187210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém,beton,fa és egyéb felületre felhordható korrózióálló,vizszigetelő, illetve ragasztó kompozíció előállítására

P8721C 3 A találmány olyan tixotróp bitumen kompozíció elő­állítására vonatkozik, amely fémre, fám, betonra és egyéb felületre felhordva kiválót korrózióvédő- és víz­záró bevonó)-, illetve ragasztóanyagként szolgál. Korróziógátló koni|)ozíei(')k és ezek előállítási el járá­sa már korábban is ismertek voltak az irodalomban. Alkalmazásukra azért van szükség, mert a vízben és a levegőben lévő agresszív anyagok a fém, beton, tégla, fa és egyéb felületeket folyamatosan károsít ják és azok idő előtti pusztulását eredményezik. A kompozícióik nagy számát indokolja az a ténv, hogy az agresszív közeg, a védendő felületek, a kezelési módok sokfélesége, a védő bevonatoktól speciális tulaj­donságok biztosítását követeli meg. Újabban a bevonó» kompozíciók nagy része polimer alapú, mivel ezek kiváló tulajdonságai a követel mén vek széles skáláját is kielégítik. A polimer alapú bevonatok azonban az oxidációs folyamatok, vagy a lágyítók elpá­rolgása következtében viszonylag hamar öregszenek. A fokozatos ridegedés következtében tulajdonságaik időben nem állandóak. A polimerekre épített kompozíciók legnagyobb hát­ránya, hogy drágák, ezért a nagy felületek védelme költséges, még akkor is, ha a bevonat az árat mérsékelő adalékanyagokat is tartalmazza. A legolcsóbb korrózióvédő anyag, mely vízálló bevo­natot biztosít, bitumen alapon állítható elő. A bevonat céljára azonban a bitumen tulajdonságainak módosí­tására van szükség, mivel a felhordás előtt a 100 °C fe­letti melegítésnél annak minősége az oxidáció miatt erősen romlik. Ezen kívül a magas hőfokon történő munka kényelmetlen és költséges. A bitument a legrégebbi módszerek szerint gyanta­szurokkal, kátrányszurokkal, zsírsav szurokkal modi­fikálták, ezek azonban a bevonat vízfelvételét növelik és így a korrózió elleni védelmet megakadályozzák. A különféle viaszféleségekkel módosított hitűmen kompozíciók jórésze felvitelkor megcsúszik, rosszul te­rül, emiatt csak vékony rétegben vihetők a felületre, ahol a vékony és egyenetlen bevonat csak gvenge vé­delmet biztosít. A 176 578 számú magyar szabadalmi leírás olyan kor­rózió elleni kompozíciót ismertet, amely a bitumen mel­lett oxidált cerezint vagy paraffint, telített vagy telítet­len karbonsavat és paraffin kénsavas finomítása során keletkező alifás-, aromás szulfonsavat tartalmaz. A kompozíció azonban nem tixotróp tulajdonságú, ezért a felhordás során nehézségek adódnak. A bitumen legáltalánosabban használt modifíkálása természetes és műkaucsukokkal jelentősen javítja a bi­tumen Teológiai tulajdonságait. A bitumen-kaücsuk emulziót gyakran együtt szórják többértékű fémsók vi­zes oldatával. Ennek hatására kicsapódott kaucsuk-bi­­tumen elegy homogén bevonatot képez, de a koagulá­­lást előidéző fémsó — többnyire CaCL, A1C13 — öregíti a kaucsukot és korrozív hatású. Az így előállítható be­vonat nem kielégítő védőhatású. Ennek ellensúlyozá­sára az irodalom számos korrózióvédő pigmentet is tar­talmazó kaucsuk-bitumen kompozíciót ismertet. Pigmentként gyakran cink-, alumínium-, magnézium fémpigmentet alkalmaznak. Ezek használatának hátrá­nya egyrészt a viszonylag magas ár, másrészt a felvitel nehézkes volta. A védendő felületekre ugyanis megfelelő vastagságú 2 egyenletes bevonat olvadékkal vagy oldatokkal csak több rétegű felhordás révén érhető el. A 171 781 szánni magyar szabadalmi leírás is bitu­ment és kanosuk elasztomert tartalmazó Hegyet isin ér­ti t fém- és beton tárgyak korrózió elleni védelmén1. Az elegy a fenti komponenseken kívül még benzin pi­­rolízise során keletkezett, majd stabilizált pirolízis gyantát és töltőanyagot is tartalmaz. Ezt a kompozí­ciót üvegszövet vagy polimer vázanyagra hordják fel, s így használják korrózió elleni védelemre. \ 2 607 22:1 szánni XSZK-beli szabadalmi leírás olyan bitumen alapú kompozíciót ismertet, amelybe savamidokat, az 1 300 516 számú angol szabadalmi le­írás pedig olyan bitumenes kompozíciókat, amelyekbe polimereket, polilaktonokat adagolnak a tapadás javí­tására. Az így előállított anyagok azonban nem tixotróp tulajdonságnak, és a felületre nem vihetők fel vastag rétegben, függőleges felületen a felvitt réteg megfolvik. Célkitűzésünk az volt, hogy közvetlenül, tehát váz­anyag alkalmazása nélkül felhordható olyan bitumen alapú kompozíciót állítsunk elő, amely tixotróp tulaj­donságú és az elegy tixotróp voltát a felület minőségé­nek és a felvitel módjának megfelelően tudjuk változ­tat! i. A találmány szerint előállított kompozíció hidegen, szór »pisztollyal vagy ecset eléssel, függőleges és alulról kezelendő felületekre is minden gond nélkül felhord­ható. K Bérleteink során azt találtuk, hogy a bitumen to­­luolc.s, xilolos, petróleumos, benzines vagy terpentines oldata — kiilön-külön vagy egymással keverve —- 20— 75 tömeg% bitumen tartalom esetén 60—145 °C-on, előnyösen 90—130 °C-on, folytonos keverés közben 2— 30 tfmeg% mennyiségű Xa-, K-, Ca-, Mg-, Zn-, Li-, Al-oleát, — palmitát vagy sztearát jelenlétében 30— 240 percig főzve besfírűsödik, az elegy azonban lehűlés után tixotróp tulajdonsággal még nem rendelkezik. További kísérleteink a bitumenes kompozíció olyan modiiikálására irányultak, amely révén a polimer rend­szerei hez hasonló kemény és rugalmas bevonatot tu­dunk belőle kialakítani. Azt tapasztaltuk, hogy ha a fenti rendszerhez laktá­­mot, így 4—12 szénatomszámú aminokarbonsav laktá­­mot — előnyösen pirrolidont, kaprolaktámot, kapril­­laktámot, piperidin-2-ont, önantillaktámot, pelargo­­nillaktámot, undekánsavlaktámot, laurinlaktámot — adagolunk 0,1—20 tömeg% mennyiségben, 20—70 °C között’ hőmérsékleten, akkor erősen tixotróp rendszert tudunk előállítani. Az elegy folyékony anyagként kever­hető, de a keverés megszűnése után néhány másodper­cen belül kemény géllé alakul. Tiszta laktam adalék helyett laktam desztinációjá­nál keletkező laktam desztillációs maradékot is alkal­mazhatunk. A laktam desztillációs maradék laktám tartalma: 60—80 tömeg00, 40—20 tömeg% mennyi­ségben tartalmaz szerves bomlásterméket és vizet, der­­medésp jntja: 50—60 °C, pH értéke: 8—9,5. Az így elő­állított anyaggal szórópisztolyos felhordási kísérletet végeztünk. A kompozíció felhordási tulajdonsága na­gyon kedvező: szórás közben finoman porlasztható és a függőleges felületen azonnal kemény géllé alakul, úgy hogv 4-5 mm vastagságú rétegben sem tapasztalható a bevon; t megcsúszása. Szórás közben a szórási sugáron kívül nem szóródik és gyakorlatilag anyagveszteség 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents