barna olaj alakjában 177 g 2-(4-metil-2-piridil)-tetrahidrotiofént kapunk. (Kovasavgél-vékonyrétegen kromatografálva és 50:50 térfogatarányú etilacetát-ciklohexán-eleggyel futtatva, Rf értéke: 0,66). A [(4-metil-2-piridil)-metil]-(3-klór-propil)-szulfidot az 1. példában a (2-piridil-metil)-(3-klór-piridil)-szulíid előállítására leírt módszerrel állítjuk elő. 411 g 2-[(4-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamiddihidrokloridból és 271 g l-bróm-3-klór-propánból sárga olaj alakjában 293 g [(4-metil-2-piridil)metil]-(3-klór-propil)-szulfidot kapunk. (Kovasavgél-vékonyrétegen kromatografálva és 50:50 lérfogatarányú etilacetát-ciklohexán-eleggyel futtatva, Rf értéke: 0,60). A 2-[(4-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamiddihidrokloridot az 1. példában a 2-(2-piridil-metil)izotiokarbamid-dihidroklorid előállítására leírt módszer szerint állítjuk elő. 376 g 2-klórmetil-4- metil-piridin-hidrokloridból és 185 g tiokarbamidból 411 g 2-[(4-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamid-dihidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 220°. A 2-klórmetil-4-metil-piridin-hidrokloridt W. Mathes és Schüly módszere [Angew. Chem. Intern. Ed., 2, 144 (1963)] szerint állíthatjuk elő. 19 19. példa A 18. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 26 g 2-(5-metil-2-piridil)-tetrahidrotiofént és 11,4 g metil-izotiocianátot használva, 33 g részben kristályos nyers terméket kapunk. Ezt a terméket összesen 300 ml izopropiléterrel kétszer mosva és 20°-on légköri nyomáson szárítva, 19 g terméket kapunk. Ezt 120 ml forró etanolban oldjuk, forrón szűrjük, a szüredéket 20°-on 15 óra hosszat és 0°-on 1 óra hosszat állni hagyjuk. A kivált kristályokat szűréssel elválasztjuk, 15 ml etanollal, majd összesen 60 ml izopropiléterrel kétszer mossuk és 20°-on, 20 Torr nyomáson (2,7 kPa) szárítjuk. A kapott 8,4 g terméket 3 cm átmérőjű oszlopban levő, 88 g kovasavgélen kromatografáljuk. Egymás után 300 ml, 95:5 térfogatarányú ciklohexán-etilacetáteleggyel, 300 ml, 90:10 térfogatarányú ciklohexánetilacetát-eleggyel, 300 ml, 85:15 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel, 300 ml, 80:20 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel és 1500 ml, 75:25 térfogatarányú ciklohexán-etilacetáteleggyel eluálunk és 300 ml-es frakciókat szedünk. Az 5-9. frakciókat egyesítjük, 40°-on, 20 Torr nyomáson (2,7 kPa) bepároljuk, a kapott 7,8 g maradékot 32 ml forró etanolban oldjuk, az oldathoz 0,1 g aktív szenet adunk, forrón szűrjük és a szüredéket lehűlése után 1 óra hosszat 5°-on tartjuk. A kivált kristályokat szűréssel elválasztva, összesen 4 ml etanollal kétszer mosva és 55°-on, 1 Torr nyomáson (0,13 kPa) szárítva, 6,2 g N-metil-2-(5-metil-2-piridil)-2-tetrahidrotiofén-karbotioamidot kapunk. Olvadáspontja 134°. A 2-(5-metil-2-piridil)-tetrahidrotiofén az 1. példában a 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén előállítására leírt módszer szerint állítjuk elő. 110,3 g [(5-metil-2- piridil)-metil]-(3-klór-propil)-szulfidból és 89 g káiium-terc-butilészterből barna olaj alakjában 74,7 g 2-(5-metil-2-piridil)-tetrahidrotiofént kapunk. (Kovasavgél-vékonyrétegen kromatografálva és 50:50 térfogatarányú etilacetát-ciklohexán-eleggyel futtatva, Rf értéke: 0,65.) Az [(5-metil-2-piridil)-metil]-(3-klór-propil)szulfidot az 1. példában a (2-piridil-metil)-(3-klórpropil)-szulfid előállítására leírt módszer szerint állítjuk elő. 160 g 2-[(5-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamid-dihidrokloridból és 106 g l-bróm-3-klórpropánból sárga olaj alakjában 110,3 g [(5-metil-2- piridil)-metil]-(3-klór-propil)-szulfidot kapunk. (50:50 térfogatarányú etilacetát-ciklohexán-elegygyel futtatva, Rf értéke: 0,60). A 2-[(5-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamiddihidrokloridot az 1. példában a 2-(2-piridil-metil)izotiokarbamid-dihidroklorid előállítására leírt módszerrel állítjuk elő. 170 g 2-klórmetil-5-metilpiridin-hidrokloridból és 86 g tiokarbamoilból 160 g 2-[(5-metil-2-piridil)-metil]-izotiokarbamiddihidrokloridot kapunk. A 2-klórmetil-5-metil-piridin-hidrokloridot R. Nicoletti és M. L. Forcellese módszere [Gazz. Chim. Ital., 97, 148 (1967)] szerint állíthatjuk elő. 20. példa A 18. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 14,4 g 2-[4-(n-butil)-2-piridil]-tetrahidrotiofént és 65 ml, 1,6 mólos n-butillítium hexános oldatát használva 24 g terméket kapunk. Ezt a terméket 4 cm átmérőjű oszlopban levő, 250 g semleges kovasavgélen kromatografáljuk. Egymás után 600 ml ciklohexánnal, 1500 ml, 97:3 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel, 1000 ml, 95:5 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel, 500 ml, 92:8 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel és 8000 ml, 90:10 térfogatarányú ciklohexán-etilacetát-eleggyel eluálva és egy 600 ml-es frakciót és huszonkét 500-500 ml-es frakciót szedünk. A 16-23. frakciókat egyesítjük és 70°-on, 20 Torr nyomáson (2,7 kPa) bepároljuk. A kapott 9,7 g maradékot 45 ml forró etanolban feloldjuk, az ol11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
