187210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém,beton,fa és egyéb felületre felhordható korrózióálló,vizszigetelő, illetve ragasztó kompozíció előállítására
P8721C 3 A találmány olyan tixotróp bitumen kompozíció előállítására vonatkozik, amely fémre, fám, betonra és egyéb felületre felhordva kiválót korrózióvédő- és vízzáró bevonó)-, illetve ragasztóanyagként szolgál. Korróziógátló koni|)ozíei(')k és ezek előállítási el járása már korábban is ismertek voltak az irodalomban. Alkalmazásukra azért van szükség, mert a vízben és a levegőben lévő agresszív anyagok a fém, beton, tégla, fa és egyéb felületeket folyamatosan károsít ják és azok idő előtti pusztulását eredményezik. A kompozícióik nagy számát indokolja az a ténv, hogy az agresszív közeg, a védendő felületek, a kezelési módok sokfélesége, a védő bevonatoktól speciális tulajdonságok biztosítását követeli meg. Újabban a bevonó» kompozíciók nagy része polimer alapú, mivel ezek kiváló tulajdonságai a követel mén vek széles skáláját is kielégítik. A polimer alapú bevonatok azonban az oxidációs folyamatok, vagy a lágyítók elpárolgása következtében viszonylag hamar öregszenek. A fokozatos ridegedés következtében tulajdonságaik időben nem állandóak. A polimerekre épített kompozíciók legnagyobb hátránya, hogy drágák, ezért a nagy felületek védelme költséges, még akkor is, ha a bevonat az árat mérsékelő adalékanyagokat is tartalmazza. A legolcsóbb korrózióvédő anyag, mely vízálló bevonatot biztosít, bitumen alapon állítható elő. A bevonat céljára azonban a bitumen tulajdonságainak módosítására van szükség, mivel a felhordás előtt a 100 °C feletti melegítésnél annak minősége az oxidáció miatt erősen romlik. Ezen kívül a magas hőfokon történő munka kényelmetlen és költséges. A bitument a legrégebbi módszerek szerint gyantaszurokkal, kátrányszurokkal, zsírsav szurokkal modifikálták, ezek azonban a bevonat vízfelvételét növelik és így a korrózió elleni védelmet megakadályozzák. A különféle viaszféleségekkel módosított hitűmen kompozíciók jórésze felvitelkor megcsúszik, rosszul terül, emiatt csak vékony rétegben vihetők a felületre, ahol a vékony és egyenetlen bevonat csak gvenge védelmet biztosít. A 176 578 számú magyar szabadalmi leírás olyan korrózió elleni kompozíciót ismertet, amely a bitumen mellett oxidált cerezint vagy paraffint, telített vagy telítetlen karbonsavat és paraffin kénsavas finomítása során keletkező alifás-, aromás szulfonsavat tartalmaz. A kompozíció azonban nem tixotróp tulajdonságú, ezért a felhordás során nehézségek adódnak. A bitumen legáltalánosabban használt modifíkálása természetes és műkaucsukokkal jelentősen javítja a bitumen Teológiai tulajdonságait. A bitumen-kaücsuk emulziót gyakran együtt szórják többértékű fémsók vizes oldatával. Ennek hatására kicsapódott kaucsuk-bitumen elegy homogén bevonatot képez, de a koagulálást előidéző fémsó — többnyire CaCL, A1C13 — öregíti a kaucsukot és korrozív hatású. Az így előállítható bevonat nem kielégítő védőhatású. Ennek ellensúlyozására az irodalom számos korrózióvédő pigmentet is tartalmazó kaucsuk-bitumen kompozíciót ismertet. Pigmentként gyakran cink-, alumínium-, magnézium fémpigmentet alkalmaznak. Ezek használatának hátránya egyrészt a viszonylag magas ár, másrészt a felvitel nehézkes volta. A védendő felületekre ugyanis megfelelő vastagságú 2 egyenletes bevonat olvadékkal vagy oldatokkal csak több rétegű felhordás révén érhető el. A 171 781 szánni magyar szabadalmi leírás is bitument és kanosuk elasztomert tartalmazó Hegyet isin érti t fém- és beton tárgyak korrózió elleni védelmén1. Az elegy a fenti komponenseken kívül még benzin pirolízise során keletkezett, majd stabilizált pirolízis gyantát és töltőanyagot is tartalmaz. Ezt a kompozíciót üvegszövet vagy polimer vázanyagra hordják fel, s így használják korrózió elleni védelemre. \ 2 607 22:1 szánni XSZK-beli szabadalmi leírás olyan bitumen alapú kompozíciót ismertet, amelybe savamidokat, az 1 300 516 számú angol szabadalmi leírás pedig olyan bitumenes kompozíciókat, amelyekbe polimereket, polilaktonokat adagolnak a tapadás javítására. Az így előállított anyagok azonban nem tixotróp tulajdonságnak, és a felületre nem vihetők fel vastag rétegben, függőleges felületen a felvitt réteg megfolvik. Célkitűzésünk az volt, hogy közvetlenül, tehát vázanyag alkalmazása nélkül felhordható olyan bitumen alapú kompozíciót állítsunk elő, amely tixotróp tulajdonságú és az elegy tixotróp voltát a felület minőségének és a felvitel módjának megfelelően tudjuk változtat! i. A találmány szerint előállított kompozíció hidegen, szór »pisztollyal vagy ecset eléssel, függőleges és alulról kezelendő felületekre is minden gond nélkül felhordható. K Bérleteink során azt találtuk, hogy a bitumen toluolc.s, xilolos, petróleumos, benzines vagy terpentines oldata — kiilön-külön vagy egymással keverve —- 20— 75 tömeg% bitumen tartalom esetén 60—145 °C-on, előnyösen 90—130 °C-on, folytonos keverés közben 2— 30 tfmeg% mennyiségű Xa-, K-, Ca-, Mg-, Zn-, Li-, Al-oleát, — palmitát vagy sztearát jelenlétében 30— 240 percig főzve besfírűsödik, az elegy azonban lehűlés után tixotróp tulajdonsággal még nem rendelkezik. További kísérleteink a bitumenes kompozíció olyan modiiikálására irányultak, amely révén a polimer rendszerei hez hasonló kemény és rugalmas bevonatot tudunk belőle kialakítani. Azt tapasztaltuk, hogy ha a fenti rendszerhez laktámot, így 4—12 szénatomszámú aminokarbonsav laktámot — előnyösen pirrolidont, kaprolaktámot, kaprillaktámot, piperidin-2-ont, önantillaktámot, pelargonillaktámot, undekánsavlaktámot, laurinlaktámot — adagolunk 0,1—20 tömeg% mennyiségben, 20—70 °C között’ hőmérsékleten, akkor erősen tixotróp rendszert tudunk előállítani. Az elegy folyékony anyagként keverhető, de a keverés megszűnése után néhány másodpercen belül kemény géllé alakul. Tiszta laktam adalék helyett laktam desztinációjánál keletkező laktam desztillációs maradékot is alkalmazhatunk. A laktam desztillációs maradék laktám tartalma: 60—80 tömeg00, 40—20 tömeg% mennyiségben tartalmaz szerves bomlásterméket és vizet, dermedésp jntja: 50—60 °C, pH értéke: 8—9,5. Az így előállított anyaggal szórópisztolyos felhordási kísérletet végeztünk. A kompozíció felhordási tulajdonsága nagyon kedvező: szórás közben finoman porlasztható és a függőleges felületen azonnal kemény géllé alakul, úgy hogv 4-5 mm vastagságú rétegben sem tapasztalható a bevon; t megcsúszása. Szórás közben a szórási sugáron kívül nem szóródik és gyakorlatilag anyagveszteség 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
